Van egyértelmű bizonyíték az evolúcióra? Egy Dr. Kent Hovind nevű ember 250 000 $-t ajánlott fel annak, aki képes cáfolni a Bibliát. (Szó szerint értelmezve, pl. : 6000 éves a Föld stb. )

"Ebből hogy lesz fejlődés?"

Az evolúció nem fejlődés és itt van a legnagyobb félreértés. Az evolúció a szó szoros értelmében nem más, csak változás. Szó szerint változás.

Változás, ami a környezethez igazítja magát. A cél az egyedfenntartás és innen jön az, hogy egy fejlődő tendenciát látnak bele az emberek. Valahol igazatok van, de a legnagyobb hibát akkor követi el az ember, ha a "fejlődést" (ami elé relatív, de azt majd később) konkrétan célnak állítják be, nem pedig következménynek.

Az a baktérium, aki információt vesztett, az is csak változott. A környezetéhez képest talán mondható fejlődésnek, de nem a fejlődés, hanem az alkalmazkodás volt a cél.

Az ember azért nem a legjobb példa, mert nem néhány ezer év fogja eldönteni az utódnemzésre való képességet + az ember egy eléggé "fejlett" egyed volt, és már tudatosan is szelektáltak a törzsbeliek anno...szóval minden komolyabb mutációt amit észrevettek kiszorították. (gondolok ilyenkor arra, hogy aki vörös szemmel született példának okáért, vallási fanatizmusból megölték...de ez durva példa)

Az utódnemzésre való képességnek nincs egy meghatározott "idő" és gén és kromoszóma limite. (vagy tudom is én mit mondjak, hogy érthető legyen)

A lényeg az, hogy evolúciós szempontból több szakaszra bonthatjuk a faj szétválását. Eleinte gond nélkül párosodnak, aztán bizonyos okok miatt elkülönülnek és különféle mutációk lépnek be az életükbe.

Amit te mondtál állatokat pl. az öszvér az ugyan életképes, de már elkorcsosult egy állat. Ő nem tud külön fajt képviselni olyan szempontból, hogy fenntartsa a populációt. Ez egy krach. Csak azért születhetett meg, mert még az ivaros nemzőszervek genetikailag még nem mutattak akkora különbséget, hogy ne tudnának életet adni egy "korcs"-nak. De ez nem biztos, hogy elmondható lesz 50 ezer év múlva. (igazából a generációk számától függ nem időtől)

Előbb vagy utóbb lesz egy akkora szerteágazódás közöttük, mint ember és majom között. Most csak annyi van, hogy még nincsenek túl közel, vagy túl távol egymáshoz.

"Mint az néhány bekezdéssel ez előtt írva lett: két állat teljesen más körülmények között fejlődik, előbb-utóbb eljutnak oda, hogy nem képesek egymással szaporodni. Az ember jóformán a világ minden táján megtalálható, alkalmazkodott az ottani feltételekhez, mégis képes szaporodni fajtársaival."

Tudod miért? Mert az ember nem úgy alkalmazkodik a környezetéhez, hogy bundát növeszt... hanem fog egy kabátot és felveszi. Az ember már sok ezer éve annyira tudja alakítani a környezetét, hogy fizikailag nincs szüksége a testének változásra. Ha melege van akkor leveszi a ruháját, ha fázik akkor házat épít és belemegy, kabátot húz, tüzet rak.

"De szaporítottak már tigrist oroszlánnal (=liger), szamarat lóval (=öszvér) stb. mivel ezek külön fajok, elméletileg - az előttem leírtak alapján (2-3 bekezdéssel) - nem szaporodhattak volna. Akkor hogy is van ez?"

Szaporodhatnak. Két külön faj nem tud szaporodni tudó utódokat létrehozni. Két öszvérnek sosem lesz utóda.

