Az "istenkáromlás" miért olyan nagy dolog vallásos emberkék körében?

OK, akkor folytatás:

54-ben írod:

"

"Az "emberi elme nem tudja felfogni" jellegű dolgok teljesen kívül esnek a megbeszélésen, mert azokról ember (sem te, de még a Pápa sem) nem nyilatkozhat érdemben, hiszen olyanról beszélne, ami számára is felfoghatatlan."

Akkor itt lezárhatjuk a beszélgetést, mert Istenre ez sajnos igaz.

"

Igen is és nem is. Lezárhatjuk, ha nem akarod folytatni, de nem biztos, hogy itt abba kell hagyni.

Meg tudod mondani, hogy te milyen módon értelmezed Isten emberi elme által fel nem fogható tulajdonságait? Hogyan, mi módon szereztél ezekről bárminemű információt, hogy ilyen biztosan állítod, hogy vannak?

Abban persze egyet értek veled, hogy egy isten bőven rendelkezhet olyan tulajdonságokkal, amiket mi emberek el sem tudunk képzelni, de ezekről pont ezen okból értelmetlenség beszélgetni.

Számunkra itt és most azok a tulajdonságai érdekesek (ezzel kezdtem a beszélgetést) amik a Bibliában emberi elme számára felfogható módon definiálva vannak.

---

"

"Egyébiránt egy megismerhetetlen/felfoghatatlan Isten ugyanolyan mintha nem is létezne."

Isten létét és nem létét nem befolyásolja sem a megértése, sem a benne való hit."

Persze, éppúgy mint a számunkra érzékelhetetlen messzeségben lévő galaxisok létét sem.

Azonban amennyire ezeknek a galaxisoknak a léte/nem léte sem befolyásolja az emberi létet, egy megismerhetetlen istennek sincs rá több hatása. Ha munkálkodása nem észrevehető vagy felfoghatatlan, akkor az épp annyira nem befolyásolja a világképedet, mintha nem is létezne, mert nem szerzel róla tudomást.

Isten akkor kerül képbe, ha számodra is felfoghatóan megjelenik a világban. Ehhez viszont emberi érzékekkel és elmével felfogható módon kell megnyilvánulnia.

----

"A listám olyan, mint ha megkérdeznéd, hogy szerintem milyen egy erdő és azt mondanám, pl. zöld."

Kár.

Inkább azt kellene mondanod például, hogy sok fa együtt.

A JELLEMZŐ (és a Bibliában megfogalmazott) tulajdonságokat kellene megtalálni.

Írhatnád azt is hogy szakálla van, de nem ez a jó irány.

Próbáljunk célratörők lenni.

igazságos

végtelen

örök (időn és téren kívül létező)

tökéletes

mindenható

Ő maga a szeretett

megismerhető, de fel nem fogható

abszolutum

Ő az ÖSSZES jó tulajdonság és semmi rossz tulajdonság.

+

Ő teremtette a világot (egyedül).

Nos akkor ennél a listánál maradhatunk, mint alap?

(Később mód van még bővíteni!)

Ehhez már csupán két dolog hiányzik, ami nem közvetlenül Istenhez tartozik, de szükséges a rá vonatkozó vizsgálathoz:

1, a minket körül vevő világ elismerése

2, a Bibliában Istenről írtak elfogadása.

"Nincs olyan, hogy hivatalos értelmezés. A katolikus egyház, ahogy az összes többi sem, foglalt egyértelmű állást arról, hogy mi szimbolikus és mi nem a Bibliában. Te csupán egy olyan értelmezést fogadtál el, amely számodra kielégítő, logikusnak tűnő válaszokat adott. Kötöttél egy kompromisszumot, kizártad az általad hihetetlennek tűnő részeket a bibliából. Ennek köszönhető az, hogy képes vagy hinni"

Ez így nem igaz. A katolikus egyháznak van tanító hivatala. Röpke 6-7 évig képzik a teológusaikat, akik pont ezeket értelmezik. Most nem írnék le 7 évnyi tananyagot erről.

