Egy Jehova Tanúja szerint három dolog alapján deríthető ki, hogy az övék az igaz keresztényi hit. (Részletek megjegyzésben. ) Mivel támasztják alá ők, és milyen cáfolatok vannak (bibliai utalásokkal lenne érdekes)?

Valóban „beleérti”?

A Háromságban hívők talán azt mondják, hogy a Biblia „beleérti” a Háromságot a tartalmába. De ez az állítás sokkal később történt, mint a Biblia írása. Ez csupán kísérlet arra, hogy beleolvassák a Bibliába azt, amiről a későbbi idők egyházi emberei önhatalmúlag elhatározták, hogy tantételt alkotnak.

Kérdezd meg magadtól: Miért csak egyszerűen „beleértendő” lenne a Bibliába annak legfontosabb tanítása — hogy ki Isten? A Biblia világos más alaptanításokat illetően; ezt a tanítást, a legfontosabbat illetően miért ne lenne az? A világegyetem Teremtője vajon nem szerzett volna olyan könyvet, amely világosan rámutatna arra, hogy Ő egy háromság-isten, ha ez lenne a helyzet?

Egyszerű az oka annak, hogy a Biblia miért nem tanítja világosan a Háromság tanát: Mert ez nem bibliai tanítás. Ha Isten egy három személyű Isten lenne, akkor bizonyosan nyilvánvalóvá tette volna ezt azért, hogy Jézus és a tanítványai ezt taníthassák másoknak. És ezt az életfontosságú felvilágosítást Isten ihletett Szavának tartalmaznia kellene. Nem lehetett egyszerűen tökéletlen emberekre bízni, hogy évszázadokkal később küszködjenek vele.

Amikor megvizsgáljuk azokat a szövegeket, amelyeket a Háromságban hívők annak a bizonyítására kínálnak fel, hogy a Biblia „beleérti” a Háromságot a mondanivalóba, vajon mit találunk? A becsületes vizsgálódás feltárja, hogy a megjelölt írásszövegek nem a kereszténység Háromságáról beszélnek. Ehelyett, a teológusok próbálják az írásokba erőltetni a Háromságról előre kialakított eszméiket. De ezeket az eszméket a szentírási szövegek nem tartalmazzák. Ezek a Háromságot tanító eszmék valójában ellentétben állnak a Bibliának, mint egésznek a világos tanúságtételével.

Az ilyen szövegekre található egy példa a Máté 28:19, 20-ban. Ott az Atyáról, a Fiúról és a szent szellemről együtt történik említés. Egyesek azt állítják, hogy ebbe beleértendő a Háromság. De olvasd csak el te magad a verseket. Mondja-e bármi is ezekben a versekben azt, hogy a három egy Isten lenne, egyenlők örökkévalóságban, hatalomban, tisztségben és bölcsességben? Nem, semmi nem mondja. Ugyanez a helyzet azzal a többi szöveggel is, amely szintén együtt említi meg a hármat.

Azok pedig, akik Háromságtant látnak a Máté 28:19, 20-as versekben a „nevében” szó egyes számú használata miatt, holott itt az Atyáról, a Fiúról és a szent szellemről van szó, kérjük, hasonlítsák ezt össze az 1Mózes 48:16-os versével, ahol a „nevét” szó szintén egyes számú alakban szerepel, pedig itt is Ábrahámról és Izsákról van szó (Károli fordítása; Szent Iratok Új Világ fordítás).

A Háromságtanban hívők néhány fordítás alapján a János 1:1-re is rámutatnak, ahol a „Szó”-ról úgy beszélnek, mint aki „Istennel” van és mint aki „Isten”. Más bibliafordítások azonban azt mondják, hogy a Szó „egy isten” volt, vagy „isteni” volt, amely nem szükségszerűen jelent Istent, hanem egy hatalommal bíró személyt.

És függetlenül attól, hogy milyen következtetésre jutunk „a Szó”-val kapcsolatban, tény az, hogy csak két személyről történik említés a János 1:1-ben, nem háromról. Újra és újra, minden szöveg, amelyet a Háromság tantételének a támogatására próbálnak felhasználni, végképp kudarcot vall, amikor becsületes vizsgálódás alá esik.

Tertullianus (i. sz. körülbelül 160—230-ig) volt az első, aki a latin trinitas szót alkalmazta. Henry Chadwick megjegyzése szerint Tertullianus indítványozta a gondolatot, hogy Isten ’egy lényegű, három személyből álló lény.’ Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezzel három egyenrangú és egyformán örökkévaló személyre gondolt. Mégis az ő elképzeléseire építettek később azok az írók, akik a Háromság tana felé haladtak.

Tertullianus előtt a Háromságot valójában meg sem említették. Tertullianus „eltérő hitű” háromságtana pedig teljesen különbözik attól, amit ma annak hisznek. Hogyan fejlődött hát ki a mai formájában értelmezett háromságtan? Mit értettek a Háromság tanán i. sz. 325-ben a niceai zsinaton?

KONSTANTIN római császár 325-ben zsinatot hívott össze a kis-ázsiai Nicea város püspökei számára. Az volt a célja, hogy eldöntse az Isten Fia és a Mindenható Isten közötti kapcsolatról folytatott állandó vallási vitát. A zsinat eredményeit illetően az Encyclopædia Britannica ezt mondja:

„Maga Konstantin elnökölt a zsinaton; tevékeny irányítója volt a vitáknak, és személyesen ő javasolta . . . Krisztus Istenhez való viszonyának végső megfogalmazását, amely belekerült a zsinaton kiadott hitvallásba is, tudniillik, ’hogy ő egylényegű [ho‧mo‧ou′si‧os] az Atyával’ . . . A püspökök a császártól való túlzott félelmükben — kettő kivételével — aláírták a hitvallást, pedig sokuknak nem tetszett.”

