Őszinte részvétem, mégis miben?

Részt veszek a gyászodban.

Köss bele ezeréves mondásokba.

A sajnálom, az sablonos. Sajnálni azt szokták hogy lever vmit a polcról az ember,neked megy véletlen az utcán stb.

"Nagyon sajnálom" pff ez SEMMIT nem fejez ki.

Az nem zavar hogy a sokadik ember mondja hogy "Boldog szülinapot"??juj pedig az olyan sablonos......

Ezt a kérdést én is feltettem már... Különböző válaszokat kaptam, úgy hívőktől, mint nem hívőktől.

Az egyik ami megmaradt bennem... "Lehet ha itt marad, kegyetlen életben lesz része, megmenekült valamilyen szenvedéstől..." vagy "Lehet rossz ember lett volna, aki sok ember szenvedését okozza..."

Persze, abszurd... meg hülyeségnek tűnhet... de ha belegondolok... lehet mégsem az...

A másik pedig, hogy a család, a rokonok "megerősödjenek"...

Ha egy erősen hívő családból meghal egy gyermek(vagy akárki), akkor sokkal erősebben elkezdenek hinni Istenben, és az ő erejében...

Én nem vagyok tisztában, hogy hiszek-e vagy sem, érdekel a téma, érdekel Isten, de vannak dolgok, amiket én sem fogok fel... Egy ártatlan kisgyerek halálát sem... Én is szivesen megkérdezném Istentől, hogy miért? Miért vette el a keresztfiadat tőletek?

Kaphatnék olyan választ, hogy azért, mert maga mellett akarta tudni, vagy olyat, hogy a szülei elkezdjenek hinni benne... Bár nem tudom mit mondana Isten... Lehet én sem fogadnék el semmilyen választ....

Én "letámadtalak", én mondtam azt, hogy ne hisztizz.

Vegyél erőt magadon, és fogadj el minden segítséget, mert neked meg segítened kell a szüleinek! S egy ilyen összeesett ember nem fog tudni nekik segíteni!

Az emberek együtt éreznek veled, bár nem tudják mit érzel, azt kívánom ne is tudják meg, de ezzel is azt jelzik, hogy fordulhatsz hozzájuk. Ha csak beszélgetésre vágysz, vagy valaki vállára, hogy kisírd magad rajta, akkor ezzel is jeleznek, hogy ők ott vannak, s tartják vállukat.

Van egy 10 hónapos kislányom, minden este sírva fekszek le, mert félek a halálától. Rettegek ettől, hogy megtörténhet(holott majd kicsattan az egészségtől), de soha nem lehet tudni... Szerintem elég belegondolni, és szinte érezni lehet azt a fájdalmat... Azt a hasító, sikító, őrjítő fájdalmat...

Nyugodjék békében a kis keresztfiad... És... fogadd őszinte részvétem... Sajnálom a történteket. Légy erős!!!

Tudod előre, hogy ezt fogják mondani, na és? Ilyenkor ezt illik mondani. Azért, mert nem fogalmaz meg mindenki személyre szabott kis monológot, még mondhatja komolyan az ilyenkor illendő kifejezést.

Ennyi erővel, pl. diplomaosztáson mindenki gratulál, gondolom az illető, akinek gratulálnak, azt is már századszorra hallja, de ettől még ugyan úgy az elismerést fejezi ki. Épp úgy, mint a "részvétem" a részvétet fejezi ki. Meg sem fordul az ember fejében, hogy ezen bárki megsértődne, neked sem kéne, mert nyilván valóan nem ezzel a szándékkal mondják. Meg most komolyan, hát mit mondjon a szerencsétlen? Ezen az oldalon is sokszor olvastam, hogy nem tudják, mit is kéne ilyenkor mondani. Hát pont ezt. Ez a bevett formája a bánatban való osztozás kifejezésének.

szerintem mit kéne mondani? nem az számít, mi értelme van, hanem hogy mond neked valamit a fájdalmadra. Csomó mindennek nincs értelme, ha csak a szavak jelentést nézzük (pl: örvendek - vagy az angolban amikor egymásnak mondják hogy How do you do, de nem válaszolnak)

Nem ők tehetnek a fájdalmadról, de valakin le akarod vezetni ezek szerint - könnyű ilyenkor utálni a másikat - szerintem ne tedd - máshol próbálj vigaszt nyerni.