Istennek van anyja? "Szűz" Mária volt az? Ő valóban szűz volt?

Rendesen próbára teszitek a keresztyének türelmét, de még mindig jobb, mint ha oroszlánok elé vetnének, tehát nézzük.

Nem Istennek nincs édesanyja, hiszen ő örök. Édesanyja Jézusnak van, akiben az örök Isten emberré lett.

Mária valóban szűz volt, és Jézus így fogant, ez Istennek miért jelentene problémát, hiszen Ő szerinted is bármit megtehet. A bor mindig vízből lesz, csak kell hozzá szőlőtőke, eső, napfény, meg erjesztő baktériumok, és idő. De ha Isten azt akarja, mind ezt kihagyja, és a vízből közvetlenül bor lesz, lásd Kánai menyegző. A kisgyermekek egy hím ivarsejt és egy petesejt találkozásából lesznek. De ha Isten akarja, miért ne tudná kihagyni a hímivarsejtet a dologból? Ne egy törpében higgy, hanem egy végtelen hatalommal rendelkező teremtőben. Aztán meg az első embert Ádámot közvetlenül a föld porából formálta, tehát Ádám is csak nézett anyák napján. Akkor most mi a problémád?

A Jézusba vetett hit reményt ad, hinni lehet az evolúcióban is de az nem ad semmit.

"Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?" (Lk 1:43)

Szűz Mária, Isten Anyja

Az istenanyaság keresztények közötti tudatosodásának köszönhetően Szt. Iréneusz óta mind erősebb lett Szűz Mária tisztelete és dogmatikai súlya a kereszténységben. „A világ összes eretnekségét egymaga megcáfolja" (cuncta haereses sola interemisti in universo mundo) - énekli a római liturgia. Vagy ahogyan a régiek mondták: „Szűz Mária az összes eretnekség diadalmas cáfolata," hiszen a Szűz Máriáról szóló katolikus tanítások mindig a Krisztusról szóló igazság (dogma) világosabb előterjesztését segítik elő. Innen van az, hogy a tévtanítások ösztönös következetességgel kezdik ki Szűz Mária valamely üdvtörténeti célokat szolgáló kiváltságát (privilegium), vagy valamely Szűz Máriához kapcsolódó krisztológiai dogmát.

Λz Anyaszentegyház mélységes tisztelete a Szent Szűz iránt mindenkor mentes a bálványimádástól, meUyel sokszor megvádolják. Mindazonáltal a felesleges félreértéseket és az embernek nem járó kultusz gyanúját elkerülendő, mégis szükséges az egyes mariológiai dogmák részletes elemzése, és annak kimutatása, hogy amiként Szűz Mária egész élete Krisztusnak volt szentelve, úgy a személyéhez kapcsolódó hittételek is Krisztus kinyilatkoztatásának mélyebb megértését szolgálják.

A protestantizmusból megtért John 1 lenry Nevvman bíboros szavaival: „Még ha az Egyháztól távolállók tagadják is, az alapkérdés, mely mellett kitartok, egyszerűen az, hogy Mária méltósága Krisztusért van. Ezért köszöntjük és tiszteljük az összes teremtmény legkiválóbbjaként, és azért, hogy megvallhassuk Istent is, mint egyes-egyedüli Teremtőnket" (Newman. Mix 344.).

