Mi az ember eredendő bűne? Mi maga az eredendő bűn?

Van elég élelem mindenkinek? Erről egy afrikait is megkérdeznék.

Mert hiba volna azt hinni, hogy az tej, amit a boltban kapsz, kapcsolatban áll a tehénnel, és ez még nagyon sok élelemről elmondható. Feltéve, hogy élelem alatt a valódi növényi és állati eredetű táplálékot értjük.

A bolygó túlnépesedett, a feltörő indulatokat, melyet a hely és az élelemhiány okoz, csupán a karhatalmak tudják féken tartani, az emberek pedig, akik e hatalom árnyékában élnek, szellemileg teljesen eltorzulnak, mint minden élőlény aki összeszűkült élettérben kénytelen élni. A megoldás az lehet, hogy a népesség számát olyan mértékre kell lecsökkenteni (humán eszközökkel persze), hogy az élőhely és az élelemkészlet akkora bőségben álljon rendelkezésre, hogy egyszerűen megszűntesse az okot a felhalmozásra. Ez utóbbi természetesen szinten kéne tartani, különben ugyan oda jutunk, ahol most tartunk.

Vagy esetleg van jobb ötleted?

Köszönöm kérdésedet, igyekszem rá legjobb tudásom szerint válaszolni. Nem lesz könnyű, hiszen a diskurzus hívő és nem hívő ember között zajlik, tehát lesznek pontok, melyekben képtelenség közös nevezőt találni.

Mindenek előtt Afrikára térnék rá, hisz itt látom az egyik igazi nézetkülönbséget. Azt mondod, az a gond, hogy nincsen velük foglalkozva. És valóban, aki a krisztusi szeretetet vallja, attól szinte el is várnám, hogy így gondolja.

Az én vallásom viszont a Természet Törvényei szerint élni, ez pedig nem kötelez rá, hogy megosszam a tulajdonomat. És hogy mindenkinek önmagáért kell a vállalnia a felelősséget.

Ha belegondolunk, az afrikai éhínség is az afrikaiakon múlik, mert nem hallották meg az új idők szavát, hogy az indokolatlanul sok gyermekszülést meg kell fékezni, mert a művelhető földterület nem nő meg, csupán az éhes szájak száma.

Az önző vezetőkről: a legtöbb gazdag betegesen félti összeherdált vagyonát, többen is valószínűleg olyan árat fizettek érte, amelyet soha többé semmiért nem adnának meg. Őket a félelmük irányítja.

Úgy gondolom, egy ember nem képes addig segíteni másokon, míg önmagán nem segített. Ide sorolnám az alapvető fizikai szükségletet (élelem, lakhely, ruha, stb), de ide tartozik a lelki épség is. Aki tehát csak saját vagyonának összeherdálásával foglalkozik (itt is a vezetői réteget értem), annak igen súlyos pszichológiai problémái vannak. Mert a természetes viselkedés az lenne, hogy ha én magam már elértem a boldogságot, annál boldogabb már csak akkor leszek, ha másnak is segítek ebben (ez is a Természet Törvénye).

Viszont az említett pszichológiai problémát nem lehet csak úgy elintézni, hogy na haver, tedd félre az önzőséget, mert neked már úgyis sok van, vagy XY próféta is azt mondja, hogy osztogasd a vagyonod, nem.

Szakorvosi segítségre van szüksége, mégpedig elsősorban a saját érdekében.

A szükségletekről: igen, amiket mondtál: élelem, lakhely ruházkodás, valóban ezek az alapok. Én azért még hozzátenném a járművet is, mert ami a legdrágább és a legkevesebb ebben az életben az az idő, azt pedig meg lehet spórolni gyors közlekedéssel.

Én azért kitérnék a lakhely milyenségére is, nem mindegy, hogy egy garzon panelban élsz egy főút mellett, ahol nyáron megőrülsz a zajtól, a szomszéd kalapálására kelsz, és ahol a közgyűlés nélkül nem hozhatsz egy normális döntést. Vagy inkább egy nagy vidéki házban, ahol mindenkinek jut hely, csend van, nincsenek kukkolók és harmóniában lehetsz a természettel. Ha ez utóbbit adnád mindenkinek, akkor viszont látni fogod, hogy a hely igenis elfogyott, és mert a sokemeletnyi embert ha szét akarnád teríteni, az óceánokat kéne beépíteni. És azért erdők és szántóföldek és legelők is kellenek, ezek nélkül nem lehet élni. És akkor szabad döntésről a magunk élete felett még nem is tettem említést...

