A házastársam rendszeresen "kedvesemnek" "drágámnak" "édesemnek" szólítja a korban ellenkező neműeket, akiket egyébként kedvel és akikkel rendszeresen találkozik, majd "csókollak"-kal búcsúzik tőlük. Te mit gondolnál, ha ez veled fordulna elő?

Én vagyok a feleség. Valóban szoktam mondani ezeréves jóbarátoknak, hogy "drága", általában olyan esetekben, amikor pl. segítenek valamiben, ami számomra fontos, segítenek elintézni valamit, akkor szoktam nekik mondani, hogy "köszi, drága!". Vagy ha nagyon rég nem találkoztunk (egyébként ez nem csak az ellenkező neműekre igaz, hanem barátnőkre is) és mondjuk felhív, akkor szoktam ilyet mondani a telefonba, hogy "szia drága, de jó, hogy hívtál, mi újság?" Ugyanígy drágának hívom a tesómat is.

Lehet megkövezni. :-)

Ugyan miért titkolná, ha már megvolt neki?

Nagyon helyes, fő az őszinteség!

Külonben lehet barátságosság is.

Aztán meg ha a felhívás keringőre azzal párosul, hogy a férjet Lajosnak hívja, az már elgondolkodtató.

Szerintem hívd Te is a csajokat nyuszikámnak, szépségemnek, gyönyörűmnek, csinibabámnak - hátha bejön.

Végül is a házastárs nem a tulajdonod és nyakon vágni sem illik, ha már nem megcsal, hanem megkimél...

Sztem ez attól is függ, milyen hangsúllyal mondja. Vannak azokl a típusú emberek, akik kb. az egész világot a keblükre ölelnék, és mindenkivel túlzottan bizalmaskodnak.

Az más kérdés, hogy baromira nem esne jól nekem sem az, ha a párom (jelen esetben férfi :D) így köszönne el mindenkitől, de ha ez a stílusa (és látszik rajta), akkor tolerálnám.