Az első és legfontosabb Máriához kapcsolódó tanítás, hogy Ő Isten Anyja, méghozzá valóságosan és tulajdonképpeni értelemben vett Istenanya. A liturgia és a teológia számos névvel fejezi ki ezt az igazságot: Istenszülő (Theotokosz, Deipara, Genetrix Dei, Bogorogyica), Isten Anyja (Méter Theu, Mater Dei). Mária tehát Istenanya, de nem anyaisten. A dogma nem azt tanítja, hogy az istenség Máriából forrásozik, hanem azt, hogy akit Mária megszült, valóban Isten volt. Nem magára vette az Istenséget, hanem fogantatásának első pillanatától valóságos ember, öntudatlan és tehetetlen magzat, és ugyanakkor a mindenható és mindentudó Isten is. Mária istenanyasága tehát azt a dogmát hirdeti és erősíti, hogy Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, akiben a két természet egyesült. Nem véletlen, hogy Ncsztoriosz, aki úgy szétválasztotta Jézusban a két természetet, hogy már aligha lehetett egy személyről beszélni, megtámadta az Istenszülő kifejezést is. Megértette ui., hogy a kifejezés garanciája annak a tanításnak, hogy Jézusban a két természet egy személyben egyesül. Szó sincs tehát semmiféle teogóniás gondolatról, hiszen az anyaság közvetlen tárgya csak a foganás és a szülés, és Mária Istent fogant, és az Istent meg is szülte. Ez azonban nem jelenti, hogy az Isten mindenestül belőle fakadt. Helyesen mutat rá Aquinói Szt. Tamás: „Még a természet szerinti szülésnél is igaz, hogy az anya csak a testét, de nem a lelkét adja a magzatnak, hiszen az utóbbit minden esetben Isten közvetlenül teremti a foganás pillanatában. Mégsem mondjuk sohasem, hogy egy nő Péter testének az anyja, hanem csakis azt, hogy Péter anyja" (Thom. Aq.: Summa Theol. III. 27. 5. a.). Ugyanezért mondja Nazianzi Szt. Gergely, hogy: „aki nem hiszi, hogy Mária az Isten Anyja, az istentelen" (Nazian. Epist. 1(11, 4). Igazolás:

Tételünk igazából egy szillogizmus (két álltásnak egy harmadik állításba vak) logikus továbbgondolása):

1. Jézus Krisztus Isten.

2. Szűz Mária Jézus Krisztus édesanyja. Tehát:

3. Szűz Mária Isten Anyja.

A dogma igazolásához tehát elegendő az első két állítást bizonyítani.

Természetes, hogy Mária az Istennek mint ilyennek anyja nem lehetett. De mert Jézus egy személyben Isten is, ember is volt, tehát tökéletesen helyes, ha Szűz Máriát "Isten anyjának" nevezzük. Mert bár nem az Istennek mint ilyennek volt anyja, de anyja volt annak a Jézusnak, aki Isten is volt. A pápa anyját is joggal nevezzük a pápa anyjának, bár a pápát nem mint pápát, hanem mint kicsi gyermeket hozta a világra.

istenanyaság: a Boldogságos Szűz Mária méltósága, amely azt jelzi, hogy a tőle született Jézus énje szerint az örök Fiú, vagyis isteni személy. Ezért Máriát Isten anyjának lehet nevezni akkor is, ha a Fiú tőle csak az emberi természetet vette magára. - A Theotokosz név már Órigenésznél megtalálható. Igazi jelentőségét a 3-4. sz. krisztológiai viták során nyerte. Tartalmilag utalt rá 325: a niceai zsinat és 381: az I. konstantinápolyi zsinat, amikor megvédte a Fiú istenségét és valódi emberré levését Máriától. Kifejezetten 430: az efezusi zsinat és 451: a kalkedoni zsinat szentesítette használatát. Ezután átment az Egyh. lit-jába (Mária istenanyasága ünnepe) és a hívők tudatába. - Az istenanyaság hittétele a gnosztikusok fölfogásával szemben állítja, hogy Jézus valóságos, nem pedig csak látszólagos testet vett magára Máriától; Nesztoriosszal szemben állítja, hogy Jézusban az isteni és az emberi természet egy személyben, a Fiú személyében egyesült, azért ő egy valóság. Nesztoriosz csak a Khrisztotokosz, 'Krisztusszülő' nevet akarta elismerni, vagyis azt, hogy Jézus, aki Máriától született, csak emberi személy volt, legföljebb később, keresztelkedésekor töltötte el az Ige, s így lett belőle Krisztus, azaz Fölkent. - Az Istenanya címet maga a Szentírás ugyan nem alkalmazza Máriára, de benne van annak két teol. előzménye: ti., hogy Jézus Máriától született, s hogy ő valóban az Isten Fia volt, vagyis isteni személy. Azt is meg kell látni, hogy Máriában az anyaság nem egyszerűen biológiai folyamat volt, hanem valóságos személyes, anya-gyermek viszony. A cím és a szóhasználat így hozzájárul Krisztus titkának és Mária titkának mélyebb megértéséhez. Benne van annak elismerése, hogy Krisztusban az isteni és az emberi természet valóban egységet alkot, vagyis embersége földi életének első pillanatától kezdve egységben volt a Fiú személyével (hüposztatikus egység). Továbbá Mária azt adta gyermekének, amit az anya adhat, de aki tőle született, az személyisége, énje szerint Isten volt, s Mária ennek a személynek az anyja. - A teol. mindig úgy tekintette Mária istenanyaságát, mint a legnagyobb kegyelmi kiváltságot és egész megszentelésének a forrását, hiszen senki sem léphetett szorosabb kapcsolatba Krisztus emberségével, a kegyelem forrásával, mint ő, az anya. Anyasága azonban Isten teremtő tevékenységén nyugszik, és Jézus szűzi fogantatását is így kell értelmezni. Ezért az ő kiváltságának semmi köze a mitológiai hasonlatokhoz, ahol istenek kerülnek nemi kapcsolatba földi nőkkel.

