Ha öngyilkos leszek akkor biztosan a pokolra kerülök? 19/F

...

Kedves Kérdező!

Egyet fogadj meg, ha mást nem:

"Segíts magadon, s Isten is megsegít!"

43# igazad van

Kérdező

Nem szerinted, hanem tuti, hogy nem. De k°rvára felejtsd el, a görcsölést. Add magad és rohadt sokat olvass, legyél művelt, így lessz humorod, és mindenhez hozzá tudsz majd szólni. Ez a titok. Legyen mondanivalód.

Ima majom és kokós senki.

Pontozás helyett válaszoljatok, de még inkább gyakoroljatok önkritikát. Két f©sz.

Gyáva, jellemtelen, sunyi pontozgatós( úúúú milyen bosszú már) nyomik vagytok.

Sokszor elmondtam már, hogy engem nem zavarnak a nullák. És ez azóta sincs másként.

Úgyhogy hajrá, toprongyok.

Kérdező!

Mit gondolsz,vajon a szeretet Istenétől eredhet-e egy olyan dolog,amitől félsz?

Tehát félni ne félj.Ha arra gondolsz,hogy Isten elítél/pokolra küld bárkit is öngyilkosság miatt,ezt Isten nem fogja megtenni.

Ettől függetlenül negatív következménye az van,gondolj csak arra,mit okoznál a hozzátartozóidnak.Vagy pl.nem sikerül,és lebénulsz...És semmire sem megoldás!

100%-ra senki sem tudja megmondani,hogy egy adott öngyilkossal mi fog történni halála után.Nézd végig a videót,és vond le a következtetésed belőle.A férfi autóbalesetet szenvedett,és odaát találkozott egy öngyilkos barátjával.

https://www.youtube.com/watch?v=UOoRuAL_v7c

vaszil44!! a 41 és 45-ben

Nem tisztem megvédeni senkit, nem is ismerem őket, de teljesen érthetetlen, vagy csak elmebajjal magyarázható, hogy minek támadod itt a hozzászólókat?

Itt mindenki saját tudása szerint a maga módján segíteni akar a kérdező problémáján - ez lenne a gyakori eredetileg. Erre idejössz és teljesen ide nem illő módon szidod az általad is valószínűleg ismeretlen hozzászólókat.

Egyéni szociális problémád, hogy mindenkit gyűlölsz és ez a gyűlölet elborítja a tudatodat és nem érted, mi a feladat. De menj innen a vasporosba, tedd fel Te a kérdésed: Mindenkit gyűlölök, szar ez nekem, mit tegyek?

- és majd megpróbálunk segíteni neked is.

" Nem tisztem megvédeni senkit, nem is ismerem őket"

1, Pontosan ezért ne szólj bele..

2, Nem én vagyok elmebajos, "barátom" hanem inkább,te nem látsz tovább az orrodnál. Csak beszélsz gondolkodás nélkül.

Kedves kérdező, ha nemgond, itt reagálok privát kérdésedre, amely az egyik publikus soromra utal.

A lényege annak az, hogy -akárcsak a karma törvénye szerint- az öngyilkosság is gyilkosság, de általánosságban a lényeg, hogy minden szándéknak van visszahatása, főleg ha meg is cselekszi az illető, de a tett elsősorban a szándék függvényében hat vissza (karmikusan).

Más kérdés, hogy nem csak az hat vissza (pontosabban a történéseknek csak egy része karmikus, a többi részének más oka van), de többek között a tettek, a mögöttük levő szándékkal együtt visszahatnak a cselekvőre, akár egy másik inkarnációjában, sőt, a jelentősebb tettek, szándékok esetén többnyire másik inkarnációban hatnak vissza a cselekvőre.

Így pl az öngyilkosság is mint tett, visszahat az elkövetőjére - egy másik inkarnációjában. (Inkarnáció: értsd kb egy adott egyéni tudat/lélek adott élete.)

