A tanúknál komolyan azt hiszik, hogy a szeretet abban áll, hogy kezet fognak, és tegezik egymást?

Nem, Jehova Tanúinál a szeretet azt is jelenti, hogy nemzeti, faji, etnikai és politikai alapon nem válnak megosztottá, mint azt az ún. "kereszténység" legnagyobb része teszi.

Elég, ha TÖREKSZÜNK a jóságra?

„Minden főbb vallási hagyománynak ugyanaz az alapvető üzenete: a szeretet, a könyörület és a megbocsátás – mondta a dalai láma, a vallásközi együttműködés élharcosa. – Az a lényeg, hogy ezek a tulajdonságok hozzátartozzanak a mindennapi életünkhöz.”

Az olyan értékek, mint a szeretet, a könyörület és a megbocsátás, vitán felül nagyon lényegesek. Jézus egy fajta aranyszabályt fogalmazott meg, amikor ezt mondta: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). De vajon az igazi hit csupán abból áll, hogy törekszünk a jóságra?

Pál apostol így írt sok olyan emberről, aki állítása szerint Istent szolgálta: „tanúskodom mellettük, hogy van bennük buzgalom Isten iránt, de nem pontos ismeret szerint”. Mi volt a gond? „Az Isten igazságosságát nem ismerték, hanem a magukét igyekeztek megerősíteni” – mondta Pál (Róma 10:2, 3). Nem voltak vele teljesen tisztában, hogy mit vár el tőlük Isten, ezért a buzgalmuk és a hitük hiábavaló volt (Máté 7:21–23).

Miért ragaszkodnak a Tanúk a vallási függetlenségükhöz és miért nem közösködnek másokkal?

„Boldogok a békeszerzők” – jelentette ki Jézus (Máté 5:9). Ő élte is, amiről beszélt, hiszen kiállt az erőszakmentesség mellett, és békés üzenetet vitt el a különböző vallású emberekhez (Máté 26:52). Akik elfogadták a tanítását, azokat a szeretet megbonthatatlan köteléke fűzte egybe (Kolosszé 3:14). De vajon Jézus csupán hidakat akart építeni a különböző hátterű emberek között, hogy békében megférjenek egymással? Társult-e másokhoz a vallásos szokásaikban?

A farizeusok és a szadduceusok szektájának vezetői esküdt ellenségei voltak Jézusnak, sőt, a halálát akarták. Hogyan viszonyult hozzájuk Jézus? Ezt mondta a követőinek: „Hagyjátok őket. Vak vezetők” (Máté 15:14). Tehát nem vállalt velük közösséget.

Valamivel később keresztény gyülekezet alakult Korintuszban. Ez a görög város a vallási sokféleségéről volt ismert. Hogyan kellett viselkedniük a keresztényeknek ebben a környezetben? Pál apostol világosan rámutatott, hogy nem szabad részt venniük másokkal az általuk gyakorolt imádatban, amikor ezt írta nekik: „Mert mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi részessége van a világosságnak a sötétséggel? Továbbá miféle összhang van Krisztus és Beliál [azaz Sátán] között?” Majd ezt a tanácsot adta nekik: „jöjjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat” (2Korintusz 6:14, 15, 17).