Összefoglalva azt még hozzátenném, és ezt ne vedd provokációnak, de eddigi tapasztalatom az, hogy a vallásos ember folyton másoktól vár el, a nem vallásos ellenben önmagától.

Ha nem vagy vallásos, miért őket pártolod, és miért a vallás témában írsz?

Ezt csak úgy kérdem, minden sértés nélkül.

Az új világrend gondolata általam is ismeretes, ám mivel nem személyesen szereztem róla az információimat, minden egyes részletet fenntartással fogadok.

Azt nem tudom, mi lehet a végcélja, mert csipán részlet-célokat ismerek.

Ilyenek pl, a nemzetek és országhatárok eltörlése, a házasság, a vallások és a kultúrák kiírtása, és persze az ellenőrzés minden felett. (A vallás meg a házasság, és sok más kultúrális elem amúgy sem hiányozna, mert emberi találmány mind.)

Gyanús azonban, hogy túl sok információ kering már így is erről a dologról, olyan mintha mégsem lenne azért minden ellenőrizve. Kimondottan csodálkozom pl, hogy Drábik János: A pénz diktatúrája című könyve megjelenhetett (mely felér egy leleplezéssel), vagy akár az, hogy a Mátrix című film világsikert érhetett el. Talán volt valami oka ezeknek is? Ez csupa-csupa kérdés.

Visszatérve az elmélethez, az irányítók úgy gondolják, azért szükséges a káosz, mert szerintük csak abból lehet új rendet teremteni. És ha az emberiség nem termel ki olyan személyeket, akik kivezetik őket ebből, akkor be is fog következni.

Viszont valóban pusztulásra van ítélve. Hiszen az emberekre szolgasors vár, egész életükben egyes embereknek fognak csak dolgozni, akik, ha megszűnt a munkaképességük, eldobják őket, mint egy rossz öngyújtót. Amikor kitisztul ez a káosz, ezt sokan észre fogják venni, és lázadni fognak ellene. Mert azt mondják, hogy én miért csak ennyit kaphatok, mikor mások birtokolnak szinte mindent. A saját ösztönünk lesz a megmentőnk, ha úgy tetszik, a saját önzőségünk, mely arra sarkall, hogy igenis lehetünk többek és jobbak, nem kell beérnem azzal a kevéssel, amit kiporcióznak nekem. De akkor már nem lesz vallás, meg Jézus, meg bármi, ami ebben bárkit is megingathatna.

Továbbra is azt mondom, az önzetlenség azok sajátja, akik már elérték céljaikat.

A hívő/nem hívő dologról pedig nem tudtál meggyőzni (épp ez utóbbi miatt), csupán tagadod, amit én írtam a múltkor.

Üdv.

Sorra véve ismét a nem kevés infót, melyet megosztottál velem:)

Először is a rabszolgaságot részletezném egy kicsit, mert legutóbb ezt nem fejtettem ki rendesen, ezért kicsit félreérthetted - nem olyanra gondoltam, mint pl a római korban, vagy az angolszász ültetvényeken. Ezt valóban nem lehetne már megcsinálni, mert azonnal lázadás törne ki és bukna az egész rendszer, nem. Az alapok már le vannak fektetve, mert már most félig azok vagyunk. Ha megnézed, hogy a jövedelmünk hány %-a megy el adóra (beleértve az összes forgalmi, jövedéki és az összes kamu bevételt), láthatod, hogy az átlagember a fizetésének legalább a felét, de inkább többed részét odaadja vadidegen embereknek úgy, hogy azt az életben nem látja többet, igazolást nem kap arról, hogy az valóban szolgálná az ő érdekét, az országban pedig közel sincs annyi változás, mint amennyi ebből a temérdek pénzből elvárható lenne. A pénz ismeretlen zsebekben tűnik el.