"A tudomány NEM foglalkozik isten létezésével, mivel NINCS RÁ SZÜKSÉGE. Minden, amit ma tudunk a világról megmagyarázható isteni beavatkozás nélkül is. Tehát a tudomány és a hit ezen alapon nem fér meg egymás mellett. Te olyan dolgokban hiszel, amelyekre nincs bizonyíték, a tudomány csak azt hiszi el, amire bizonyíték is van. ( vagy legalább utaló jelek, így foglalkozik a témával és megpróbál bizonyítékot keresni )"

Nem is így értettem. A tudomány határokba ütközik, amikor felvetődik, hogy az első anyag hogy jött létre. De ez mellékes ahhoz a kérdéshez képest, hogy miért vagyunk a világon? Nem biológiai értelemben. Mi a létezésünk célja? Erre adhat választ a hit, míg a tudományt ez a rész nem érdekli. De egyes embereket igen.

"Ha tudta, hogy ellene fordul akkor ő teremtette ilyennek =D Nem adott neki más esélyt hiszen TUDTA mi fog történni =D"

Nézd, ez szerintem még mindig nem pontos. Ha tudom, hogy a kutyám (ez csak egy példa) kirámolja a szemetest, attól még nem én neveltem olyanra, hogy rámolja ki. Sőt, megtehetné, hogy nem rámolja ki.

"Bár ezzel maximálisan egyet értek, szerinted nem vicces, hogy pont a vallások van most is rengeteg konfliktus a világban? A béke nevében hány millió élet veszett oda? Hány millió embertől vontak meg jogokat, öltek meg, stb a béke és az isten nevében?"

Sokat. De ezek emberek bűnei. Szerintem ez nem vicces, ez nagyon szomorú. Mondjuk azt, hogy nem rendeltetésszerű használat. Hozzáteszem, ha én Godaime követőjének vallva magam felgyújtok egy templomot, mert úgy ítélem meg, ezt várod tőlem, az mennyire téged minősít?

"Aha, tehát a Biblia által leírt tüzes pokol is csak egy metafora szerinted, mivel nem tetszik neked a koncepció. Gondolom akkor Lucifer egy légüres térben uralkodik valahol."

Igen, metafora. Az ókori ember tüzes képekkel tudta a legmagasabb szintű szenvedést érzékletesen leírni.

Nem légüres tér, mert nem a világunkban van. Ez jóval túlvan az emberi értelmen, mivel időn kívül van, nem fizikális hely. A tüzes pokol amit leírtak egy vidámpark a valódihoz képest. Kb. az a lényege, hogy képzeld el, hogy egy olyan helyen van, ahol minden rossz érzést örökké érzel, de semmi jót nem, és tudod, hogy nem múlik el soha többé.

"Egy mindenható és mindentudó lény levesébe nem lehet belerondítani az ő engedélye nélkül. Ez nonszensz és te is tudod. Ha pedig ő valamit engedélyez, pontosan annyira bűnös, mint aki elkövette a gonoszt."

Nem ugyanaz, hogy engedélyezi és az, hogy erőszakkal megállítja. Ismét mondom: Istennek ellent lehet mondani. Aki megteszi, az leginkább magával szúr ki. Érdekesség: az ateista, aki segít a vaknak átkelni az úttesten, az Isten közelségében van. Akkor is, ha nem hiszi. ("Ha eggyel tettétek, velem tettétek".)

"Igen is és nem is. Lezárhatjuk, ha nem akarod folytatni, de nem biztos, hogy itt abba kell hagyni"

Jah, azt azért írtam, mert saját véleményed szerint:

"Az "emberi elme nem tudja felfogni" jellegű dolgok teljesen kívül esnek a megbeszélésen, mert azokról ember (sem te, de még a Pápa sem) nem nyilatkozhat érdemben, hiszen olyanról beszélne, ami számára is felfoghatatlan."

Mivel Isten felfoghatatlan, ha szerinted nincs értelme akkor minek? De ha ettől független szeretnéd, én örömmel válaszolok (mondjuk ez a válasz CUNAMI kicsit fáraszt, de még belefér.)

"Meg tudod mondani, hogy te milyen módon értelmezed Isten emberi elme által fel nem fogható tulajdonságait? Hogyan, mi módon szereztél ezekről bárminemű információt, hogy ilyen biztosan állítod, hogy vannak?"

Kérdezz konkrtéat és adok rá választ.

"Abban persze egyet értek veled, hogy egy isten bőven rendelkezhet olyan tulajdonságokkal, amiket mi emberek el sem tudunk képzelni, de ezekről pont ezen okból értelmetlenség beszélgetni."

Nagy I-vel, ha személynévként használjuk. Ha kicsivel írod, akkor "egy isten", mint nem konkrét szemlély.