Soroltam itt korábban kivételeket, melyeket értelemszerűen a szándék emeli kivétellé. De a legtöbbször indokolatlan szándék áll az öngyilkosságok mögött, legalábbis tudatlanság, ismerethiány áll mögötte. Amellett, hogy sokszor érzelmi háttere is van.

A lényegi ismerethiányoknak márpedig súlyos következménye van, általában logikai alapon.

Így működik az anyatermészet, pontosabban ez is a működésének része, akárcsak a gravitáció, vagy az időjárás (melyeket persze más hatások, pl emberi szerkezetek is befolyásolhatnak, de az más kérdés).

A korábban itt eltekintett kivételektől eltekintve a gyilkosságok, öngyilkosságok ártások, tehát bár az egyéni tudat/lélek időfüggetlen, halhatatlan, a test meghalhat az öngyilkossági kísérlettől, és amennyiben utóbbi sikerrel jár ,a test meghal, az egyéni tudat/lélek pedig másik inkarnációt érzékel, átél.

Inkarnáció érzékelése, megélése: ezt nagyon nehéz szavakkal elmagyarázni, mert nincs rá nyelvtan. Csak körülírni lehet.

Ugyanis mindennek és mindenkinek azonos a gyökere, egy időfüggetlen, végtelen üres potencia az eredete mindennek. Ennél fogva csak nyelvtani hibákkal lehet megfogalmazni sajnos, a fenti gondolataim egy részét, ennél fogva kissé félreérthető lehet.

Pl mivel mindent a "központ szabályoz" (nevezheted istennek, kiskutyaszőrének, képzeletbeli faforgácsnak, akárminek, nem az elnevezés a lényeg)

(központ alatt tehát a végtelen, homogén potenciális ürességet értem)

ennél fogva félreérthető lehet az időhatározók és a személy (én te ő mi ti ők) használata.

Sokan máig félreértelmezik az inkarnációk működését.

Ténylegesen nem létezik se "előtti" se "utáni inkarnáció" ("előző élet, köv. élet").

Tehát ne időhatározókkal értelmezd mindezt, és nincs végső soron szám-személy sem. Sem pedig a "te életed, te inkarnációd, a te következő életed" sincs, ilyen formában.

Van egyetlen tudat/lélek, abból "ered" minden és mindenki, pontosabban tárgyak, élőlények, személyiségek erednek, de ennek mindnek ugyanaz a gyökere.

Visszatérve konkrétan az öngyilkosságra mint tettre:

Bárkinek is ártasz, ugyanannak ártasz végső soron.

Vagy pl bármit is teszel jó szándékkal, ugyanazért az egyetlen tudatért/lényért teszed, amelynek minden és mindenki "része", tehát ami másvalakire irányul, az rád is, ami rád irányul az másvalakire is, elsősorban a cselekvőre tehát a tette visszahat, az amögötti szándék függvényében.

Az adott feltételrendszerrel együtt történik a visszahatás, pl az önvédelem csak akkor hat vissza, ha a "későbbiekben" megtámadNÁL valakit, hiszen "korábban" az illető is ezt tette, aki "jelenleg" kizárólag önvédelmet folytat: csak azért lépett fel aktívan a védekező személy, MERT megtámadták őt ("mert": értsd úgy, hogy a feltételrendszer része mint ok-okozati rendszer része).

Azért ne vonalszerűen (lineárisan) képzeld el ezt, mert végső soron minden "egyben van".

Te is és mindannyian van, amit egyben érzékelünk, és van, amit "szétszedve", vonalszerűen.

Előbbire példa, hogy nem igazán tudod te se szétszedve érzékelni a fotót, vagy egy tájat, vagy egy emberi alakot, amire ránézel. Csak egyben tudod látni.

Viszont pl az időérzékelésünk meg lineáris, vonalszerű: egymásutániságban érjük meg az idő tereit.

Gondolj bele, hogy bármit lehet végső soron végtelenféleképp érzékelni, és ez zajlik:

egy denervér nagyrészt más hangtartományt érzékel, mint te. Egyes rovarok (és emberi műszerek, eszközök) infra színtartományban (is) látnak, amiben mi emberek

nem vagyunk képesek, de van rovar, amelyik meg nem képes színeket látni, csak szürke árnyalatban.

