Az baj ha nem hiszek istenben?

Sziasztok!

Kérdező, szerintem mindenkinek van valamiféle istenhite, ami sok embernél nem tudatos, ott van valahol tudatalatt, és ez az istenhit bizonyos események hatására aktivizálódhat. Van, akinél ez bekövetkezik, van, akinél soha.

Ha te jól érzed így magad, akkor sztem semmi baj nincs.

Üdv: 29/l

Az a "probléma" a hittel, hogy a bibliai megfogalmazásban a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés.

Más szavakkal abban kell hinned, amit nem látsz, hiszen ha látsz valamit, feleslegesssé válik a hit nemde?

Tehát logikai abszurditásba keveredsz, ha úgy akarsz hinni, ha látsz valamit :D

Egyébként pár nem bibiliai hit, amiben feltehetőleg hiszel, mégsem láttad:

- Feltételezem hiszel az evolúcióban, mert ezt tanítják a suliban- holott nem tudnád bebizonyítani igaz? (Senki nem tudja egyébként)

- talán hiszel a holdraszállásban, de mi van ha műtermi felvétel az egész?

- elhiszel még sokféle fizikai törvényeket, mert azt tanították neked, hogy "tudományos" és ettől már elhitted, holott nem vizsgáltad meg ..

-hiszel valamelyik politikai pártnak, holott legtöbben csak érzelmekkel operálnak és mindent meg tudnak magyarázni, hacsak őket hallanád, még igazuk is lehetne :D

. . . . bla..bla..bla...ez mind hit, és mindenki hisz valamiben, valakiben- csak a hívők azt állítják, jobban jár az ember, ha Istenben hisz!

Abban, hogy Jézus Krisztus az élő Istennek a fia, aki elvette a világ bűneit. Magára vette, meghalt, eltemetetett és harmadnapra feltámadt a mi megigazulásunkra-és az ördög mindent megtesz, hogy ez a történelmi esemény sokak számára valami primitív badarság legyen, holott ezen múlik a te életed is kedves olvasó- hogy elhiszed e, elfogadod e Isten hívását, vagy ostobaságnak tartod?!

Azt kell mondjam, hogy a hit önmagában édes kevés.A hit nem fogja megváltoztatni az életedet. 36 éven keresztül éltem abban a tudatban, hogy én hiszek Istenben és bár tojok rá, hogy mi a terve az életemmel, mit vár tőlem,nincs ezzel semmi gond, jó úton haladok.

Nem így volt és ezt az életem alakulása igazolta.

Az életem legmélyebb pontján rádöbbentem a tévedésemre,iszonyatosan vágytam rá, hogy Isten része legyen az életemnek, úgy mint a családom tagjai, vágytam rá, hogy megismerjem Őt, hogy rájöjjek mi a terve velem, miért létezem.

Ami ezután történt velem az Isten legnagyobb kegyelme. Megmutatta nekem, hogy mit kell tennem, hogy a vágyam valóra váljon.

Amióta átadtam neki az életem, többször, megkérdőjelezhetetlenül bizonyította számomra szeretetét, kegyelmét.

Én már nem hiszek Istenben, hanem biztosan tudom, hogy létezik.

Tehát a válaszom: Az nem baj ha nem hiszel Istenben, ha bizonyságod van a létezéséről.

Szia!

Ha megengeded, akkor a híres Természettudós, Pascal gondolataiból idéznék:

"Ha látom az ember vakságát és nyomorúságát, és elnézem ezt az egész néma világmindenséget s a mindenség e zugában magára hagyott, sötétben tévelygõ embert, akinek sejtelme sincsen róla, ki tette ide, miért van itt, mivé lesz halálában, és képtelen bármit is tudni, olyan rémület vesz rajtam erõt, mint akit álmában félelmetes, puszta szigetre tettek ki, s aztán, mikor felébred, fogalma sincsen róla, hol van, de nincs módja többé onnan elmenekülnie. És mindezt látva elcsodálkozom, hogyan lehetséges, hogy mégsem esik kétségbe e nyomorúságos helyzete miatt. Mellettem másokat, hozzám hasonlókat látok: megkérdem tõlük, vajon õk többet tudnak-e nálam, de azt felelik, hogy nem; és lám, mégis e tévelygõ szerencsétleneknek elég volt megpillantaniuk maguk körül egy-két szemgyönyörködtetõ dolgot, s máris szívvel-lélekkel átadták magukat nekik. Én azonban nem tudtam rabjukká válni, hanem arra gondoltam, mennyivel nagyobb a valószínûsége annak, hogy nemcsak az van, amit látok, és kutatni kezdtem, vajon Isten nem hagyott-e magáról valami jelet a világban."

(Blaise Pascal: Gondolatok, 693. sz. töredék)

"A kérdező kommentje:

De én nem is keresem a hitet és nem is szeretném megtalálni.Eddigi tapasztalataimból kiszűrve csak azok hisznek akik szar helyzetben vannak.Nemde?És én nem vagyok szar helyzetben. :D"

De még lehetsz.Nem akkor kell keresni Jézust amikor már eljön a "Te Órád".Bízz most és tartsd meg a parancsolatait.

Higgy és Bízz és majd eljön az idő hogy felismerd Őt!(Nézz körül jobban és nyisd meg szemedet)

Béke veled!

Kérdésed azt mutatja, hogy leginkább magadban nem hiszel.

Másoktól várod a választ, hogy elfogadhass egy látszólag szimpatikusat, ezáltal elháríthatod a felelősséget.

Nem háríthatod el, a felelősség nem olyan, amelyik ezt állandóan számon kéri rajtad.

Mindenki azt mondja neked, ami szívének kedves, ez így természetes. Vakbuzgó istenhívő be fogja "bizonyítani" neked, hogy elkárhozol. Elszánt ateista kinevet, hogy lehetsz ennyire gyerekes. Vannak emberek, akik nehez viselik a másságot, rábeszélnek templomra, tagadásra, sőt fenyegetnek is képességeik szerint.

Inkább kérdezd magadtól, mitől tudsz erős lenni, mi ad meggyőződést. Ha nagy bajban vagy és nem jut más kapaszkodó eszedbe, ne szégyellj fohászkodni, ha erre nincs szükséged, ne tedd. Olvass, tájékozódj, gondold végig a jelenségeket. Nemcsak az igaz, amit látni lehet (ezen az alapon az egész mikrotudományt kidobhatod, sosem fogjuk látni, de hatásukat érezhetjük), és amit látsz nem feltétlenül hiteles (optikai csalódás, átverős bűvésztrükkök - csak azt jelenti, hogy az érzékeid megcsalnak, mert keveset tudsz a dologgal kapcsolatban)

A hit bonyolult dolog. Nemcsak Istenben hihetsz, de önmagadban is, másik ember jó, vagy rosszaságában, abban, hogy képes vagy valamit megcsinálni. Ez mind hit, csak mind másképp.