Jobb ketelkedni es kutatni Isten letezeset, mint vakon es felelembol hinni, kovetni?

A kérdésben feszültség van. Látszólag egymásnak ellentmondó dolgok vannak benne, amik valójában nincsenek ellentmondásban. Ezek a következők:

* A kérdésben az van benne, hogy a hit félelmen alapul. De a hit nem kell, hogy félelmen alapuljon.

* Nem csak az kutathat, aki kételkedik. A kutatás és a kétely nem zárják ki egymást. Kutatni lehet kíváncsiságból is. Vagy például azért is, mert ez a munkád / feladatod.

* Nem minden hit vakhit. Vannak "kevésbé vak" hitek, amik látszólag nem mondanak ellent a józan észnek, és az emberi tapasztalatoknak. A vakhit ezzel szemben azt jelenti, hogy egy dologban akkor is hiszel, ha a saját tapasztalatod és a józan ész mást mond. Minden hit bizonyos fokig vak, de nem mindenki hite egyformán vak.

A kérdés szembeállít két végletes dolgot: a vak hitet és a szkepticizmust. Arra sarkall, hogy válassz. De ez egy tévedés. Mert bár az igaz hogy ez a két véglet egymással szemben helyezkedik el. De egy adott embernek nem kell választani a két véglet közül. Az emberekben keveredik a (bizonyos mértékben vak) hit, a kíváncsiság, a félelem és még sok minden más is. Jobb hozzáállás arra ösztönözni az embereket, hogy válogassák meg miben hisznek, és hogy ahol csak lehetséges, mindent kérdőjelezzenek meg, és mindenben igényeljék a megalapozott tényeket. Ilyen módon egyre kevesebb hitre lesz szükségük, és a hitük is közelebb fog kerülni a valósághoz, és nem akadályozni hanem segíteni fogja a fejlődésüket.

Nekem ez a válaszom - bár tudom, hogy nem a konkrétan föltett "melyik a jobb" kérdésre adott egyértelmű választást adtam. De nem is értenék egyet egy bármilyen kategorikus választással.

Első vagyok.

No, no, kedves kérdező neked mégis csak bajod, ha valaki vakon hisz. Tudtam én. :D