Ki az a személy, aki tiszta szívvel arra vágyik, hogy megtudja mit is tanít valójában a Biblia?

Újból itt vagyok, és válaszolok akkor az eddigi új kérdésekre. Hogy ki vagyok én? Csak egy személy, akit tanítottak és saját magam megbizonyosodtam arról, hogy mi az igazság különböző kérdésekben. Itt nem az én okosságomról van szó, távolról sem, hanem a Biblia igazságáról. Hogy miért kellene elhinned azt amit írok? Vizsgáld meg magad azokat a bizonyítékokat, amelyek engem is meggyőztek.

Kedves 10-26 21: 29-es válaszoló. Hogy mi a célom? Hogy segitsek a tiszta szivü egyéneknek megérteni, hogy mit is tanit valójában a Biblia. Nem tudom, hogy milyen dolgokra gondolsz, ami történik nállatok a vallási összejöveteleiteken, de ha valami ilyen csodákra, vagy természetfeletti dolgokra gondolsz, akkor olvasd el: 1Kor 13:8 - Az első században megnyilvánuló csodatévő ajándékokkal kapcsolatosan a Biblia megjövendölte, hogy ezek majd „eltöröltetnek”.

Azok, amiket irok, azok nem nyakatekert és kitalált elméletek, hanem a Biblia azt támasztja alá.

Kedves 10-16 22:16. Ahogy a fentiekben leírtam, amikor a vitakérdés felmerült, akkor pedig tényleg időre volt szükség, hogy bebizonyosodjon, hogy az, amit Sátán állít az hamis. Nem pusztíthatta el azonnal a lázadókat sem, mivel attól még a kérdés, ami felmerült fenn állt volna még mindig. Valamint hűséges angyalok tömegei is figyelték az eseményeket. És ha Isten azt mondja, hogy de punk tum, nekem van igazam, akkor ezzel azt sugallta volna feléjük, hogy lehet, hogy ez a Sátán nem is mondott olyan butaságot, Isten ezért zárta le ezt a kérdést ilyen gyorsan. Valamint látszik,h Isten azt az utat választotta, hogy időt ad ahhoz, hogy bebizonyosodjon az igaza, ezért elmondható, hogy ez a legbölcsebb eljárás, mivel Ő legbölcsebb és mindig jól dönt.

Valamint nem Isten okolható a sok rosszért, azért mert 1János 5: 9-ből kiderül, hogy most Sátán uralkodik az emberiség felett és a sok rosszért, amit az uralkodása eredményez, így csakis ő okolható. Nagy különbség van aközött, hogy Isten megenged valamit, vagy ő okozza azt. Ezt ahhoz lehet hasonlítani, hogy egy apa gyereke, úgy dönt, hogy elhagyja a szülői házat és és nem engedelmeskedik annak a törvényeknek, amit az apja megtanított neki. Így a gyerek sok rosszt él át, ami az engedetlenségének köszönhető. De ez nem az apja hibája, ő megengedi a fiának, hogy a saját feje után menjen, mivel joga van hozzá, de nem ő a hibás ezért. Így Isten sem okolható a mai sok rosszért.

Minden új nemzedéknek, ami tényleg nemsokára bele fog születni a jóba, nekik is kellesz tevékenykedniük, hiszen a Földünkről egy örök életen keresztül gondoskodni kellesz, valamint nekik is felelősségük lesz az, hogy egy jó kapcsolatot ápoljanak azzal, akitől mindent kaptak. Isten annak a szükségességével alkotott meg bennünket, hogy szeretünk javítani, szépíteni, létrehozni, ezzel az Ő teremtői készségét tükrözzük vissza.

És megfigyeltem, hogy téged igazából a világban tapasztalható sok rossz zavar. Ahogy mondtam, az egész világ a gonosz hatalmában van. Ezért Hitler és a többi szörnyűségeket véghezvivő ember Sátán gondolkodásmódját tükrözi vissza, hiszen a Biblia azt mondja, hogy embergyűlölő. Tehát minden rosszért csakis ő hibáztatható. De ebben épp az a lényeg, hogy Isten mindent megtesz azért, hogy visszaállithassa az eredeti állapotokat. És már nem sokáig kell errá várnunk, legalább is a világesemények ezt mutatják. Ha belegondolsz mi az a dolog, amit Isten nem tud helyrehozni vagy kárpótolni, ha még a halál felett is hatalma van?!!!

