Aki nem jár templomba, az nem lehet jó ember?

Szia!

Szerintem az aki nem jár templomba,ugyanannyira lehet jó ember,mint az aki minden hétvégén elmegy a szentmisére(a látszatot fenn kell tartani,rengeteg ilyen embert ismerek,persze vannak kivételek..)

Én 3 éve járok egyházi suliba,és bennem rengeteg minden megkérdőjeleződött,odabennt többet látunk mint a kívülállók..

Nekem kiskoromtól kezdve azt tanították,hogyha valami gond van akkor üljek be a templomba és imádkozzak,és akkor majd az Isten megsegít..

hát őszintén..nem jött be(persze biztos velem van a baj,ezt már sokszor hallottam)

de mégis eljárok én templomba minden hétvégén,de nem Istentől várom a segítséget,mert már megtanultam egyedül felállni a szarból,megpróbáltam a lehetetlent megoldani,és ehezz nem kértem Isten segítségét,mert magamban hittem,és a tetteimben..

Na de ez az én véleményem,van aki egyetért vanaki nem:)

Szívesen segítek neked abban, amiben tudok.

Másrészt, azt kívánom neked, hogy ezt a kíváncsiságodat soha, de soha ne hagyd el.

Aki tudni szeretne, az kérdez. A nemtörődöm, közönyös hozzáállás, sokkal veszélyesebb.

Annak az idézetnek van folytatása is, ami megmagyarázza:

"De ez nem azt jelenti, hogy az intelligenciával vagy a műveltséggel persze baj lenne, hiszen Isten elhívta az egyiptomi műveltségben részesült Mózest, Pált, aki egy zseni volt és pl. az említett Blaise Pascalt is, és a lista folytatható. De mindezek nem akkor ismerték meg Istent, amikor az eszük csúcsteljesítményével próbálták meg Őt utolérni, hanem amikor térdrerogyva belátták a tehetetlenségüket."

Tehát nem az a baj, ha használjuk az intellektuális képességünket, amit amúgy is Istentől kaptunk, hanem ha "túlokoskodjuk" a Teremtőt, mert erre számtalan példa van, a vége már az, amikor számon kérjük Istentől, miért olyannak alkotott meg minket, amilyennek, stb-stb.

Az (egészséges) alázat hiánya, ha egy gyermek-szülő kapcsolatban annyira szembetűnő, akkor mennyivel szembetűnőbb ez az ember, és Isten kapcsolatában?

De ezt a Biblia is alátámasztja. Az emberiség már évezredek óta Isten segítsége nélkül próbálja irányítani az életét. A saját fejük után menve azonban a tökéletlen emberek zsákutcába jutnak. Egyszerűen nem találják meg az igazi békéhez és boldogsághoz vezető utat. Miért képtelenek célt érni?

Több mint 2500 évvel ezelőtt Jeremiás próféta kijelentette: „Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jeremiás 10:23).

Ha valaki úgy akarja irányítani a lépteit, hogy közben nem fogadja el a megbízható segítséget, akkor elkerülhetetlenül csalódni fog. Bizony az emberiségnek irányításra van szüksége.

Lásd még:

"Vigyázzatok: valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint, a világ elemi dolgai szerint, és nem Krisztus szerint való" (Kolosszé 2:8)

Én ezt gondolom:

Péld 1:7; Zsolt 111:10: „Isten félelme az ismeret kezdete [és] a bölcsesség kezdete.”

Lehetne vajon egységes nézőpontot kialakítani a világról, ha azt nem egy értelmes Teremtő munkája, hanem csupán vak, értelmetlen erő hozta volna létre? Szerezhetünk-e bölcsességet irracionális dolgok tanulmányozásával? Aki úgy próbálja megérteni a világmindenséget vagy magát az életet, hogy eközben nem számol Istennel és az ő szándékával, az állandóan csalódni fog. A tanultakat helytelenül értelmezi, és a felhalmozott ismeretanyagot hibásan alkalmazza. Aki figyelmen kívül hagyja az Istenbe vetett hitet, használhatatlanná teszi a pontos ismeret kulcsát, és lehetetlenné tesz minden következetes gondolattársítást.

A történelem folyamán az emberek a családban találtak társaságra és biztonságra. A Biblia azonban egy másik egységről is említést tesz, melyben ma az egész földön számtalan ember úgy érzi, hogy rendkívüli társaságnak és biztonságnak örvend. Ez pedig nem más, mint a keresztény gyülekezet.

Hogy nem mindenhol ez a tapasztalat? Sok ma élő kereszténynek nem a "biztonságot", vagy a "jó társaságot" jelenti az istentiszteletre járás? A Biblia nem is a ma létező összes ilyen jellegű összejövetelről beszél!!!

De akár egy szorosan összetartó, segítőkész családban élsz, akár nem, hálás lehetsz – sőt kell is lenned – azért, amiről Isten a gyülekezet által gondoskodik.

Igen, szükség van a gyülekezetre, ezt ezen versek is bizonyítják:

Máté 24:14; 28:19, 20: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.” „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket . . . , és tanítsátok meg őket.”

(Hogyan lehetne ezt szervezés nélkül megtenni? Amikor Jézus evégett képezte korai tanítványait, nem azt mondta nekik, hogy ki-ki menjen, amerre lát, és úgy tárja fel a hitét, ahogy akarja, hanem képezte őket, utasításokat adott nekik, és szervezetten küldte ki őket. Lásd: Lukács 8:1; 9:1–6; 10:1–16.)