Ahogy ti mind, úgy én is megkaptam a dózist evolúcióból, úgyhogy többet tudok róla, mint amennyit szerettem volna, vagy amennyit ti gondoltok. Nem olyan nagy durranás, azaz nem igényel különösebb intelligenciát. A gyökerei azonban a középkorba nyúlnak vissza, amikor az emberek abban hittek, hogy élet kétféleképpen jön létre: vagy Isten teremti, vagy spontán magától jön létre. Utóbbit azzal igazolták, hogy amennyiben kitesznek egy darab húst, akkor abban pár nap alatt megjelennek a kukacok, azaz a légynyüvek. Francesco Redi igazolta, hogy amennyiben a húst elzárják, és a rovarok nem férnek hozzá, akkor kukacok sem keletkeznek. A következő próbálkozás a mikroszkopikus világ volt, hiszen könnyű volt elhinni, hogy a mikrobák létrejöhetnek spontán, mivel ha elszáradt növényi részeket teszünk egy kis vízbe , akkor rövidesen megjelennek a mikroszkopikus élőlények. Ezt pedig Pasteur cáfolta, mivel a víz felforralva, és csak a tiszta levegővel érintkezve csíramentesen tartható.

Egy Oparin nevű orosz tudós ötlete volt, hogy az élet nem egyszerre, hanem apró lépésenként keletkezett hosszú-hosszú idő alatt. Először aminosavak, azután azokból a fehérjék, végül sejtfal, stb. Ez a kémiai evolúció elmélete. Ezt széles körben kezdték elfogadni és propagálni tudományos körökben. Úgy gondolták, hogy a korabeli légkörben különféle energiabehatások következtében, a légköri gázok reakcióiból keletkezett az élet. Amikor a környezeti energiák szerencsésen találkoztak az eleggyel, akkor átalakultak bonyolultabb kémiai vegyületekké. Ezek a vegyületek felhalmozódtak, koncentrálódtak, és még bonyolultabb molekulákká álltak össze, például fehérjékké., amiből létrejött a DNS. Mikor ezek is összekapcsolódtak, létrejöttek belőlük a sejtek, sejtfallal, összetett anyagcsere rendszerrel, genetikai kóddal, reprodukciós képességgel.

1952-ben Miller el is végezte a kísérletet, melynek során kizárták az oxigént a kísérletből, mondván, hogy a korabeli légkör redukáló volt. Létre is tudtak hozni pár fajta aminosavat, illetve más kevésbé hasznos vegyületet, illetve bizonytalan összetételű trutyit. Fehérjét azonban egyetlen kísérlet során sem sikerült előállítani. Az aminosavak egyszerű kémiai reakciókkal előállíthatók. A fehérjék azonban bonyolultabb, molekulák, és a létrejöttükhöz szükséges reakciók nehezen mennek végbe, úgyhogy gyakorlatilag egyetlen szimulációs kísérletben sem sikerült kimutatni.

Sok tudós nagyon kritikusan viszonyult ezekhez a kísérletekhez, mivel azok arra lettek volna hivatottak, hogy szimulálják azt, ami a feltételezések szerint lejátszódott a korabeli légkörben, és nem azt, hogy mi állítható elő célirányos ráhatással. Például az oxidáló légkört is kizárólag azért zárták ki, mert az oxigén jelenléte megakadályozza a szerves molekulák létrejöttét, az esetlegesen meglévőket pedig felbontja. A biológiailag halálos ibolyán túli sugarakat az ózonréteg (O3) szűri ki, úgyhogy már a kezdetektől szükség lett volna az oxigén jelenlétére.

Bizonyos vegyületek könnyen reagálnak egymással, mások azonban rendkívül nehezen, külön energia bevitelével jönnek létre, amely energia párhuzamosan széthasítja a már meglévő vegyületeket. A végeredmény csak kis számú vegyület, mivel a bomlási folyamatok nagyobb valószínűséggel mennek végbe. A kísérletek során egy bizonyos eljárással kivonják a már létrejött vegyületeket, hogy megóvják őket a roncsolódástól és a szétbomlástól. Ez azonban egyáltalán nem életszerű, ha már szimulációról beszélünk.