Tehát végtelenféleképp lehet érzékelni az adott dolgot.

De végső soron minden egyben van.

Amit mi csak szétbontva, vonalszerűen érzékelünk pl az időmúlást, és annak tér szeleteit, az is végső soron egyben van. Hogy lehetne akkor hát "előző", meg "következő" életekről beszélni végső soron??

Még azt se lehet egyértelműen kijelenteni, hogy mi tartozik mihez, a szövevényes fraktálszerkezet miatt.

Minden dolog és mindenki fraktálszerkezetű, önismétlő részekből áll, melyek egyszerre egészek, és részek, attól függ, mihez viszonyítod.

Aktuálisan és ideiglenesen léteznek csupán eltérések, pl a személyiségek, egyéni tudatok látszólagosak csupán, azonban tényleges eltérések.

De gondolj csak bele, az adott személyiség is folyton változó, tehát a te múltbeli személyiséged más, mint a jelen személyiséged, de más a te bármelyik korszakbeli személyiséged egy másik ember adott korszakbeli (pl jelenlegi) személyiségéhez képest is.

A fentiekből következik, hogy ha adott személy elkövet egy sikeres öngyilkosságot, akkor egy másik inkarnációjában feladata van evvel, tehát pl fejbe lövi önmagát, akkor egy másik életében/inkarnációjában, amely evvel összefügg, abban valamiféle, evvel kapcsolatos, HASONLÓAN SÚLYOS feladata lesz az illetőnek:

pl erős késztetést érez,hogy orvosnak tanuljon, agysebésznek,

és/vagy állandó fejfájása lesz,

és/vagy értelmi fogyatékosként kénytelen végigszenvedni évtizedeket abban a másik inkarnációjában stb.

Ezt akarjátok, öngyilkosok??

Lehet tovább gondolni, mi van, ha a főbelövés helyett felakasztod magad, vagy pl szíven szúrod magad...

Nem javaslom.

Fent kifejtettem, miért lősz öngólt evvel.

Nem szabadulsz meg a szenvedéstől, sőt, tetézed magadnak, ha sikerül az öngyi, akkor azét, ha nem sikerül, akkor meg azért (ha súlyos sérüléssel élsz tovább).

Hogy mi van, ha nem sikerül az öngyi kísérleted, és évtizedeket élsz még? A fenti logika szerint gondod tovább. volt egy ártó szándékod:

gyilkossági szándékod...

És tettre váltottad.

Kisebb súllyal nyom a latban a tett sikeressége, mivel a benső dolgok, pl a szándék a legdöntőbb.

Lehet egy sikertelen öngyi következménye a horror filmbe illő, élethosszig tartó rettegés, vagy valami más, ami a szándék súlyával azonos.

Hogy pontosan mi a következmény, azt EGYSZERRE MINDEN MÁS addigi tett és szándékok összege adja ki.

Pillanatról pillanatra következményeket élünk meg mindannyian, és pillanatról pillanatra adjuk hozzá a jövőnkhöz a további következményeket.

Épp ezért mi magunk egyszerre egy aktuális keretet, jövőképet is alkotunk önmagunknak (és részben környezetünknek), valamint egyszerre képesek vagyunk változtatni is azon.

Tehát nem létezik determináció, eleve elrendeltetettség, de mégis létezik.

Is-is.

Van is, meg módosítod is pillanatról pillanatra.

Ha más tesz veled valamit, az vagy saját korábbi szándékod és tetted következménye, vagy a testbeszületésed "előtt" szabad akaratból mint akadálypálya-elem hoztad létre. Ha pl más megsérti a testedet, akkor te mindösszesen megsérültél, de a tett és az amögötti szándék az elkövetőé, neki lesz ebből karmája, tehát következménye.

Ezt semmilyen földi bíró nem képes felülírni, legfeljebb feleslegesen bonyolítani (a saját kockázata árán, hiszen hatalmas a karmikus felelőssége is a bíráknak).