Szerintetek milyen ember a magyar?

kommentálonk* és

még a kérdezőnk is - áh én nem hiszem.

A magyar ember még, naiv és a jót feltételezi a szinte végtelenségig az ismeretlenről.

"Érdek, önző, irigy."

Te talán nem az vagy?

Barátaival nagylelkű, ellenségeivel szemét.

Akkor úgy lett volna tisztességes, ha a magyar mellé az is egyben kiteszed kérdésre.

Például a németben született német vagy akkor milyen a ~ német ember és milyen a magyar ember ember~?

A magyarországiak közül a svábok a legrosszabbak, majd a zsidók és cigányok. Persze mind közt van jó ember is, de ritka.

az is egyben*

azt is egyben

Amúgy valamiért a magyar embert aki közel sem hibátlan, mindig alja emberek szidják, bár mely nemezt fiai is. És objektíve ha látod, hallod és megállapítod egy gusztustalan alja ember csak utána kezdi el szidni a magyart.

A magyaroknak szerintem két fajtája van: a tisztességes, és a kétszínű.

Vajdaságban születtem, hét éves voltam, amikor átjöttünk. Általánosban még a tanárok között is voltak, akik éreztették velem: külföldi vagyok. (Amúgy magyar anyanyelvű, négy éve magyar állampolgár)

Illetve nem sok barátom volt, de ha találtam valakit, rögtön jöttek oda a többiek, (nem cigányok!) hogy ez a lány ilyen meg olyan. Szerencsére lettek igaz barátaim, akiket nem érdekelnek a hibáim.

Vannak persze normális emberek is, akik nem törődnek a származással, de sokkal kevesebb. Ja és miután valaki jól beléd rúgott, odajön hozzád segítséget kérni, te pedig segítsz, hátha tovább is barátkozik veled.

Most húsz éves vagyok, és eljutottam odáig: nem vagyok rá büszke, hogy magyar vagyok, de még nem utálom a népemet. Ami lényegében nem is az enyém. Hiszen a magyaroknak nem kellenek a bevándorlók.

Volt egy érdekes beszélgetésem régebben:

- Hol születtél?

- Jugoszláviában, Szabadkán.

- Szerb vagy?

- Vajdasági. Nem tudok szerbül.

- És mit keresel Magyarországon?

- A háború miatt jöttünk át.

- És miért nem mentetek vissza?

- Miért, zavarunk?

Nem kaptam választ a kérdésre.

Bocsi! Én nem ilyen vagyok. Mármint nem az a véleményem. De én is kíváncsi vagyok. (Igazi magyar kíváncsiság.) Amúgy ott te szakítottad meg a beszélgetést. Nem látod hogy az ő arrogáns kérdésre, végül egy arrogáns beszólást engedtél el?

Mondhattad volna: a.) Mert ez a hazám. b.) Mert már itt kezdtük el felépíteni az életünk. c.) Mert itt jobb, mint most már otthon lenne. Viszont ott magyar vagyok igaz ami azoknak baj, és itt magyar vagyok amit ti nem hisztek el. Ezért mindkét helyen csak bántás ért hogy magyar vagyok.

A magyarok 51,57% szerint magyar vagy 48,43% szerint nem. Jó ez így durva lenne. De van benne igazság.

[link]

Amúgy mindig is hamar a a mai határon túlra, anno romában a provinciákra tevődött át a "nagy nemzet"iségét büszkén való és azért tenni is hajlandók súlypontja. Most te is csak olyan semmilyen leszel ezzel a hozzáállással, mint az 48,43% aki nemet mondott.