És mindezt meg lehet csinálni, mert folyamatosan álhírekkel és hazugságokkal bombázzák az embereket, hogy amolyan kábítószerként egy illúzióvilágot adjanak nekik, melytől azt hiszik, hogy amijük van, az bőven elég, sőt (pl ha Diszkó Béla vesz egy új ármányi öltönyt, attól a világ nagy alfa hímjének érzi magát).

A lényeg az, hogy az embereket éppenhogy egy elégséges szinten tartsák, ahol még éppen nem lázadnak, sőt egyesek még meg is köszönik és támogatják a felülről jövő illúziót (mint Cypher a Mátrixban) elárulva a többieket.

Én magam nem sajnálom a vallásosoktól a boldog életet, és másoktól sem (talán én is észrevétlenül az önzetlenség útját járom?), nekem csupán az a meggyőződésem, hogy nekik kevesebb esélyük van ezt megteremteni, mind a saját, mind mások életében. (Megjegyzem elsősorban a keresztény alapú vallásokat értem itt.)

Egyrészt, mert az ő kezüket számos dogma köti gúzsba, melyektől nemcsak hogy nem teszik meg, de nem is látják meg a feladatot, amit a helyzet megoldása megkíván. Ugyanis a Természet Törvényei úgy szólnak, hogy az erősebb, a hatalmasabb (mai világunkban a gazdagabb)uralkodik, és ha ők nem halmoznak fel akkora vagyont, amellyel úgymond túlnövik, majd felülről ledöntik az új világrend vezetőit, akkor minden erőfeszítésük hiábavaló. A keresztényi szellem nevében az összegyűjtött pénzt nem egy küldetésre koncentrálják, hanem elaprózzák, jutalmuk pedig nem több némi passzív szimpátiánál, illetve a saját maguk által önmaguknak megígért túlvilági boldogságnál. Tevékenységük mindössze felületi kezelés a probléma gyökeres megszüntetése helyett. Pedig micsoda szent cél lehetne!

Másrészt (a fent említetteken kívül) számos olyan dologban hordanak vaskalapot, amely a Természet Törvényeit hazudtolja meg előttük.

A túléléshez, a szabad élethez igenis erősnek, vagyonosnak, és olykor erőszakosnak kell lenni, hathatós önvédelmet alkalmazni, és megesik, hogy először kell ütni, mielőtt egy biztos rossz bekövetkezhetne. A győzelemhez sajnos legalább annyira pusztítónak és arcátlannak kell lenni, mint amilyen az ellenség, ez mindig is így volt, és így is lesz, az pedig ócska duma, hogy "nem szennyezem be a kezem vérrel". Akkor oké, lehet továbbra is zombiként szolgálni.

Az önzetlenséget tehát úgy gondolom, valaminek meg kell előznie, egy képességnek, mellyel egyáltalán megteremthetjük azt a helyzetet, amelyből lehet önzetlennek lenni.

Milyen jó lenne, ha vezetőink úgy gondolkodnának, hogyha ők már a hatalom csúcsára értek, akkor hatalmukat az emberek szabadságának megteremtésére használnák fel!

Csakhogy ehhez hatalomra van szükség, hiszen mindig lesz olyan ember a társadalomban, aki megszegi az "élni és élni hagyni" törvényét. A hierarchia természetes dolog, de nem mindegy, hogy ki mint él vele.

Én úgy hiszem, hogy ha egy efféle "Szent Cél" vezérelné az embereket, akkor az önzőség nem mint a rossz, hanem mint a jó eszközét jelenthetné.

Ui. Amúgy becsülendő dolog, hogy egy jó ügy érdekében hirdeted a meggyőződésedet (valószínűleg közös célkitűzésünk van, mellesleg az életkorunk is hasonló), viszont épp ez utóbbi miatt valószínűleg mindkettőnkről elmondható, hogy magáért a célért a "prédikáción" kívül még nem túl sokat tettünk, egyszerűen az idő rövidsége miatt.

Mert más szavakkal leírni egy szebb jövőt, és más megvalósítani akkor, ha már rendelkezésre állnak az eszközeink hozzá.