Vajon ez a zsinat vezette be a Háromság tantételét?

Vajon a niceai zsinat vezette be vagy hagyta jóvá a Háromságot a kereszténység egyik tantételeként? Sokan feltételezik, hogy ez az eset áll fenn. A tények azonban mást mutatnak.

A zsinat által érvénybe léptetett hitvallás olyan dolgokat állított Isten Fiáról, mely állítások számos egyházi embernek megengedték, hogy bizonyos tekintetben Istennel, az Atyával egyenlőnek tekintsék őt. Mégis tisztább képet alkothatunk erről a kérdésről, ha megvizsgáljuk, mi az, amit a niceai hitvallás nem mondott ki. Az eredetileg közreadott teljes hitvallás kijelentette:

„Hiszek az egy Istenben, a mindenható Atyában, a menny és föld, minden látható és láthatatlan Teremtőjében;

és az egy Úr Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, Isten az Istenből, világosság a világosságból, valóságos Isten a valóságos Istenből; született, nem teremtetett, egylényegű az Atyával, s általa lett minden; aki értünk emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből, . . . testet öltött, emberré lett, . . . szenvedett és eltemettetett; harmadnapon feltámadt az Írások szerint és fölment a mennybe . . . hogy megítélje az élőket és a holtakat, . . .

és a Szentlélekben.”

Azt mondja-e ez a hitvallás, hogy az Atya, a Fiú és a szent szellem három személy egy Istenben? Azt mondja-e, hogy a három egyenlő örökkévalóságban, hatalomban, tisztségben és bölcsességben? Nem, nem ezt mondja. Ebben a hitvallásban — akárhogyan nézzük is — nem szerepel a három az egyben megfogalmazás. Tehát nem az eredeti niceai hitvallás vezette be, vagy hagyta jóvá a Háromságot.

Ez a hitvallás legfeljebb egyenlővé teszi a Fiút az Atyával, „egylényegű”-nek említve őket. Semmit sem mond azonban a szent szellemről. Mindössze azt mondja, hogy „hiszünk . . . a Szentlélekben”. Ez azonban nem a kereszténység háromságtana.

Még a kulcsgondolat — mely szerint „egylényegű”-ek (ho‧mo‧ou′si‧os) — sem jelentette szükségszerűen azt, hogy a zsinat az Atya és a Fiú számszerű egyenlőségében hitt. A New Catholic Encyclopedia megállapítja:

„Kétséges, hogy a zsinatnak szándékában állt megerősíteni az Atya és a Fiú számszerű egyenlőségét.”

Még ha a zsinat úgy is értette volna, hogy a Fiú és az Atya számszerűen egyek, az még mindig nem Háromság lenne. Az csupán két személy egy Istenben lenne, nem pedig három személy egy Istenben, ahogyan a Háromságtan előírja.

23%-os értékelése:

Másolás: ötös

Szolgalelkűség a zrt tanításához: ötös

Biblia értelmezése: Elégtelen (mivel mindent a zrt műveiből másolt)

Ítélkezés: ötös

Kérdés értelmezése: hármas

Válasz hossza: ötös

Belefért-e a 30 másodpercbe: egyes

Ajánlás: remek farizeus, vagy vezetőtestületi tag válna belőlled.

"Na ez a Szentlélek gyalázása, amikor semmibe veszi, pedig mindig személyként ír róla a Biblia és a keresztelés is a nevében történik."

Ez NEM IGAZ. A Biblia túlnyomórészt SZEMÉLYTELEN ERŐKÉNT említi a szent szellemet és csak kisebb százalékban személyesíti meg, - ami nem szokatlan a Bibliában, hiszen sok más dolgot is megszemélyesít, anélkül, hogy egy percig is kétségünk lenne afelől, hogy nem személyről van szó. Ennek azért jobban utána kéne nézni, mielőtt ilyen nyilvánvaló butaságokat írtok. De hát a háromságért mindent szabad, igaz? Gyakorlatilag mindent fel is használtok a "bizonyítására", ami nem igaz, következetlen, vagy hamis!

"Én megválaszolom: ők a kereszténység antikrisztusa, akik csak magukat mondják Krisztus követőnek, holott még köszön viszonyban sincsenek az Úrral."

Melyik "Úrral"?! A te uraddal? Azzal tényleg nem! Ezért tudunk világméretekben békében, szeretetben és egységben együtt élni egymással és másokkal, még veled is. Nem mi vagyunk a te ellenséged, hanem az, akire HALLGATSZ.

"Ezért tudunk világméretekben békében, szeretetben és egységben együtt élni egymással és másokkal, még veled is"

pfffffffffffff! ha te így élsz másokkal békében, hogy lehazugozod, rágalmazónak nevezed meg vádaskodónak, szerencsétlennek, akkor kb jól látni, milyen is ez a világméretű KIERŐSZAKOLT EGYSÉG, MŰSZERETET, ÉS FENYEGETÉSSEL FNNTARTOTT BÉKE, ami jellemzi a CÉGET.