Hiszek Istenben de nem járok templomba. Ez rossz?

Isten akkor is szeret, ha egy elvetemült sorozatgyilkos vagy, bár ez nem jelenti azt, hogy üdvözít is.

Az biztos, hogy Jézus minden alkalommal elment a zsinagógába, sőt gyakran fel is olvasott. Az apostolok is minden héten összeültek kenyértörésre. Ha te is szereted Istent, akkor ebben is követni fogod Jézust és apostolait, akik példájukkal irányt mutatnak. Ha nem szereted, akkor hihetsz a magad módján is, nagyon sok ilyen van.

Az Újszövetségből világosan látszik, hogy a kereszténység csak közösségben élhető meg, nem pedig a szoba magányában. Tehát a keresztény élethez szervesen hozzátartozik, hogy hetente eljárj a szentmisére vagy istentiszteletre. De mindenki maga dönt.

E szerint hívő vagy, de nem vallásos.

Jézus ugyan soha nem beszélt arról, hogy templomba kell járni.

Viszont erősen ajánlotta, hogy közösségbe járj, mivel nem vagy akkora zseni, hogy magadtól kitalálj mindent.

Márpedig a hívő közösség a templomban van, és ott lehet erről hallani...

tehát: nem kötelező - de igen erősen ajánlott, ha nem akarsz tévútra kerülni.

Vallásosnak lenni, vagy keresztény életet élni, nem ugyanaz. Az előbbi passzív, utóbbi aktív életet él ezen a téren.

Nézzük Isten álláspontját, és kéréseit:

(Héberek 10:24, 25) 24 És figyeljünk egymásra a szeretetre és jó cselekedetekre való ösztönzés végett, 25 nem hagyva fel egybegyűlésünkkel, mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítva egymást, éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot.

Ez csak az egyik módja annak, hogy valaki a hitét bizonyítsa is a tetteivel.

Kötelező járni?

Nos a Biblia vers alapján, mit gondolsz? Isten mit vár el az Őt szeretőktől? Illetve, miért kell a vers alapján összejönni a testvéreknek?

Akármit csinálsz, Isten szeret, mert saját magát nem tagadhatja meg.

Ha hiszel Istenben, akkor nem tudsz nem járni templomba, mivel nyilván szeretnél vele találkozni. Ha csak otthon, a magad módján hiszel benne, az egyrészt jele lehet annak, hogy a hited nem egészséges. A hit nem egy érzés, hanem egy életállapot, aminek tettekben, életformában is ki kell fejeződnie. Te valami miatt nem mersz Istenhez nyilvánosan közeledni, a hitedet tettekben kifejezni.

Másrészt magányosan hinni borzasztó veszélyes is, mert ha a hited nincs közösségben tanítva, fejlesztve, akkor könnyen manipulálható, tévtanítások, szélsőségek felé torzítható lesz.

Érdekes épp ezen gondolkoztam. Tegnap ugyanis megint kihagytam a templomot. Hosszú hetek óta nem voltam, mindig megigérem magamnak, hogy majd következő vasárnap... Persze van kifogásom, elfoglalt vagyok, munka, pihenés, szórakozás, meg huszonéves korban az ember nem a templomi élet fontosságán kattog. Tegnap rég nem látott baráttal találkoztam.

De mégis rossznak érzem, mert egyrészt szeretem a gyülekezetemet, hiányoznak az ottani emberek, akikkel sajnos valamiért csak ott találkozom. Másrészt és ami fontosabb érzem ez az Istennel való kapcsolat rovására megy. Ugyanis ahogy írták előttem Isten nem távolodik el tőled, de te eltávolodsz tőle.