Nem tudhatta, hogy mi fog történni az Édenben, mert ha tudta volna, akkor tényleg ő lenne okolható minden rosszért, de nem tudta. Ahogy már emlitettem, neki tényleg meg van az a képessége, hogy a jövőbe lát, de ezt a képességét, nagyon ritkán és szelektálva használja. Ezt támasztja alá: Szerető Atyaként Isten az emberi teremtményei minden szükségletéről gondoskodott. Felruházta Ádámot azzal a képességgel, hogy gondolkodni és érvelni tudjon, valamint következtetésekre jusson. Az állatokkal ellentétben, akiket leginkább az ösztöneik vezérelnek, Ádám képes volt döntéseket hozni. Ennek eredményeként Isten letekintve égi trónjáról, megnézett „mindent, amit alkotott, és lám, mindaz nagyon jó volt!” (1Mózes 1:26–31; 2Péter 2:12).

 Amikor Isten megparancsolta Ádámnak, hogy ne egyen ’a jó és rossz tudásának fájáról’, elegendő útmutatásról gondoskodott ahhoz, hogy Ádám el tudja dönteni, mit szeretne tenni. Isten megengedte neki, hogy „a kert minden fájáról” egyen, kivéve egyet, és figyelmeztette őt a tiltott fáról való evés végzetes következményeire (1Mózes 2:16, 17). Ádám elé tárta, hogy mivel járnak a döntései. Mit tett Ádám?

 Isten nyilvánvalóan nem kívánta előre látni, hogy mit tesz majd Ádám és Éva, noha megvan a képessége, hogy mindent előre tudjon. A kérdés ezért nem az, hogy Isten képes-e előre látni a jövőt, hanem hogy kíván-e így tenni. Továbbá úgy érvelhetünk, hogy mivel Jehova a szeretet Istene, nem rendelne el előre tudatosan és kegyetlenül egy lázadást, annak minden szomorú következményével együtt (Máté 7:11; 1János 4:8). Isten tehát szelektíven gyakorolja az előretudását.

1Móz 1:28; 2:16, 17 - Buzdítanád-e gyermekeidet arra, hogy egy csodálatos jövőt ígérő tervben vegyenek részt, ha kezdettől fogva tudnád, hogy a terv kudarcra van ítélve? Figyelmeztetnéd-e őket a következményre, ha tudnád, hogy mindent úgy terveztél meg, hogy elkerülhetetlenül szerencsétlenül járjanak? Ésszerű vajon ilyet feltételezni Istenről?

Ha Isten Ádám bűnét és annak minden következményét előre elrendelte és előre tudta volna, ez azt jelentené, hogy Ádám megteremtésével Isten szándékosan idézte volna elő az emberi történelem minden gonoszságát. Akkor ő lenne minden háború, bűnözés, erkölcstelenség, elnyomás, hazugság, képmutatás és betegség forrása. A Biblia azonban világosan kijelenti: „nem olyan Isten vagy, aki a gonoszságban gyönyörködne” (Zsolt 5:4). „Gyűlöli a lelke mindazt, aki az erőszakot szereti” (Zsolt 11:5). „Isten . . . nem hazudhat” (Tit 1:2). Az, akit Isten Messiás-Királynak jelölt ki, „az elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket, és drága lesz vérük a szemében” (Zsolt 72:14). „ Az Isten szeretet” (1Ján 4:8). „Szereti az igazságosságot és a jogot” (Zsolt 33:5).

Gondolom, hogy mindez elég bizonyítékkal szolgál számodra.

A szabad akarat nem lehetőség a rosszra, hanem épp ellenkezőleg. Lehetőség az Isten iránti szeretet kimutatására. Hogy ha nem is kötelező de mi akkor is neki tetszünk, azt tesszük, amit mond. Tehát így szívből mondhatjuk neki azt, hogy szeretlek. A tetteink is amivel ezt támasztjuk alá, az is őszinte indítékból táplálkozik. Ebben a kérdésben is Isten szemszögéből kell nézni a dolgokat. Neki az szerez örömöt, hogy itt van az ember megalkottam azzal, hogy bármit tehet, de ő mégis nekem engedelmeskedik, azt mondja, hogy szeret engem. Ezt akkor biztos, hogy őszinte indítékból teszi és azért mert így is érzi

10-16 23:02.

