Miért akkora luxus normálisan kérni hogy adja át vki a helyét a buszon?

Mert bunkók,és azt gondolják,h gondolatolvasó az ülő ember.

ha nem nyitja ki a száját,és kér meg hogy legyek oly szives átadni a helyem,akkor valószinű nem is fogom,nem tudom miért várja el (idős járni alig tudó ember és pocakos nő más,nekik kérés nélkül).

De dühitő amikor reggel 40 perc a menetidő melóba,éppen nyugdijas néni megy a város másik végén levő teszkóba,és felháborodik amikor megmondom hogy menjen csúcsidőn kivül...

Vagy amikor 4-5 év körüli gyereket akarnak leültetni a helyemre...nem kisbaba h ne tudna állni...

Ez a kérdés már bennem is megfogalmazódott. 22 éves lány vagyok, szemüveges, de hát sok ember visel szemüveget, és teljesen vak nem vagyok, ezért úgymond nincs "rám írva", hogy mi a probléma. A baj sajnos az, hogy én látássérült vagyok, tehát ez nem egy "egyszerű" rövidlátás.

Éppen ezért nem szeretek állva utazni a buszon, vagy villamoson, mert a szemproblémám miatt az egyensúlyérzékem nem 100% és mindig attól rettegek, hogy a kanyarban elesek, még kapaszkodás mellett is.

Ennek ellenére, ha idős, beteg vagy terhes van a járművön, átadom a helyem, mivel nem vagyok bunkó, és nem halok bele, ha állnom kell, de jobban szeretek ülni. Na már most, mivel nem jól látok, nem feltétlenül veszek észre egy terhest vagy időst, ha kívül esik az aktív látóteremen, ami jóval kisebb, mint az átlagemberé (még szemüveggel is...),és ha olyan távolságban, vagy szögben áll, hogy nem látom, akkor nem ugrálok fel minden megálló után, csak hogy tudjam, érkezett- e idős a buszra.

Ezért nem szeretem, ha valaki ilyen módon kér ülőhelyet, hogy "k. gyorsan húzzál el innen", és rögtön leveszik rólam a keresztvizet, hogy szemtelen, pofátlan kamasz vagyok, (nem nézek ki többnek 17- nél a 20- as éveim elején, ez is baj...), akinek semmi baja, és nem adom át a helyet. Mivel az emberek csak annyit látnak, hogy szemüvegem van, nem mindig szokták elhinni, hogy ez nem egy szimpla rövidlátás, és már belefáradtam ezt darálni, mint a papagáj.

Szóval, ha valakinek hely kell, és nem veszem észre, szóljon kultúráltan, és örömmel pattanok. De ne kezdjen már rögtön bunkó módon osztani, mikor nem ismeri a körülményeket.