Az "istenkáromlás" miért olyan nagy dolog vallásos emberkék körében?

"Talán attól félnek nehogy a MINDEHATÓ istenük érzéseit megsértse holmi földi halandó?"

Nem. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogyha valaki mondjuk családtagomat vagy barátomat szidná. Nem elsősorban az ő érzéseit sérti (akár azt is), de főleg a miénket.

Lehet, hogy téged nem sértene, ha a szüleid mindenhatók lennének, de engem pl. akkor is sértene. Meg főleg az, hogyha hazugságokat terjesztenének róluk, mert az istenkáromlás hazugság is.

A hívők úgy tartják, Isten az igéje által teremtette a világot. Az igének teremtő ereje van, csakúgy, mint a gondolatoknak. Ha még ki is mondunk valamit, azzal megerősítjük a gondolatot és visszahatunk magunkra.

Ha megdicsérsz mást, te is több leszel, ha káromkodsz, magadat húzod le.

Bár szerintem nem vársz választ, csak szeretsz megbántani vallásos embereket, naívan megelőlegezem neked, hogy őszintén érdekel a kérdésedre a választ.

Istennek nem árt ha szidod. Nekem viszont olyan, mint ha a szeretett szüleimet szidalmaznád. Nem Istennek rossz érzés, hanem a hívőnek, aki hallgatja, ahogy gyalázzák azt, akit a legjobban szeretnek.

Most ebből a szempontból lényegtelen, létezik-e Isten. A kultúrált viselkedés, hogy ha valaki valami beteges indittatás miatt rajong az élénkpiros gumicsizmákért, akkor nem szidom előtte a piros gumicsizmákat, az élénkpirosakat pedig pláne.

Azért szerintem más az, ha azt mondod: "a piros gumicsizma nagyon rosszul néz ki" és mást, ha azt, hogy "undorító szemét mocsok a piros gumicsizma és idióta aki viseli".

A szándék a másik fontos. Én pl. nagyon szeretem a South Parkot és a Family Guyt is. Ezek egyike sem finomkodja el a valláskritikát, de nem érzem benne a bántás szándékát. Szórakoztatóan csinálják, de sosem azért, hogy ténylegesen megbántsanak. Fele olyan kritikára is reagálok rosszul, ha úgy vélem, hogy a célja, hogy bántson.