Vallásos emberek! Lenézitek az ateistákat?

Egyáltalán nem!!

Csak sajnáljuk őket, hogy nem tudják milyen jó Istenben bízni, rá alapozni mindent.

Ha magányosak vagyunk, és már mindenki elpártolt tőlünk, akkor Istenre még mindig számíthatunk!

4ever Római Katolikusok!!!

Egyáltalán nem. Pedig mélyen hívő vagyok - nem keresztény -, de nem mindenki ugyanazon az úton találja meg az élet lényegét. Nem gondolom, hogy az égiek többe nézik egy vallásos jóságát és szeretetét, mint egy hitetlenét. A szeretet az szeretet, akkor is, ha egy katolikus, egy wicca, egy buddhista vagy egy ateista érzi és adja.

Végül úgyis mindenki ugyanoda jut. Szerintem a különbség annyi, hogy az igazi hívők számára könnyebb az út, mert akármilyen baj éri őket, akkor is tudnak mosolyogni. Ami akkor sem hátrány, ha az ateistáknak van igazuk és nincs semmi a halál után - na, úgy főleg jobban jár a hívő a nyugodt életével.

Bár bevallom, a katolikus hozzászólóval egyetértek, még ha nem is egy valláson vagyunk: kicsit sajnálom, amikor valaki nem érzi, milyen tudni, hogy van, aki feltétel nélkül szeret bennünket "odafent". Nem tudja milyen megtapasztalni mindezt. Ismétlem, tapasztalni - annyi, hogy ezt a hívők bemagyarázásnak vélik.

Hát, akkor is mindennél szebb érzés, amiből nem szívesen maradnék ki többé.

Ez egy szólás, nem kell szó szerint érteni.

De ha mégis szó szerint akarod értelmezni, most komolyan: zuhan a repülő ég a fele, nincs remény a túlélésre, és te azt mondogatod magadban, hogy nincs Isten, nincs Isten, nincs Isten...

Micsoda általánosítás :D

Egy zuhanó repülőgépen az utolsó gondolatom lenne isten.... Bár mások valószínűleg tényleg imádkozni kezdenének. Egyébként ez ékes példája annak, hogy a vallásosság többnyire a gyengeség következtében alakul ki. Ha nem vagy képes elviselni a valóságot (vagyis hogy meg fogsz halni), akkor jön a csodatevő Isten és mindent megold.

Hát persze.

Nem nézem le.

Általában nem a véleményükkel van bajom hanem a véleménynyilvánítás módjával.

Nem, mivel nekik is ugyan úgy beszorult a fejük a fülük közé, mint pl. nekem, vagyis ugyan olyan emberek, mint bárki más.

Meg aztán tök mindegy, hogy itt a földön ki, mit mond magáról, mivel az örökkévalóságban dől el, hogy valójában ki és mi is volt valójában.