"Számunkra itt és most azok a tulajdonságai érdekesek (ezzel kezdtem a beszélgetést) amik a Bibliában emberi elme számára felfogható módon definiálva vannak."

Kezdem érteni. Szóval te a bibliára úgy tekintesz, mint egy teljeskörű leírásra, ami tartalmaz mindent, tehát ami le van írva, azt vizsgáljuk, ami nincs, azzal nem foglalkozunk?

Azért kérdem, mert (ellentétben a protestáns "schoola scriptura" felfogással, a katolikus egyház a Szenthagyományt is a bibliával egyenértékűnek tekinti, így nem kizárólagos a biblia.

"Persze, éppúgy mint a számunkra érzékelhetetlen messzeségben lévő galaxisok létét sem.

Azonban amennyire ezeknek a galaxisoknak a léte/nem léte sem befolyásolja az emberi létet, egy megismerhetetlen istennek sincs rá több hatása. Ha munkálkodása nem észrevehető vagy felfoghatatlan, akkor az épp annyira nem befolyásolja a világképedet, mintha nem is létezne, mert nem szerzel róla tudomást."

Attól függ mit tekintesz Isten munkálkodásának? Én hiszemm, hogy mikor egy rászorulónak segítek, akkor Jézusnak segítek. Hiszem, hogy minden érzés, ami arra sarkal, hogy jót tegyél, az Isten munkája. Hiszem, hogy Isten adott gyermeket a meddő ismerősömnek (akinél az orvosok kizárták). Hiszem, hogy a haldokló ismerősöm Isten által meggyógyult. És mikor a beteg apám meghalt, akkor sem átkoztam Istent, mert nem "kötelessége" belenyúlni.

Összességében nem hiszem, hogy Isten passzív szemlélő. Csak emberek által nyilvánul meg általában, és szinte mindig a természet törvényein keresztül.

"Isten akkor kerül képbe, ha számodra is felfoghatóan megjelenik a világban. Ehhez viszont emberi érzékekkel és elmével felfogható módon kell megnyilvánulnia."

Úgy nyilvánul meg, ahogy felismerheted Őt, de mondhatod azt is: ennek tudományos oka van. (Egyébként annak is van, hogy Jézus sebéből a kereszten vér és víz folyt ki.) Mert nem kényszerít, hogy higyj benne.

"Kár.

Inkább azt kellene mondanod például, hogy sok fa együtt.

A JELLEMZŐ (és a Bibliában megfogalmazott) tulajdonságokat kellene megtalálni."

Na, egy képzett teológus már eljuthat olyan közelsége, hogy "sok fa együtt" módon képes legyen megismeri Istent. És ez még mindig tünhet egy nagy farakásnak.

"Próbáljunk célratörők lenni."

Próbáljunk, de ha emberi szavakkal akarod körbeírni Istent, akkor kb. egy nagyon-nagyon elmosódott és roppant pontatlan képet fogsz kapni. Tényleg egy zöld maszatot, amire én azt mondom, ez a pilisi parkerdő gazdaság.

"Nos akkor ennél a listánál maradhatunk, mint alap?

(Később mód van még bővíteni!)"

Mivel nem tudom mit akarsz kihozni belőle, erre nem tudok válaszolni :( De afelől biztosítalak, hogy nem tudom neked még megközelítőleg sem leírni Istent.

"Ehhez már csupán két dolog hiányzik, ami nem közvetlenül Istenhez tartozik, de szükséges a rá vonatkozó vizsgálathoz:

1, a minket körül vevő világ elismerése

2, a Bibliában Istenről írtak elfogadása."

Szerintem SOKKAl több hiányzik.

Nem tudom, én fogalmazok érthetetlen módon, vagy te nem a lényeget olvasod ki a mondanivalómból.

Pontosítok hát:

"

"Meg tudod mondani, hogy te milyen módon értelmezed Isten emberi elme által fel nem fogható tulajdonságait? Hogyan, mi módon szereztél ezekről bárminemű információt, hogy ilyen biztosan állítod, hogy vannak?"

Kérdezz konkrétat és adok rá választ."

Konkrétan Isten jóságának és tökéletességének mértékére.

(" Ő ugyanis minden értelemben jó és tökéletes. És ezt a mi emberi elménk képtelen felfogni." 45-ben írod.)

---

"

"Abban persze egyet értek veled, hogy egy isten bőven rendelkezhet olyan tulajdonságokkal, amiket mi emberek el sem tudunk képzelni, de ezekről pont ezen okból értelmetlenség beszélgetni."