Isten az tényleg kész megbocsátani és teljes mértékben. Valamint tény, ami tény, hogy nem létezik Pokol, mint az a hely, ahol a rossz embereket kínozzák(ha gondolod, akkor írok erről is, hogy mi bizonyítja ezt). Jézus ezt mondta : "Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket" Jézus az igazságot tárta fel Istenről, és sokan örömmel hallgatták őt. De voltak olyanok is, akik ellene fordultak, egyesek a tudatlanság miatt (János 7:12, 13; Cselekedetek 2:36–38; 3:15, 17). Ennek ellenére Jézus továbbra is megosztotta az életmentő üzenetét mindenkivel, még azokkal is, akik ellene szegültek (Márk 12:13–34). Miért tette ezt? Tudta, hogy néhányan megváltoznak, felismerik, hogy ő a Messiás, és elfogadják az Isten Szavában található igazságokat (János 7:1, 37–46; 17:17).

Jézus még azon az éjszakán is szeretettel bánt az ellenségeivel, amikor felfegyverkezve igazságtalanul letartóztatták. Meggyógyította az egyik foglyul ejtőjét, akire Péter apostol lesújtott egy karddal.

Azokhoz az első századi emberekhez hasonlóan, akik megszívlelték Jézus szavait, mi is ’jót teszünk azokkal, akik gyűlölnek minket’, mégpedig úgy, hogy kedves tettekkel viszonozzuk a gyűlöletüket. ’Áldjuk azokat, akik átkoznak minket’, vagyis kedvesen beszélünk velük. És ’imádkozunk azokért, akik üldöznek bennünket’, akik tettlegesen vagy más módon „bántanak”. Az ilyen imákban azt fejezzük ki, hogy szeretnénk, ha az üldözők szívállapota megváltozna, és olyan lépéseket tennének, melyekkel elnyerik Isten helyeslését.

Hát igen szóval a háromság. Kedves 2011. 10. 17 17:48 válaszolónak köszönöm, hogy megvédett és tényleg kiállt az igazság mellett a Háromsággal kapcsolatban.

Érdekes gondolatok:

A The Encyclopedia of Religion elismeri: „A teológusok ma egyetértenek abban, hogy a Héber Iratok nem tartalmazzák a Háromság dogmáját.” A New Catholic Encyclopedia szintén kimondja: „A Szentháromság dogmáját nem tanítja az Ószövetség.”

Hasonlóképpen ezt ismeri el a jezsuita Edmund Fortman a The Triune God (A Háromság egy Isten) című könyvében: „Az Ószövetség. . . semmit sem mond közvetlenül vagy közvetve a Háromság egy Istenről: az Atyáról, a Fiúról és a Szent Szellemről. . . Nincs bizonyíték arra, hogy bármelyik szent író akárcsak gyanította volna az egy Istenségen belüli [Háromság] létezését. . . Azt állítani, hogy [az „Ószövetségben”] utalásokat vagy megsejtéseket vagy ’burkolt jeleket’ lehet látni a három személyre, ez olyan belemagyarázás lenne, amit a szent írók nem írtak vagy nem akartak mondani.”

The Encyclopedia of Religion (A Vallási Enciklopédia) ezt mondja: „A teológusok egyetértenek abban, hogy az Újszövetségben nincs szó kifejezetten a Háromság dogmájáról.”

A jezsuita Fortman ezt mondja: „Az Újszövetség írói. . . nem fogalmazzák meg hivatalosan vagy tételesen a Háromság dogmáját, és kifejezetten nem tanítják, hogy egy Istenben három egyenlő isteni személy van. . . Sehol nem található ilyen trinitáriánusi tan a három különböző isteni személyről, aki egy Istenségen belül együtt él és működik.”

A The New Encyclopaedia Britannica (Az Új Angol Enciklopédia) megjegyzi: „Sem a Háromság szó, sem maga ez a kifejezett tan nem szerepel az Újszövetségben.”

Bernhard Lohse ezt mondja az A Short History of Christian Doctrine (A keresztény tan rövid története) című művében: „Ami az Újszövetséget illeti, ténylegesen nem található meg benne a Háromság tana.”

A The New International Dictionary of New Testament Theology (Az újszövetségi új nemzetközi teológiai szótár) is hasonló megállapítást tesz: „Az Újszövetség nem tartalmazza a háromságtant a mai formájában. ’A Bibliában nincs olyan konkrét kijelentés, hogy az Atya, a Fiú, és a Szent Szellem egylényegűek’ [mondta Karl Barth protestáns teológus].”

E. Washburn Hopkins, a Yale Egyetem professzora megerősítette: „Jézus és Pál számára szemmel láthatóan ismeretlen fogalom a Háromság dogmája;. . . semmit sem mondanak erről” (Origin and Evolution of Religion [A vallás eredete és kifejlődése]).

