A német először nehezebb, majd könnyebb?

igen!(ellentétben az angollal: ami eleinte könnyen, gyorsan halad, de azután nagyon-nagyon nehéz lesz..)

a németnél nagyon hamar ott a bonyolult nyelvtan

ezért ebből a középfokú nehéz- a felsőfokú relatíve könnyebb

Ez egy divatos duma, de elég üres. Gondolom, azt szokták rajta érteni, hogy a németet nehezebb elkezdeni, mint mondjuk az angolt. Ez kb. félig igaz is. Azért félig, mert a nyelvtanra igaz, hiszen a németben mielőtt össze tudnál rakni egy mondatot, már igeragozást és eseteket kell tanulni, míg az angolban egy alapvető mondat összerakása hamarabb sikerül. Valójában azonban hamis elképzelés, ami csak annak köszönhető, hogy a magyar iskolákban az angolt rossz kiejtéssel tanítják. Ha jó kiejtéssel tanítanák, akkor az angol tanulása kiejtési gyakorlatokkal kezdődne, amelyek alaposan elhúzódnának.

Az "a német először nehezebb, majd könnyebb" egy elég értelmetlen szlogen. Ha igaz valamire is, akkor inkább az angolra a némethez képest: ugyanis ha jó kiejtéssel tanuljuk, akkor nehéz elkezdeni, majd egyre könnyebben lehet haladni vele, míg a német egyenletesen nehezebb, mert mind az alaktana, mind a mondattana, mind a szókincse több nehézséget okoz, mint az angolé.

Ez nálam nem jött be.

Nekem először érthetetlen maszlag volt a német, nem értettem a logikát hogy most miért auf den holnap meg már auf dem? És denken után an? Honnan tudom mikor mi? És egyáltalán honnan tudom mi hogyan megy múlt időben? És egyáltalán minden!

Hiába tudtam sok szót, egy értelmes mondatot nem tudtam összerakni.

Aztán az egyik osztrák kollegina megszánt, és hozott egy német nyelvkönyvet (anyja bécsi nyelviskolában tanít). Leültünk ebédszünetben a könyv fölé, és a táblázat minden sorára mondta a példákat. Addig, míg le nem esett nekem a lényeg, és már én is hibátlanul mondtam.

Azt a megvilágosodást amit én ott átéltem, sosem felejtem el! Körbeugráltam az üzemet örömömben! :)

Ezzel a tudással én jól elvoltam/elvagyok a gyárban, tudok szép, hosszú összetett mondatokban beszélni, értem a präpoziciós igéket, múlt időt, eseteket.

Viszont nem is régen úgy döntöttem, keresek másik munkahelyet, kipróbálom magam az eredeti szakmámban eladóként. Ó, de nem ám egy pénztárban akartam én húzogatni a vonalkódokat, hanem egyenesen egy barátságos kis pékséget néztem ki magamnak.

Elmentem a megbeszélt időpontban, a leendő főnök kifaggatott, beszélgettünk, majd azt mondta, hogy megfelelnék, és nem azzal van gondja, hogy nem osztrák vagyok, hanem azzal, hogy nem beszélek elég jól németül. Tanuljak még, és később próbáljam meg újra.

Hogy duma, vagy nem duma, lehet agyalni, de szerintem van benne valami. A kolléganőm is megmondta, hogy hiába tudok németül, ha nagyon hallatszik az, hogy külföldi vagyok. És ha valaki, akkor ő meg tudja ezt ítélni, hiszen az anyanyelve a német.

És amiben fejlődnöm kellene: kiejtés, és az, hogy a rokon értelmű szavak, szinonimák (vagy annak tűnő szavak :P) közül mindig azt használjam, ami legjobban odaillik. Meg persze a szókincsemet is bővíteni kellene, hiszen addig vagyok csak vagány, amíg ki nem lépek a gyár kapuján.

Szóval összegezve:

1. a német először nagyon nehéz, amíg az ember meg nem érti a nyelvtani összefüggéseket.

2. ha megvilágosodsz hirtelen nagyot fogsz fejlődni.

3. Aztán ha nem csak a túlélésre mész, hanem tényleg magas szinten el akarod sajátítani a nyelvet, megint egy sor problémával találod szembe magad. És rájössz, hogy a nagyja még hátra van.