Nagy I-vel, ha személynévként használjuk. Ha kicsivel írod, akkor "egy isten", mint nem konkrét szemlély."

Pontosan így használtam.

---

"Összességében nem hiszem, hogy Isten passzív szemlélő. Csak emberek által nyilvánul meg általában, és szinte mindig a természet törvényein keresztül."

A te hited ilyen formán nem bizonyíték.

(Minden tiszteletem és személyed elismerése mellett (tényleg olyan vagy akit tisztelek a normális hozzáállásod miatt!!) )

Istennek az embereken keresztüli megnyilvánulása miképpen érhető tetten, és különíthető el az egyszerű emberi megnyilvánulásoktól?

A természeti törvényeken keresztüli megnyilvánulása miképpen különíthető el a természeti törvények egyszerű működésétől?

---

"Úgy nyilvánul meg, ahogy felismerheted Őt, de mondhatod azt is: ennek tudományos oka van. "

OK, de hogyan?

Én személyesen egyenlőre nem találtam ilyen megnyilvánulását sehol.

A természettudomány eddig sehol nem találkozott olyan helyzettel, ahol Isten bármilyen szükségszerűsége felmerült volna.

---

"Próbáljunk, de ha emberi szavakkal akarod körbeírni Istent, akkor kb. egy nagyon-nagyon elmosódott és roppant pontatlan képet fogsz kapni."

Emberként csak emberi fogalmakkal operálhatok, de úgy vélem a te istenképed sem építhet más alapokra. Milyen istenképed lehet, amit emberi fogalmakkal nem lehet leírni, ha te magad is ember lévén csak emberi fogalmakkal írhatsz le magadban bármit.

---

"Mivel nem tudom mit akarsz kihozni belőle, erre nem tudok válaszolni :( De afelől biztosítalak, hogy nem tudom neked még megközelítőleg sem leírni Istent."

Értelemszerűen azt, hogy az Istenhez rendelt tulajdonságok között vannak olyanok, melyek kölcsönösen kizárják egymás egyszerre történő létezését.

---

Az, hogy nem tudod leírni Istent hogyan lehetséges?

Van egy istenképed. Isten ilyen, olyan amolyan. Vannak (kell hogy legyenek) tulajdonságai. Ha nem így van, akkor miben hiszel? Mi számodra Isten. Mit tudsz/hiszel róla?

Nem bántani akarlak, csak nem értem!

"Konkrétan Isten jóságának és tökéletességének mértékére."

Huh, nem tudom tisztességes-e ilyen választ adnom, de a mértéke tényleg a végtelen. De ez megint egy nem konkrét, megfogható valami. Viszont ha mondjuk 10-es skálán egymilliót mondanék, még mindig jelentősen alábecsülném.

Más megközelítés: tekintsük Isten jóságát és tökéletességét az 1-nek. És minden más ez alatt van. Egy ember annál jobb, mint közelebb kerül az 1-hez.

"Pontosan így használtam."

Meg nem mondom, mit néztem be :D Elnézést. Valamit nagyon félreolvashattam.

"A te hited ilyen formán nem bizonyíték.

(Minden tiszteletem és személyed elismerése mellett (tényleg olyan vagy akit tisztelek a normális hozzáállásod miatt!!) )"

Egyrészt köszönöm. :)

Másrészt, én nem vagyok felszentelt pap vagy diakónus, de még teolgus sem, így elsősorban (amellett, hogy a katolikus tanítást igyekszem képviselni) leginkább saját hitemet tudom érdemben felmutatni.

Szerintem objektív bizonyíték nem is létezik. (Ha Isten teljes valójában megmutatkozna, akkor elvenné a lehetőséget, hogy mérlegeld, akarsz-e hinni benne. Ha reggel felébredve égi szózat hangzana fel, mindenki a saját anyanyelvén hallaná és biztosan tudná, hogy Isten szólt, és mindenki benne higyjen, majd tüzes betükkel az égre írná a szabályokat, akkor nem nagyon mondhatnád, hogy "én ezt így nem hiszem". Máris buknád a szabad választás lehetőségét.

"Istennek az embereken keresztüli megnyilvánulása miképpen érhető tetten, és különíthető el az egyszerű emberi megnyilvánulásoktól?"