Arthur Weigall történész megjegyzi: „Jézus Krisztus sohasem említett ilyen jelenséget, és az Újszövetségben sehol sem fordul elő a ’Háromság’ szó. Ezt a gondolatot az egyház csak a mi Urunk halála utáni három évszázad múlva fogadta el” (The Paganism in Our Christianity [A pogányság a mi keresztényiségünkben]).

„A korai keresztények először nem gondoltak arra, hogy [a Háromság] eszméjét hitükre alkalmazzák. Odaadó hűséggel adóztak Istennek az Atyának és Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának, és elismerték. . . a Szent Szellemet; de nem úgy gondoltak ezekre, hogy ők hárman egy valóságos Háromságot alkotnak, akik egyenlők egymással és egy Istenben egyesültek” (The Paganism in Our Christianity [A pogányság a mi keresztényiségünkben]).

„Kezdetben a keresztények nem voltak háromsághívők. . . Nem voltak azok, sem az apostoli, sem az apostolokat közvetlen követő korokban, ahogyan ez kitűnik az Ú[j] Sz[övetségből] és más korai keresztény írásokból” (Encyclopaedia of Religion and Ethics [Vallási és Etikai Enciklopédia]).

az 5Mózes 6:4. versében találhatók. A katolikus New Jerusalem Bible (NJB)-ban itt ez olvasható: „Halld, ó Izrael, Yahweh, a mi Istenünk egy, az egyedüli Yahweh.” E vers nyelvtani szerkezetében az „egy” szónak nincs többes számú módosító jelentése, ami azt sugallja, hogy csak egyetlen személyt jelent.

Pál a keresztény apostol nem utal arra, hogy Jézus földre jövetele óta bármilyen változás történt volna Isten természetében. Ezt írta: „Isten. . . csak egy van” (Galata 3:20; lásd még 1Korinthus 8:4–6).A Biblia Istenről több ezerszer úgy beszél mint egyetlen személyről. Ha megszólal, oszthatatlan egy személyként szólal meg.

A kolosszé 1: 15 úgy utal Jézusra mint az egész teremtés elsőszülöttje, tehát neki van kezdete, ellenben Istennek nincs.

A Filippi 2: 6 a Háromság alátámasztásával kapcsolatban: Egyesek azonban azt állítják, hogy a fordításokból az is kikövetkeztethető: 1. Jézus már egyenlőségnek örvendett, de nem akart ahhoz ragaszkodni, vagy hogy 2. nem kellett az egyenlőséget megragadnia (illetve az egyenlőségért törekednie), mivel már rendelkezett vele.

E tekintetben Ralph Martin a The Epistle of Paul to the Philippians (Pál apostol levele a Filippiekhez) című művében az eredeti görögről ezt mondja: „Vitatható, hogy az ige értelme a valóságos ’megragadni’, ’erőszakkal elvenni’ jelentéséből átcsúszhat-e a ’ragaszkodni’ szó értelmébe.” A The Expositor’s Greek Testament (Az értelmező görög szövetség) is ezt mondja: „Nem találunk semmi olyan utalást, hogy a . . . [har‧pa’zo] vagy annak bármelyik származéka a ’birtokban tartani’ vagy ’visszatartani’ jelentéssel bírna. Változatlanul úgy tűnik, hogy a jelentése ’megragadni’, ’erőszakkal elvenni’. Megengedhetetlen tehát, hogy a ’megragadni’ eredeti jelentésétől eltérve egy teljesen más, ’ragaszkodni’ jelentést kölcsönözzünk neki.”

Az előzőekből kitűnik, hogy a Douay és a King James fordítás készítői hajlanak arra, hogy a trinitáriusi célok érdekében eltérjenek a szabályoktól. A Filippi 2:6 az eredeti görögben távolról sem azt akarja állítani, hogy Jézus magát Istennel egyenlőnek gondolta volna, éppen ellenkezőleg, a szöveg tárgyilagos olvasásából az tűnik ki, hogy Jézus nem gondolta illőnek, hogy Istennel legyen egyenlő.

A környező versek (3–5, 7, 8, DY) szövegösszefüggéséből egyértelműen kitűnik, hogyan kell a 6. verset értelmezni. A filippieket Pál erre kéri: „Mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.” Pál Krisztust kiváló példának tekintette ebben a vonatkozásban. „Az a gondolkodásmód legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is.” Mi jellemezte az ő gondolkodásmódját? Talán az, hogy ’ne gondolja rablásnak, hogy egyenlő legyen Istennel’? Nem, ez pontosan az ellenkezője lenne annak, amiről itt szó van! Voltaképpen Jézus, aki ’az Istent önmagánál többre tartotta’, sohasem akarta volna ’megkaparintani az Istennel való egyenlőséget’, hanem inkább „megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig”.

