Miért ennyire gyávák a hit gyülis,20-30 éves férfiak, miért nem lehet velük normális ember módjára ismerkedni? Hogyan állhatnám meg, hogy egy macsó, nem hívő alakot válasszak ilyen emberek helyett?

Köszönöm mindenkinek a válaszokat, kérlek, a hitről meg a vezetőről való véleményezést mellőzzük, nem ez a kérdés célja, témaköre. Én pontosan tudom, hogy mi hogyan működik ott, csak a társválasztás területe kikészít. Egy szóval sem gondolkodtam a "szép idomaimra", amikor arra céloztam, hogyha valaki külsőleg megfog, miért ne lehetne vele ismerkedni? A gyüliben rengeteg jól öltözött, elegáns, blézert és kiskosztümöt hordó, kellemes külsejű nő van én nem hiszem, hogy olyan gonosz dolog lenne odaszólni valakinek, aki harmóniában van önmagával, kifinomultnak látszik - és itt még véletlen sem villantós öltözködésre gondolok, mielőtt félreértenétek. Hogy miért itt teszem fel a kérdést... nos. Feltettem én ezt már rengeteg embernek, de azóta se kaptam értelmes választ, olyat, ami növelné a hitemet. Vannak nyilván tanítások, útmutatások ezzel kapcsolatban, de sok minden üti egymást. Valaki szerint Isten majd eléd rendeli az igazit, mégis azt hallom, hogy ha nem ismerkedsz, vénlány maradsz, mert az emberek fognak egymásról dönteni, nem az Isten róluk. Más szerint hittel kell várni, jókor kell lenni jó időben. Nem a felszínességet palástolom, én is tudom, hogy a macsó stílusú pasikkal hosszú távon nem működik a kapcsolat, mégis, nagy kísértés minden fiatal lánynak szerintem, hogy a világi fiúk körbe ugrálják őket - és rengeteg barátnőmnek van felemás kapcsolata, amibe jól érzik magukat - én tudom, hogy ez rossz, de egyszerűen nincsenek perspektívák, nem lehet ismerkedni, még annyira se, hogy megállapítsam, hogy igen, beszélgetek ezzel az alakkal, szimpatikus, el tudnám vele képzelni az életemet. Én nem hiszek abban, hogy imádkozok, aztán majd a semmiből előjön az igazi, mert ez gyakorlatibb dolog, ehhez két ember kell, a kommunikáció számít. Nem tudom kivel megbeszélni az aggályaimat erről. Az is a problémám, hogy mindig az ember dönt. És materiálisabb dologban, mint a munkahely, anyagi jólét, egészség, nyilván könnyebb hinni, de ebbe szerintem nem lehet, mert sosem tudhatjuk, mi lakik a másik emberbe, mikor döf hátba, meg stb.

Ne haragudj, de nem igazán látom át a felvetésedet. Szerintem Jézus tanításait nem arra kéne alapozni, amiket az iskolában, vagy mindenféle felekezetben hallunk róla, hanem el kell olvasni a Bibliát - nem csupán a Károli fordítást, hanem az angol változatokat is. Aztán az elolvasott és megértett igazságok lesznek egy egyház mérőzsinórja, ha nem tér el tőle, akkor az egy pozitív visszajelzés, hogy abban a felekezetben nem csak a vezető fényezi önmagát, hanem tényleg az írott igét akarja továbbadni. Egyébként egyet értek veled, hogy a hit meg a vallás két külön dolog, ezt a történelem is rengetegszer bizonyította már. Szerintem egy egyházhoz nem azért kell tartozni, hogy szavaiddal élve "kimossák az agyadat", hanem azért, mert megegyeznek a tanításai a Bibliával, a hiteddel, a világnézeteddel. Javaslom célszerű előbb utánanézni, hogy miről mit tanítanak és az milyen összefüggésben áll pl. a Jézusról szóló 4 evangéliummal, aztán ítélkezni. Egyébként a kétkedést nem tartom rossz dolognak, hiszen a Bibliában is benne van, hogy vizsgáljunk meg mindent, de az egyfajta alaposságot is magában foglal. Szóval én nem gondolnám, hogy alap igazságok tekintetében tévedések volnának, számomra egyedül a párválasztás, ismerkedés területe értelmezhetetlen, ezért vonatkozott csupán erre a dologra a kérdésem.