Gyereket(1—5év) templomba vinni karácsonykor?

Talán nem lehetett megérteni,hogy én NEM ELMÉLETRŐL írtam,hanem saját gyakorlatomról,tapasztalatomról.

Gyermekeim s szüleim tanúskodása szerint NEM volt bömbölés!

Mivel 6 hetes korunktól vittek és vittem gyermekeimet heti min.4 istentiszteletre,volt idő megtanulni miként kell viselkedni,illetve amikor az indokolt volt,kivittek(tük) egy erre a célra készített terembe.

Akinek nem volt ilyen tapasztalata,az hallgasson olyanokra,akik ezt gyakorolták!

Nekem van tapasztalatom. Nem egy gyermekhisztit, vinnyogást, bömbölést, zakatolást, trappolást hallgattam végig. Senki sem kíváncsi rá.

És van tapasztalatom a gyerek oldaláról is. Az esetek többségében a gyerek se kíváncsi a templomra.

22.Hsz!

Számomra gyönyörűség volt templomba járni.

Mivel édesanyám a kórusban énekelt minden istentiszteleten,én az ölében kezdtem,de az ámenre-kézről kézre járva-körbejártam a kb 25 tagú kórus minden ölét.Mindenki babázni akart velem.

Sohasem okoztam olyan kellemetlenséget a közösségnek,mint gyermekhisztit, vinnyogást, bömbölést, zakatolást, trappolást.

Ilyesmit neveletlen szülők neveletlen gyermekei okoznak.

23

Nem tudom, egy másfél éves mégis hogy lehet neveletlen...

És egy kétéves? Abszurd egy enmyi idős gyerektől elvárni, hogy kussban üljön egy órát.

És az természetesen senkit sem ėrdekel, hogyha egy gyerek csendben van. Felőlem egy óvoda is ott ülhet, ha csöndben van legfeljebb a gyerekeknek rossz.

Azért jó, hogy egy nagyon speciális helyzettel próbál valaki érvelni.

Csak az esetek többségében nem egy babázós délutánra hasonlít ez a helyzet.

Ott kell ülnie egy kényelmetlen padon, sok esetben még hideg is van, rengeteg idegen veszi körbe akik nem kedvesen babázni akarnak hanem figyelnek a misére és a gyereknek is ott kell ülnie, csendben, lényegében különösebb mozgás nélkül.

Előfordulhat, hogy képes egy órán keresztül csendben lenni vagy esetleg pont olyan a gyerek. De ez nem jelenti, hogy jó élmény lesz neki.

Egy átlagos mise is borzasztóan unalmas tudd lenni. Erre pedig még rá tesz egy hatalmas lapáttal a karácsonyi tömeg amikor temérdek ember kényszeredetten elmegy az évenkénti egyszeri szentmisére (plusz ott van még a pár rendszeres látogató).

Lényegében mintha azt magyaráznád, hogy a gyerekek soha sem éheznek, hiszen te sosem éheztél mikor milliárdokat vittek haza havonta a szüleid. Hasonlóan speciális és értelmetlen a te példád is.

15. vagyok. Nagycsládosok vagyunk, és rendszeresen járunk templomba, szóval én is tapasztalatból beszélek. A hiszti, vinnyogás, bömbölés stb. egy bizonyos életkorban nem nevelés kérdése, vagy csak kis részben, inkább a gyerek természetétől függ. Bármelyik családban előfordulhat. A közösségnek képesnek kell lenni arra, hogy kis mértékben tolerálja az ilyesmit. Viszont ha valaki "végig" ezt hallgatja, ahogy 22. írta, az már a szülő hibája, mert ilyenkor a gyereket ki kell vinni.

Átlagos gyereknél rendszeres gyakorlással 3 éves korra elérhető, hogy nagyobb zavarás nélkül kibírja végig, de addig bizony ki kell menni vele, lehetőleg még mielőtt nagyon hangos lenne (a szülő idővel érzi a jelekből, hogy most van az a pillanat, ahonnan tovább már csak rosszabb lesz...).

Erre fel kell készülni, vagyis több gyerekkel minimum 2 felnőttnek kell lenni, hogy ne kelljen az összessel kivonulni egy miatt. A gyereket úgy kell felöltöztetni, hogy akkor se fázzon meg, ha az utolsó 20 percben a templom előtt sétálgatva kell vele várakozni stb. stb. és lehetőleg NE vigyünk neki a templomba játékot, mert azzal csak még nagyobb zajt csinál!

25.Hsz!

Kiváló példája a tudatlanságból elkövetett rágalmazások tömkelegének!

1.Az én esetem NEM speciális! Gyülekezetem szinte minden gyermeke hasonlókat élhetett át. A különbözőség talán annyi,hogy én csecsmő koromtól egy vigyori pofa voltam. (Akkor is mind az 5 alkalommal vigyorogtam,amikor ájulásból ébredeztem.)

2.Én és gyermek társaim SOSEM ültünk kényelmetlen padokon. Mi egy nagy család-a közösség tagjai-puha,meleg ölében ücsörögtünk,ficánkodtunk,játszottunk a felnőttek ujjaival,vagy a zsebkendőjükből kötött figurákkal!

Azok a felnőttek,kamaszok, tökéletesen emlékeztek a prédikáló minden szavára,mert tudtak egyszerre ránk és prédikációra figyelni.

3.Mindannyiunknak az életünk legszebb élményei,hogy mennyien és milyen nagy mértékben szerettek minket!

4.Az istentiszteletek nem voltak unalmasok,mert azokat kis és nagy embereknek tartották átlagos emberek,akiknek rendszerint voltak gyermekeik. A prédikációjuk elején a kicsiknek meséltek,a kicsik nyelvén,de úgy,hogy a nagyok megértsék azt,amit utána nekik mondott el Isten ígéjéből.

Közösségem tagjai nem minden másnap jártak istentiszteletre: (Karácsony és Húsvét másnap),hanem rendszeresen,minden héten.

5.Szüleim sosem voltak milliomosok,ami a pénzt illeti,de milliomosok voltak szeretetben. Ezért volt 4 fiuk!

A kolbász és füstölt libaszalonna madzagját legalább 3x belefőzte anyukám a paprikáskrumpliba,banlevesbe,hogy az ehetőbb legyen minden másnap. Apukám,1970-ben 800 Forintot keresett havonta,ami az anyukánk varrónői keresetével elég volt a következő fizetésig,sok varázslattal,amit nem tanított meg nekem,vagy feleségemnek.

Valóban nem éheztünk,de a tányérunkon nem maradhatott sem étel,sem zsír,amit ne töröltünk volna ki. Azt hittem,ők,csak a csirkelábat és az esenyőjét szeretik,míg mi el nem költöztünk tőlük s nem láttam őket jóízűen enni csirkecombot,kacsamájat. Ezek mind,a mi csemegéink voltak korábban.

Természetesen ismeret,tudás nélkül maximálisan értelmetlen,amit írtál,ami nem baj,csak ne légy büszke a tudatlan ítélkezésedre!

A 29.Hozzászóláshoz:

Talán kitűnt,hogy nem egy rideg Római Katolikus templomban nőttem fel,hanem egy vidéki adventista közösségben,melynek a nagyterme mellett van egy kisterem pelenkázni,szoptatni,altatni a csecsemőket,kisgyermekeket,amikor azokkal ezt kell tenni. Ott készül fel a kórus,a prédikálást végző s ott tartják a télikabátokat,vizes esernyőket. Ott tanítják azokat a gyermekeket,akik már taníthatók egyszerü szavakkal.