Ez a vers tehát nem beszélhet a Mindenható Isten valamely részéről. Inkább magáról Jézusról szól, aki tökéletesen megvilágította, mire gondolt itt Pál — vagyis az alázat és engedelmesség fontosságára az iránt, aki Feljebbvaló és aki Teremtő

Valamint megfigyeltem azt, hogy egyesek azt állitják, hogy a Szerntirás Új Világ forditása, azért készült, hogy Jehova Tanúi hitnézeteit támassza alá. Nos néhány gondolat ezzel a forditással kapcsolatban:

Benjamin Kedar professzor, a héber nyelv izraeli tudósa 1989-ben ezt mondta: „A héber Bibliával és annak fordításaival kapcsolatosan végzett nyelvészeti kutatásaim során gyakran hivatkozom arra az angol kiadásra, amely New World Translationként ismert. Minden alkalommal megerősödik bennem az az érzés, hogy ez a munka azt az őszinte törekvést tükrözi, hogy a szövegből a lehető legpontosabb megértést nyerjük.”

Ennél a fordításnál elsődlegesen a pontosságot tartották fontosnak. Az angol nyelvű kiadás fordítói közvetlenül az eredeti héber, arámi és görög nyelvekből fordítottak, és a rendelkezésre álló legjobb szövegeket vették alapul. Rendkívüli gonddal ügyeltek arra, hogy az ókori szöveget a lehető legszószerintibben adják vissza — ám olyan nyelvezettel, amelyet a mai olvasók is könnyen megértenek.

A fordítócsapat arra kapott képzést, hogy olyan Bibliát készítsen, amely 1. pontos, 2. következetes, 3. annyira szó szerinti, amennyire csak a nyelv engedi, 4. az átlag emberek számára mégis könnyen érthető. Hogyan érik ezt el? Vegyük például a most megjelent Bibliát. A fordítócsapat azzal kezdte meg a munkáját, hogy magyar megfelelőket választott minden főbb bibliai kifejezésre, amely az angol nyelvű Új világ fordításban szerepel. A számítógépes program segítségével látható volt, hogy melyek az egymáshoz kapcsolódó és a szinonim bibliai szavak. Megmutatta az eredeti görög és héber szavakat is, amelyekből az angol szavakat fordították, így a fordító tanulmányozhatta, hogyan lettek lefordítva ugyanezek a görög vagy héber szavak más helyeken. Mindez nagy segítséget jelentett a megfelelő magyar szavak kiválasztásában. Mihelyt a csapat megállapodott a választott szavakban, elkezdték fordítani a Bibliát. Miközben versről versre fordítottak, a számítógépen láthatták az előzőleg kiválasztott magyar szavakat.

A fordítás azonban sokkal többet jelent annál, mint hogy egyszerűen nyelvünk szavaival helyettesítjük be az idegen szavakat. Sok munkát igényelt annak elérése, hogy a kiválasztott magyar szavak a megfelelő bibliai gondolatot hordozzák az adott szövegkörnyezetben. Arra is gondot kellett fordítani, hogy a szöveg nyelvtanilag jó, mondatszerkesztés szempontjából szép és természetes legyen. Ennek a kemény fáradozásnak jól látható az eredménye. Az Új világ fordítás magyar nyelvű kiadása jól olvashatóan, világosan, érthetően és az ősi szöveghez hűen tolmácsolja Isten Szavát.

Héber-arám rész a jól kidolgozott és általánosan elfogadott Rudolf Kittel féle Biblia Hebraica 7., 8. és 9. kiadásának 1951-1955 évi szövege került leforditásra. A lábjegyzetek átdolgozásánál s Biblia Hebraica Stuttgartensia néven ismert héber szöveg 1977-es kiadását használták fel. A görög nyelvű rész alapja főleg a Westcott és Hort - féle 1881- ben kiadott szöveg. De figyelembe lett véve még az 1948-as Nestle féle görög szöveg is. Az eredeti nyelvű szöveg pontos, többnyire szó szerinti fordítása. Nem egy szabad körülírás, amikor a fordító jelentéktelennek tartott részleteket kihagy és általa hasznosnak vélt kiegészítő gondolatokat fűz hozzá.

Tehát távolról sem mondható, hogy azért készült, hogy Jehova Tanúinak a tanításait támassza alá