A keresztények hogyan vélekednek azokról az ateistáknak a sorsáról, akik már nem élnek?

Kérdező,

a Jelenések általad idézett versében nem a szimpla, hit nélkül élő emberekről van szó, ahogyan nem a világ szerint gyávákról, sem a hétköznapi hazudós személyekről nem beszél itt a szöveg. A látomás a "győztes" azaz a végsőkig kitartó, hűséges hívőket állítja szembe azokkal, akik megfutamodva megtagadták MEGLÉVŐ hitüket, hazudtak arról, hogy Istenhez tartoznak, és ellenkeztek az igaz tanítással. Semmiképpen nem a hitet nem kapott tömegekről van szó, hogy mindazoknak a második halált kellene elszenvedniük. Távol legyen.

Kicsit nehéz erre válaszolni, mert nem mindenki gondolkodik abban a koordináta-rendszerben, amit én igaznak tartok. Ha elfogadjuk, hogy a teremtésben nincs sem véletlen, sem saját döntési/választási lehetőség, akkor a válaszom ez:

Valójában csak egy csoport létezik az emberek köréből, akiknek sorsa a második halál lesz; mindazok, akik erre adattak. Ezért bárki, aki hívőnek látszik, de halálát megelőzően valami módon mégis elhagyja az Istent, az sosem volt valójában választott szent. Így a fenti két típus igazából egy.

"Mert míg élőbbi egy vallási fanatikus, addig útbbi egy normális hívő ember. Bár ilyen lenne a keresztények többsége."

A 8-as a kemény igazság, a 9-es kegyes hazugság (már elnézést a 9-estől). Aki nem tér meg, az elkárhozik. Bármennyire kemény, de ez ment meg életeket. Felesleges azt mondani, hogy nem kell megtérni, ráér mindenki a halálos ágyán, vagy elég, ha szenved. Ez a kárhozatba vezet. Az igazság fanatizmusnak számít? Mindenki ítélje meg saját maga.

Te is kérdező, ha nem térsz meg, mint minden átlagemberből lett hívő, akkor elkárhozol. Halálos ágyán nem igazán térnek meg a nagy istengyűlölők. Igaz, hogy Isten közel van a szenvedőkhöz, de csak azokhoz, akik a segítségét kérik.

"Nietzschénél pl. különösen nem tudjuk, hogy élete utolsó éveiben hogyan halt meg. Súlyos beteg volt, teljesen összeomlott szellemileg és idegileg."

Ide vezet az istentelenség. Az istentelenség annyira leépíti idővel az ember elméjét, hogy már nem fog megtérni

Gyerekként nem tartom valószínűnek, hogy valódi, értelmes, kutatáson alapuló és kipróbált hite lenne bárkinek is. Lehet, hogy vágyakozott valami természetfelettire, de szinte biztosan nem az Örökkévaló Egy Igaz Istent találta meg. Ilyen értelemben olyan, mint egy sima hitetlen.

Halálunk után mindenkivel ugyanaz történik: a test megy a sírba, a földbe, a szellem pihen/alszik az erre kijelölt tárhelyek egyikében. Ha a feltámadásre gondolsz, abból kettő darab lesz, épp a Jelenések is beszél erről. Az első az elsőszülötteké (mind az igazak, mind a gonoszok közül), a második mindenki másé. Az emberiség hatalmas többsége ez utóbbiban részesül majd, ahol "lesz sírás, fogcsikorgatás", vagyis megbánás és megtérés, amikor mindenki elutasíthatatlanul szembesül a valósággal, a Teremtővel.

"A 8-as a kemény igazság, a 9-es kegyes hazugság (már elnézést a 9-estől). Aki nem tér meg, az elkárhozik."

Elnézem. :))

Ez így van: aki nem hisz, nem tér meg az elkárhozik. Viszont láttál már haldoklót? Van egy olyan állapot, mikor már nem reagál a környezetére, de még él. Tudod, ilyenkor mi zajlik benne? Valójában nem tudjuk, azt viszont igen a Szentírásból, hogy a haldokló jobb latornak Krisztus megígérte az örök üdvösséget. Erre alapozva mondhatjuk, hogy a halálig van lehetőség megtérni.

"Halálos ágyán nem igazán térnek meg a nagy istengyűlölők"

Ez konkrétan nem igaz. Kórházlelkészek tudnának mesélni... Továbbá szerintem az ítélkezés még mindig Isten dolga, aki a szívek vizsgálója - ellentétben velünk emberekkel.

Kérdező,

én sem térítgetés céljából vagyok itt, részemről elmondom, amit igaznak tudok, és megyek tovább.