Igaz keresztények! Helyes cselekedet-e szerintetek az Úristen nevét szörnyülködés kifejezésére használnia egy kereszténynek?

Igen, leírom Neked, ha szeretnéd. Az általad írtakat időzőjelbe teszem és közé fogom írni soraidnak a gondolataimat.

Bevezetőnek megismertetem Veled - és akik olvassák - a kérdésem előzményeit.

Egy keresztény emberrel beszélgettem egykor - pontosabban nem szó szerinti beszélgetés volt, mert írásban zajlott - tehát inkább kommunikáltunk egymással, egy eszmecserét folytattunk.

Az illetővel kedves és udvarias stílusban kommunikáltam, ő viszont egy idő után kikelt magából, hogy úgy mondjam és elkezdett káromkodni, próbált megalázni, stb.

A téma ráadásul a kereszténységgel volt kapcsolatos, az említett illető pedig kereszténynek tartja magát.

Ennek kapcsán vetődött fel bennem az a kérdés, hogy a leírt magatartást vajon maguk a keresztények hogyan látják, mi lehet erről a véleményük?

Magam nem ismerem annyira a Bibliát és annak szövegeit, hogy olyan pontos idézeteket meg tudnék határozni, mint amiket itt a hozzászólóktól kaptam. (És ez úton is nagyon köszönöm az összes idézetet és magyarázatot.)

"Kérdező...

Ha Isten a legnagyobb szeretet,milyen elgondolásból tartasz tőle,hogy megsértődik egy ilyen mondaton,vagy ezzel bárhogyan árthatsz vele neki?:) Komolyan kérdezem."

Istenről azt gondolom, hogy jelenlegi állapotunkban mi fel nem foghatjuk Őt. A feltétel nélküli szeretet és annál magasabb szintű tényezők körét (pl. az egész világegyetem teremtése) szerintem mi nem tudjuk felfogni.

Ugyanakkor - emlékezetem szerint - nem írtam olyat sehol, hogy Isten megsértődne. Kérlek tehát, hogy ne próbáld összemosni máshol általad hallottakkal vagy olvasottakkal az általam írtakat. Köszi.

Nem gondolom - és szintén nem is írtam azt - hogy Istennek mi oly módon ártani tudnánk, hogy attól Ő a mi emberi fogalmaink szerint sérülne.

"Bólogathatsz buzgón Péter válaszaira,bizony mondom,mindketten félreismeritek Istent,a vallás káros és fölösleges bűntudatkeltő manipulációjának vagytok kitéve,csak nem látjátok a fától az erdőt."

Itt az újabb hatalmas tévedés, félreértés... ugyanis nem vagyok vallásos, egyik vallásnak sem vagyok tagja.

...tehát nem vagyok bűntudatkeltő manipulációnak kitéve. Még szüleim sem vallásosak. Nagyszüleimről nem tudom, hogy vallásosak-e, illetve azok voltak-e - azt hiszem, nem jártak templomba.

Ugyanakkor számomra fontos az őszinteség, tisztelet, becsület, megbízhatóság, bizalom, szeretet, igazság és igazságosság és szívesen beszélgetek mindenféle vallású emberrel.

"Igen tudom,keresztények válaszát vártad."

Éppen azért kérdeztem keresztények válaszát, hogy megismerjem az ő nézőpontjukat (mivel én nem vagyok az és kíváncsi voltam, hogy ki mit gondol a keresztények közül).

"Volt benne részem elég ideig,megláttam az árnyoldalát,pont ezért írom amit írok."

Mindenkinek megvannak a saját tapasztalatai, de akkor sem szükségszerű, hogy erre a kérdésre rávetítsd a saját érzelmeidet, tapasztalataidat, mert akkor nem fogsz tisztán látni (semmilyen más kérdésben sem, nem csak ebben).

"Komolyan kérdezem."

Értem, de amúgy sem gondoltam, hogy viccből kérdezted.