Ezeken kívül az élő szervezetekben kizárólag kizárólag balra forgató aminosavak illetve jobbra forgató cukrok és nukleotidok vannak. A kísérletek során létrejött aminosavak kb. fele-fele arányban tartalmaztak jobbra és balra forgató aminosavakat. A laboratóriumi kísérletek az élet tényeivel ellentétes eredményeket produkálnak.

A biológiailag fontos vegyületek csak külön energia befektetéssel jönnek létre. Például az aminosavak nehezen reagálnak egymással, de más anyagokkal könnyen reakcióba lépnek. Ha a fiatal Földön aminosavak keletkeztek volna, akkor nem lebegtek volna arra várva, hogy a megfelelő aminosav-partnerrel találkozzanak, és megfelelő koncentráció jöjjön létre, hanem egyéb keresztreakciókba léptek volna egyéb vegyületekkel, ahol megkötődtek volna, és alkalmatlanokká váltak volna minden biológiai funkcióra. Ez magyarázza azt is, hogy a kísérletek során miért keletkezett zömmel nagy mennyiségű nem biológiai massza.

Persze, a tudósok nem adták föl a hitüket, hiszen ma is azon dolgoznak, hogy ezt a meglehetősen életképtelen elvet, amit evolúciónak nevezünk, életben tartsák, ha kell lélegeztető géppel, mesterséges dialízissel, transzplantációkkal. Azon fáradoznak, hogy bebizonyítsák, hogy fagyasztások és kiolvasztások váltogatásával egyirányúsítani lehet az aminosavakat, ami ha sikerülne is, nem adna választ arra, hogy ezen környezeti beavatkozások közepette mi tartotta volna egyben ezeket a szerves, egyáltalán nem stabil molekulákat. Rájöttek, hogy a sejtfal védelme nélkül ez nem volna lehetséges, így azon mesterkednek, hogy igazolják azt, hogy a sejtfal membránja véletlenszerűen képződött az egyszerű zsírszerű anyagokból, amelyek a primitív Földön előfordulhattak. Biztos vagyok abban, ha kiderülne, hogy mindez tarthatatlan, akkor is mennének tovább, hiszen számukra nem a tények a fontosak, hanem az, hogy bebizonyítsák azt, hogy nincs természet feletti, hogy nincs Isten, hogy az ember nem felelős a tetteiért. Azonban akár tetszik, akár nem, a tudományosnak aposztrofált evolúció elmélete egy középkori feltételezés továbbfejlesztett, modernizált és feltuningolt változata, ami ugyanúgy bizonyíthatatlan, ahogyan az is az volt. Az én szememben az evolúció is egyfajta vallás, amelynek megvannak az istenei, a prófétái, és a papjai, de ugyanúgy hit dolga, nem pedig tudományos. Mindezen kívül rengeteg megválaszolhatatlan logikai kérdés vethető fel. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem próbálják megválaszolni, de a válaszaik ugyanúgy nélkülözik az objektivitást, ahogy az egész evolúció elmélete, amely feltételezések hosszú és bonyolult láncolatára épül, amelyekből, ha egy is tévedés, az egész összeomlik, mint egy kártyavár. Nem véletlen, hogy a tudósok pár éve egy közleményben próbáltak kiállni az evolúció mellett, mivel sokan érzékelik a világban a tarthatatlanságát.

( [link] ) Ez a kiállás azonban nem tudományos álláspont, csupán az érintettek bigottságának az igazolása. Mert miért kell védelmezni egy tudományosan tartható álláspontot, ami nem mond ellent a tényeknek? Milyen tudós az, aki a tények ellen vitézkedik? Melyik helyesebb: az elméletet igazítani a gyakorlathoz, vagy a gyakorlatot az elmélethez? Ebben a kérdésben a tudósok, akik inkább az evolúció mágusai vagy papjai, úgy viselkednek, mint a középkori klérus, amikor amellett kardoskodtak, hogy a Föld lapos.