Héb 10:24, 25: „figyeljünk egymásra a szeretetre és jó cselekedetekre való ösztönzés végett, nem hagyva fel egybegyűlésünkkel, mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítva egymást, éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot.”

1Kor 14:33, 40: „ Az Isten ugyanis nem a zűrzavar Istene, hanem a békéé . . . Csak minden illendően és elrendezés szerint történjék.” (Pál apostol itt a gyülekezeti összejövetelek rendes menetéről beszél. Ezen ihletett tanács alkalmazásának a feltétele a szervezet tiszteletben tartása.)

De milyen módokon használja a Biblia a „gyülekezet” kifejezést?

A „gyülekezet” szó görög megfelelője az ek•klé•szi′a, mely két kifejezésből, a ’ki’ és a ’hív’ jelentésű szavakból tevődik össze.

A Bibliában azonban általában a keresztény gyülekezetre utalnak vele. Némelyik bibliafordítás a „templom” szóval adja vissza, de egy szótár szerint „sosem . . . azt az épületet jelölik vele, amelyben a keresztények nyilvános imádatra összegyűltek” (The Imperial Bible-Dictionary). Érdekes viszont, hogy a Keresztény Görög Iratokban legalább négyféle dologra utal a „gyülekezet” szó.

A Márk 10:42–44 szerint egyértelmű volt, hogy nem szétszórtan, egymástól elszigetelten élő személyek fogják alkotni „Isten gyülekezetét”, tehát nem lesz szervezetlen. Éppen ellenkezőleg! A szervezettség lesz rá jellemző, és a gyülekezet tagjai szorosan együttműködnek majd.

Isten Fia ezt mondta: „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:35). Az igazi keresztény gyülekezet tehát egy nemzetközi testvéri közösség, amely mentes minden faji, nemzeti, törzsi, társadalmi és gazdasági korláttól. Ebben a testvéri közösségben — bárhová megyünk is a földön — mindenütt találnunk kell hű barátokat, olyan személyeket, akikben megbízhatunk, és akikre bátran rábízhatjuk javainkat. Noha talán nem ismernek minket személyesen, mégis nagyobb figyelmet és szeretetet tanúsítanak irántunk, mint a rokonaink közül sokan (Márk 10:29, 30). A keresztény vallású emberek millióinak talán hihetetlenül hangzik egy ilyen nemzetközi testvéri közösség létezése?

De milyen szomorú, hogy a legtöbb magát kereszténynek valló ember nem tud hinni egy nemzetközi testvériségben (pedig ez lenne a kereszténység lényege), mert nem látja őket, nem ezt látja maga körül. Mivel csak azon nagy egyházak példáját látják, akik már hosszú évszázadok óta, és ma is a nemzeti, faji, etnikai megosztottságban serénykednek.

De most tényleg nincs olyan világméretű testvériség, akikkel öröm összejönni?

Érdekes dolog ez. Van olyan ember, aki eljár templomba, még sem igazán hívő ember, csak azért jár, hogy meg ne szólják vagy, mert most divat vallásosnak lenni.

Vannak emberek, azonban akik soha nem járnak templomba, mégis rendesek. Az, hogy valaki rendes vagy sem, nem attól függ, hogy jár-e templomba vagy sem. Attól még lehet valakinek igaz hite, mert nem jár el a templomba. Az alábbi fejtegetésem azonban tükrözi, hogy valójában miért is olyan fontos eljárni az összejövetelekre egy hívő embernek.

A gyülekezet azért fontos, mert egymás erősítését szolgálja a hitben (Pál Zsidókhoz írt levele 10 fejezet 24, 25 versek). A keresztény szó azt jelenti: Krisztus követője. Ha Kriszus követői vagyunk, eljárunk gyülekezetbe vagy templomba (ki hogy nevezi), mert Jézus is eljárt a zsinagógába, amikor még nem Krisztus volt, hanem zsidó vallású, de már Jézus Krisztusként (keresztényként) is tanított házanként, tereken, utcákon, de a templomban is. Ezzel példát mutatott a hívő emberek számára.

A hívő ember is gyarló, eltéríthető a hittől. Ha nem járunk gyülekezetbe /templomba - és én most itt nem magát a házat értem templom alatt -/, könnyen elsodródhatunk a hittől. Ezért a gyülekezet építő segítségünk lehet, hiszen építő társasággal vesszük magunkat körül, akik akár a mindennapi problémáinkban is segíthetnek.

Remélem tudtam segíteni.

Tul fiatal lehetsz még sztem

De tudd hogy valaki jo ember legyen annak semmi köze a megkeresztelkedéshez čs a templombajäräshoz na meg istenhez ami nem is létezik ahoz +föleg semmi köze

Azt dönts el hogy mit akarsz

Élni haladni a korral dolgozni csalädot gyerekeket szép häzat kocsit stb

Amiért meg kell dolgozni esetleg tuloräba plusz munkäval

Keres ojan munkät amivel többet tudsz keresni és szereted csinälni én is megdolgoztam mindenért

Mert nemjärtam templomba nem olvastam bibliät de jo ember vagyok