Mi az ember eredendő bűne? Mi maga az eredendő bűn?

17:03 nak

automatikusan önzőnek születsz, a korábbi válaszokból kiderül miért, ez viszi bele az embert a bűnbe, viszont az ember rendelkezik azzal a képességével, hogy ezeket tudja mérlegelni és ellene tenni, de mivel tévedésben van, és természetesnek veszi, ezért esik bele mindig a "bűnbe"(azért használom az idézőjelet mert szükséges, hogy létezzen bűn, hiszen nem lenne miből tanulni, és jóvá válni).

"Ilyen alapon az önzetlenség eredendő erény- te tényleg erény-e az, amiért semmit nem kell küzdeni, mert készen kapod?"

Igen jól látod, de mint a környezet is bizonyítja, nem kapod készen, mert pontosan önzőnek születünk akaratunk ellenére ugyebár, tehát az önzetlenségért kell megküzdeni.

Minden közösség alapfeltételének kell lennie az önzetlenségnek, de ezt globális értelemben kell értelmezni, mert mindannyian függünk egymástól. Nem elég/elfogadható az, hogy egy közösségen belül önzetlenek egymással, de más közösségekkel szemben pedig önzőek. Ugyanúgy egoizmus alapú az egész, ha így tekintjük, márpedig máshogy nem tudjuk, mert ez van ha körbe nézünk.

a 18:35 -ös válaszolónak nagyon jó az észrevétele, pontosan erről van szó. Az önzésből fakad mindez. Minden negatív emberi tulajdonság erre az egyre vezethető vissza, vehetjük akármelyiket. S ugye a rossz tulajdonság nem lehet jó, semmilyen formában sem. Azért eredendő bűn, mert azzal születünk, és saját bőrünkön, illetve az "okosabb" érveinek megvizsgálásával lehetséges ezt észrevenni.

nem is tudom, hogyan van a mondás...

"Az Ördög ereje abban rejlik, hogy elhitette nem is létezik."

magunkba kell mélyedni és józan paraszti eszünket használva, elvonatkoztatva magát az önzést, végig gondolni mi is az igazság.

köszi a válaszod.

én ugyanilyen voltam, meg is kérdeztem direkt édesanyámat, kiskorommal kapcsolatban, mert arról nincsenek "koncentrált" emlékeim. De én 25 vagyok most, és azt nem állítom, hogy azóta nem volt egyetlen egy önző gondolatom sem, csak én felismertem mindig(nem 100%ban de az utóbbi időben már igencsak), hogy az nem igazságos, önző tetteim alig voltak, a gondolataimmal is harcoltam sokáig, de meghozta a gyümölcsét, ami még nem teljesen van megérve, de már nincs messze a cél.. És le tudtam magamban játszani, hogy ehhez nekem nincsen jogom. Ha minden igaz, akkor a kisgyermek akiről beszélsz, hasonló lesz ha felnő, kívánom, hogy így legyen, mert a mai világban ritka, hogy valaki küzdjön azért, hogy önzetlen legyen. De egy 3 éves gyereket nem minősíthetünk, mert még kicsi, az összes kisgyerek ilyen, de elérnek egy kort, és hopp valami változik...ki tudja mi.:) én kisöcsém is pl. nagyon kedves önzetlen volt ennyi idősen, óvoda végén viszont változott, előjött a valódi személyisége, most 15 éves, és hadd ne írjam le, nem annyira gond, de eléggé önző gyerek, tojik bele a másik akaratába, és sajátját teljesítené mindig.

Nem tudom te mennyire vagy földhöz ragadt, de tudom, hogy a kisgyerkőc akiről beszélsz, vaj' miért ilyen, hiába nem lett neki oktatva. Tudod ezt a küzdelmet saját magunkkal, nem egy életen(60-80 éven) át vívjuk, hanem többön keresztül, s ha megőrzi az unokatesód ezt a fajta viselkedésformát, persze ismét hangsúlyozom, hogy a gondolataiba nem láthatsz bele, akkor az azt jelenti, hogy ő magasabb szellemi szinten van a többi emberhez képest. tehát "közelebb a végső célhoz", ha lehet így fogalmazni. a Jellemvonásainkat visszük tovább a következő életre. Szellemi érettségünket.

köszi a válaszod.

köszönöm a válaszokat.

a bűn fogalmat én is azért használtam így, meg más kifejezés nincs rá...tudom, hogy ugyanúgy előre viszi az embert, de mindaddig, amíg nem képes felismerni a mibenlétét, addig ez nagyon nehéz. a testtel való azonosítást kell abba hagyni, ami megint csak nehéz lehet, mert alattomosan is belénk van ivódva ez a dolog.

mindenesetre mindkettőtök jól látja a helyzetet, én is így gondolom, de a korábbi válaszaimmal is biztos egyet értetek, hogy végül is mi ez a "bűn"...és mondom a célom az volt, hogy felismertessem, ti is nagy segítségemre vagytok. :)

üdv