"Például az oxidáló légkört is kizárólag azért zárták ki, mert az oxigén jelenléte megakadályozza a szerves molekulák létrejöttét, az esetlegesen meglévőket pedig felbontja. A biológiailag halálos ibolyán túli sugarakat az ózonréteg (O3) szűri ki, úgyhogy már a kezdetektől szükség lett volna az oxigén jelenlétére. "

Nem így van te nagyon jó diák. Legalább földrajzból figyeltél volna. Az ózonréteg pont, hogy egyes moszat fajták közreműködésével jöhetett létre az Óidőben. Viszont az élet létrejöttét az ősidőre sikerült visszavezetniük. Az oxigént azért zárták ki a kísérletből, mert az akkori Őslégkör gázkeveréknek nem az oxigén tette ki az oroszlán részt, mint ma.

"Ez magyarázza azt is, hogy a kísérletek során miért keletkezett zömmel nagy mennyiségű nem biológiai massza. "

Igen, de azt vett számításba, hogy folyamatosan keletkezhettek aminosavak és még inkább folyamatosan "pusztulhattak" el. Mindezt spékelt meg azzal, hogy egy gigantikus óceán állt erre rendelkezésre. Ha kihagyjuk a szerinted nem helytálló biológiai elképzelést, attól még a matematika erősen helyt áll mellette.

Egyébként a legnagyobb hibát az az, (és innen látszik meg, hogy ki mennyit ért az evolúcióról) hogy te nem evolúciót kezdtél el taglalni nekünk, hanem abiogenezist, ami téma szempontjából (ami ugye az evolúció) irreveláns.

"Azonban akár tetszik, akár nem, a tudományosnak aposztrofált evolúció elmélete egy középkori feltételezés továbbfejlesztett, modernizált és feltuningolt változata, ami ugyanúgy bizonyíthatatlan, ahogyan az is az volt."

Azonban akár tetszik, akár nem, az igazságnak aposztrofált Biblia iromány egy óidei feltételezés, félreértelmezett, elavult és bizonyítatlan könyv, ami ugyanúgy logikátlan, ahogyan az volt akkoriban is...

Én beismerem, hogy nem értek a Bibliához, de te mikor fogod beismerni azt, hogy csak egy általad felületesen ismert tudományos tényt kritizálsz minimális kutatás nélkül?

Azt meg tegyük már hozzá, hogy ha az evolúció hatalmas tévedés és hibás is, a bibliai teremtéstörténet akkor sem alternatívája kicsit sem.

Most komolyan felnőtt, elvileg értelmes emberek egy több száz tudós által kidolgozott tudományosan bizonyított elméletet hasonlítgat egy 3000 éves, sivatagi parasztok által írt mesekönyvvel???

TÉRJETEK MÁR ÉSZHEZ!!!

"Persze, a tudósok nem adták föl a hitüket, hiszen ma is azon dolgoznak, hogy ezt a meglehetősen életképtelen elvet, amit evolúciónak nevezünk, életben tartsák, ha kell lélegeztető géppel, mesterséges dialízissel, transzplantációkkal. Azon fáradoznak, hogy bebizonyítsák, hogy fagyasztások és kiolvasztások váltogatásával egyirányúsítani lehet az aminosavakat, ami ha sikerülne is, nem adna választ arra, hogy ezen környezeti beavatkozások közepette mi tartotta volna egyben ezeket a szerves, egyáltalán nem stabil molekulákat. "

Eddig bírtam. MIT NEM LEHET AZON ÉRTENI, HOGY AZ EVOLÚCIÓ NEM FOGLALKOZIK AZ ÉLET LÉTREJÖTTÉVEL?!