"Péter,és kérdező!

Jézus nem azt tanította,hogy haragudni,lebecsmérelni bűn!

"Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon." (Efézusi levél 4,26)"

Nem ismerem annyira Jézus Krisztus tanításait, mint ahogyan vélhetően Te ismered. Elhiszem Neked, hogy szerepel a Bibliában az általad idézett mondat. Ugyanakkor belátható, hogy azzal a mondattal Jézus Krisztus nem mondta azt, hogy Isten neve legyen belefoglalva az emberek haragvásába.

Aki nem fojtja el az érzelmeit, ő úgy is meg tudja azt fogalmazni, hogy közben Istent ne káromolja, tehát Istent emlegetni nem szükséges ahhoz, hogy egy ember kimutassa akár a haragját vagy egyéb különböző, "nem magasztos" érzelmeit.

Pietrosol pedig szintén vagy nem érti vagy nem akarja érteni, hogy én nem arról beszélek, írok, amiről ő.

"Ha valaki elnyomja a társadalom(Nem Isten!) által elítélt és rossznak nevezett érzelmeit,attól csak egy "jófiú" vagy egy "jókislány" lesz,amit a világ/a vallás is beletartozik/ általában nagyra értékel,mert egy jól irányítható,kihasználható ember lesz."

A kérdésem nem arról szólt, hogy valaki elnyomja vagy nem az érzelmeit, hanem arról, hogy "negatív" érzelmeinek kifejezésére kereszténynek - vagy nem kereszténynek - helyes-e belefoglalni Úristen nevét - például a gyűlölködésbe.

"Ám,ha elhiszed másoknak,hogy Isten is csak akkor fog elfogadni és szeretni,ha megfelelsz ennek az elvárásnak,akkor magadnak ártasz."

Szeretnék a feltétel nélküli szeretet állapotába eljutni, de ezt nem érzem kényszernek, ez az igény egyszerűen belőlem fakad - és ez így megfelelő szerintem.

"Mert ugye:"Szeresd felebarátodat,mint önmagadat"

Tehát,szeresd a haragodat,nyilvánítsd ki ha szükséges,csak ne tartogasd magadban! Este már békével fekszel le."

Kedvező, amikor az ember a napközbeni haragjától estére már meg is tud szabadulni, kiváló, ha képes ezt megtenni, de a legtöbb esetben ez nem valósul meg és sokan évekig gyűlölnek másokat - tehát nem sikerül hamar feldolgozniuk a problémát - pedig az biztosan nagyon jó lenne.

"Szeresd felebarátodat,mint önmagadat" "Tehát,szeresd a haragodat,nyilvánítsd ki ha szükséges,csak ne tartogasd magadban!"

Ezen mondatok között nem észlelek valódi összefüggést, úgy érzem, hogy a te "magyarázatod" vagy inkább értelmezésed (félreértésed) sántít.

Amit viszont - ha jól értem - megfogalmaztál a hozzászólásaid egyéb részében, az tulajdonképpen az volt, hogy kimutathatók-e az ember érzelmei - de mint írtam - ez a kérdés nem erről szólt, nem is az elfojtásról, hanem érzelmeink kifejezésének módjáról.

Külön hangsúlyoztam: "Helyes cselekedet-e szerintetek az Úristen nevét szörnyülködés kifejezésére használnia egy kereszténynek?"

Azaz nem az volt a kérdés, hogy egy kereszténynek lehetnek-e "negatív" érzelmei, hanem az, hogy Úristen nevét helyes-e abba bizonyos érzelmekkel keverve kimondani.

Nem tudom, hogy te érzed, észleled-e a két téma közötti különbséget. Én észlelem. Legjobb tudásom szerint próbáltam Neked elmagyarázni az én vélekedésemet, bízom abban, hogy a megértés(em)re törekszel és hozzám intézett kérdésedet nem vitatkozásra való vágy motiválta.

Vitatkozni ugyanis nem kívánok.