Aki nem jár templomba, az nem lehet jó ember?

EGY tanult férfi egyszer ezt írta: „az akarat megvan bennem, de hogy véghezvigyem, ami jó, nincs meg. Mert a jót, melyet akarok, nem teszem, hanem a rosszat cselekszem, melyet nem akarok.” Miért volt nehéz ennek a férfinak a jót tenni, melyet akart? Így magyarázta: „Ezt a törvényt találom hát meg a magam esetében: amikor azt akarom tenni, ami helyes, a rossz van meg nálam. Gyönyörködöm én az Isten törvényében a szerint az ember szerint, ami belsőleg vagyok, de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely hadakozik az elmém törvénye ellen, és a bűn tagjaimban levő törvényének foglyaként vezet” (Róma 7:18, 19, 21–23).

Pál apostol ezen szavai, melyek közel 2000 évvel ezelőtt íródtak, elmagyarázzák, hogy a tökéletlen embereknek miért olyan nehéz azt tenni, ami jó. A helyes alapelvekhez való ragaszkodáshoz, főleg próbateljes körülmények között, erkölcsi tartásra van szükség.

Hidd el kedves kérdező, csakis Istennek van joga meghatározni, mi számít neki elfogadhatónak, és mi nem.

Mitől lesz valaki hívő?

Bizony nem attól, hogy azt hiszi magáról, még csak attól sem, ha bármely egyház gyülekezetébe jár!

Ez igaz, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Istennek mindig volt egy (nem több, bármilyen kirekesztőnek tűnik is) látható szervezete a földön.

Szétszórva a világban, vagy különböző vallásokban, esetleg még azokon is kivül - nos ez az elgondolás se nem gyakorlatias, se nem bibliai.

Egyszerűen nem lehetne egységről beszélni, pedig az első századokban, Jézus követői egységben voltak hitben, gondolatmenetben, szervezettségben.

Persze a második századtól kezdve, miután az apostolok meghaltak, ahogy azt a Biblia előre jelezte, kezdtek pártoskodni.

De egy a lényeg, ha mindenki magának akarja felállítani az erkölcsi mércét, mindenféle felsőbb tekintély nélkül, akkor abból csak zürzavar, káosz lesz.

Mintha mindenkit kiszabadítanának a közutakra, közlekedési ismeretek nélkül.

Ennek ellenére nem ajánlom, hogy valamikor az életedben elhamarkodottan keress magadnak egyházat, valószínűsítem a fentiek még nem is vezettek erre a gondolatra.

De azért leírnám, hogy az egyházak kudarca, nem a Biblia kudarca! Ezt mindig tartsd szem előtt, nagy hiba lenne összemosni őket.

Bibliailag nagyon sok egyháznak létjogosultsága sincs.

Viszont a végére egy kis segítség:

Szerinted hogyan lehet megállapítani a sok hamis pénz közül, hogy melyik az igazi? Esetleg egymással hasonlítgatják őket, hogy melyik a szimpatikusabb?

Vagy magukban vizsgálgatják őket, külön-külön?

Szerintem előveszik az eredetit, nem? Az eredeti klisé megmondja, melyik nem igazi, igaz?

Szerinted ezt a módszert lehet-e alkalmazni arra, hogy azonosítani lehessen vele az igaz vallást?

A legtöbb ember rögtön rávágná: ez hülyeség, ilyen nincs!

De honnan tudják?

Megvizsgálták már a Biblia pontos tanításait, hogy tanítja-e a "szentháromságot", vagy a szó szerinti "pokoltüzét", mint kínzó helyet, vagy a lélek "halhatatlan"-e az Írások szerint?

Aki ezekre tudja a választ, már sok ezer egyházból le is szűkítette néhányra a felekezetek számát!

Te tényleg hívő vagy, csak még nem tudod, mit higgyél.

Mi a baj, miért gondolod, hogy csak ez, vagy csak az lehet jó ember? Ki mondta, vagy ki érezteti ezt veled?

Isten nem várja, hogy templomba járj. Azt sem várja, hogy számodra nem megvalósítható szabályokat betarts. Azt várja (szerintem), hogy megértsd azt, hogy ezek a szabályok (10 parancsolat) miként szolgálnak téged. Ha érted (ez nem kis idő és csak ritkán társul a hittanórákhoz :D) vagy mikozben keresgélsz akkor keresni kezded a hozzád hasonlóakat is. (Ezeket nem mindig a templombajárók között találod meg de mégis gyakoribb)

Én a lelkipásztoromtól úgy tanultam, hogy Isten útja az önmegismerés útja.:))

Istennek nincs naaaaagy könyve rublikákkal a jó és rossz emberek neveinek. :)

Csak a cselekedeteid számítanak és a cselekedeteid lelki mozgatórugói. A képmutatásból tett "jó" valamiért nem indít el jó dolgokat. Így... semmit sem ér. :)

Az igazi "jó" jóérzést kelt benned és jó érzést kelt körülötted.

Én így tapasztaltam.

A külső és belső kontrollt ne keverd össze a külső megerősítésben és a belső megerősítésben élő emberrel.

A pszichológia ez utóbbi kifejezést használja.

Jelentése valami olyasmi, hogy a gondolataidat vagy meggyőződésedet kimutatod-e azzal, hogy vállalod annak külsőségeit (ebben az is benne van, hogy hajlandó vagy-e vitatkozni vagy előadni az adott dologról) és ez által ugyan támadhatóvá is válsz + el kell fogadnod a kereteket mely a külső formát adja, de könnyebben találsz hasonlókat is. A külső megerősítésben élő az erőforrrásait, a támpogatást külső környezetéből nyeri.

A belső megerősítésű ember nem vállalja fel a kereteket.

Saját belső energiáit, saját forrásait használja önmaga keresésére. Ez a típus kevesebb külső konfliktusra viszont több belső rágódásra determinált. És gyakran tűnik önzőnek a másik csoport szemében.

Mindkettő jó. Mindkettőnek van haszna és ára. Előnye és hátránya. :)))

Nagyon fontos dolgokról írtok.

Engedjétek meg, hogy egy általam nagyra becsült, baptista teológus hallgató szavait röviden beidézzem.

Remélem, megbocsátja nekem, hogy előzetes engedélye nélkül ezt tettem:

"...mivel úgy vagyunk teremtve, hogy Istentől függjünk, belőle nyerjük el azt az igazi önmagunkat, akinek Ő akar bennünket látni, ezért mindaddig ameddig képesnek érezzük magunkat a tőle függetlenül való életre, addig lehetetlen Őt megismernünk. Minden erényünk, amit birtoklunk, és amit Isten fel akar használni az Ő céljaira, felhasználható arra is, hogy az ember abba vesse a bizalmát Isten helyett, ezért gátja lehet Isten megismerésének. Ezért a saját intelligenciájában bízó ember magát zárja ki Isten jelenlétéből."

Hogyan lehet megismerni az Igaz Isten tulajdonságait, akaratát, eljárásmódjait, kiről a Biblia beszél, nemde a bibliából?

Akkor adódnak problémák, mikor a róla alkotott "kép" továbbadásába egyéni értelmezések csúsznak!

Mintha a róla szóló "képet" sokadszorra másolnánk egy rossz nyomtatóval.

Szerintetek, mennyire lehet ma az Istenről szóló "kép" élethű? És ha sok esetben nem az, ez tetszik-e neki?