most tőlünk kérdezed, hogy jt vagy-e?

igen, egyértelmű az írásaidból

Jézus Krisztus a Biblia egyértelmű tanúsága szerint valóságos Isten

„…gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.” (Ézsaiás 9:6)

„A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez.” (Ézsaiás 10:21)

„Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak.” (Ézsaiás 54:5)

„Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1:23)

„...Ennek láttán félelem fogta el a népet, és dicsőítette az Istent, hogy az embereknek ekkora hatalmat adott.” (Mt 9:8)

„"Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?"” (Mk 2:7)

„…és szívem ujjong megváltó Istenemben…” (Lk 1:17)

„Hitük láttán így szólt: "Ember, bűneid bocsánatot nyertek." Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban és mondták: "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint az Isten?"” (Lk 5:20-21)

„Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: "Nagy prófétánk támadt", és: "Meglátogatta népét az Isten."” (Lk 7:16)

„"Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!" Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.” (Lk 8:39)

Jn 1,1 – „Isten volt az Ige”

„Istent sosem látta senki. Az egyszülött Isten, Aki az Atya keblén nyugszik, Ő nyilatkoztatta ki.” (Jn 1:18)

„…az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.” (Jn 5:18)

Jn 5,23 – „mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.”

„…de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.” (Jn 6:64)

Jn 8,19 – „Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.”

Jn 8,58-59 – „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” (Vö. 2Móz 3,14-15)

Jn 10,30 – „én és az Atya egy vagyunk.” (vö. Kiv 3,14; 20,7; Lev 19,12; 24,14-16)

„…a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat."” (Jn 10:33)

Jn 10,38 – „az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”

Jn 12,45 – „aki lát, azt látja, aki küldött.”

Jn 14,8-12 – Aki Jézust látta, az az Atyát látta.

Jn 20,28-29 – Jézus elfogadja Tamás hitvallását: „Én Uram, és Istenem!”

„Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: "Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!"” (ApCsel 7:59)

ApCsel 20,28 – „igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.”

Róm 9,5 – „Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.”

„...egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk.” (1Kor 8:6)

„Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2:6-8)

„Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött az egész teremtés fölött. Mert benne teremtetett minden a mennyben és a földön [...]. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.” (Kol 1:15-20)

Kol 2,9 – „benne lakik testi formában az istenség egész teljessége”

Zsid 1:8 „A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.”

„Így dicsőül meg Urunk Jézus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.” (1Tessz 1:12)

„És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben” (1Tim 3:16)

Tit 2:13 „…várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét”

1Jn 5:20 „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.”

„Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.” (1Jn 2:22)

2Pét 1:1 „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által”

„Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.” (Júd 1:4)

„"Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)" - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható. [...] Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. ” (Jel 1:8.18)

elhiheted, rátok nem vagyunk irigyek...

na és ti meg a gondolkodás...