Erre szerintem nincs egy sablon válasz. Az én konkrét életemben onnan ismertem fel Istent a tettekben, hogy ösztönösen hálát adtam Neki. És ez nem egy pavlovi reflex, mert pl. ha jól teljesítek a konditeremben, vagy

valamelyik kollégám segít egy bonyolult ügyben, nem kezdek ösztönös hálaadásba. Míg mikor pl anyósomék a devizahitel miatt majdnem elvesztették a tetőt a fejük felett, majd hosszú imát követően kaptak egy önkormányzati lakást, ott hálát adtam érte. Lehet, ima nélkül is kaptak volna persze. Én úgy éreztem, itt azért Isten is a segítségünkre volt.

Szóval, száz szónak is egy a vége: egyénfüggő.

"A természeti törvényeken keresztüli megnyilvánulása miképpen különíthető el a természeti törvények egyszerű működésétől?"

Egy dolgot tisztáznék: Isten olyan természeti jelenségeket alkotott, amik kiválóan működnek. Ahogy fentebb is írtam: egyénfüggő ez is. Ha pl. egy fa kidől, de centiméterekkel elkerül és így nem öl meg, az a természet rendjének normál működése, vagy Isten keze? Feltétlen eltér ez a kettő? Én jó eséllyel hálát adnék érte, amiért megóvott. Szóval: egyénfüggő. Megint saját hitemmel kell érveljek (mással nem tudok): én úgy vélem, minden egyes ember egyéni szinten és módon van Istennel kapcsolatban, ezért sincs se személyes, se természeti Isten-megnyilatkozásokra általános szabály.

"OK, de hogyan?

Én személyesen egyenlőre nem találtam ilyen megnyilvánulását sehol.

A természettudomány eddig sehol nem találkozott olyan helyzettel, ahol Isten bármilyen szükségszerűsége felmerült volna."

Az egyik hivatalos (egyébként nekem is szimpatikus) érv, hogy önmagában ennek a komplex rendszernek a léte feltételez egy alkotót, mert az, hogy magától pont olyan távolságba rendeződjön egy bolygó a naptól, majd pont úgy alakuljon ki rajta víz, majd pont úgy alakuljon ki benne az első egysejtű, majd... stb. Szóval a teljes rendszer feltételez egy tervező akaratot. Hogy ez az akarat olyan-e, mint a keresztények, zsidók vagy muszlimok Istene?

Erre van egy érdekes tanmese. Nyilván csak szimbólikus, mert a valóság nem ilyen, de szerintem jól lefedi:

Vakokat visznek oda egy elefánthoz, majd megkérik, hogy érintsék meg. Megkérdik őket, milyen az elefánt?

Az egyik azt mondja, mint egy oszlop (a lábát érintette meg).

A másik szerint egy hosszú cső. (orrmány)

A harmadik úgy véli, egy nagy fal. (a teste)

A negyedik vékony zsinegnek gondolja. (a farka)

Az ötödik bőrszerű vászonnak. (a füle)

A vallások is kicsit így vannak Istennel. Megpróbáljuk a magunk, szegényes eszköztárával, "vakon" megismerni. Én azért vagyok katolikus, mert hiszem, hogy mi vagyunk a legközelebb az igazsághoz, de hogy nem teljes az igazságunk, az gyakorlatilag biztosra vehető.

"Emberként csak emberi fogalmakkal operálhatok, de úgy vélem a te istenképed sem építhet más alapokra. Milyen istenképed lehet, amit emberi fogalmakkal nem lehet leírni, ha te magad is ember lévén csak emberi fogalmakkal írhatsz le magadban bármit."

Ez tény. Viszont azt el kell fogadni, hogy Istent nem fogjuk tudni teljesen értelmezni. Egy homályos képet kaphatunk róla. Ha teljeskörű megismerésre vágyunk, hát ebben a világban tutira csalódunk.

"Értelemszerűen azt, hogy az Istenhez rendelt tulajdonságok között vannak olyanok, melyek kölcsönösen kizárják egymás egyszerre történő létezését."

Állítsd fel az ellentét párokat és reagálok rájuk.

"Az, hogy nem tudod leírni Istent hogyan lehetséges?

Van egy istenképed. Isten ilyen, olyan amolyan. Vannak (kell hogy legyenek) tulajdonságai. Ha nem így van, akkor miben hiszel? Mi számodra Isten. Mit tudsz/hiszel róla?"

Vannak tulajdonságai, csak te azt várod tőlem (ha jól értem), hogy emberi rendszerbe helyezzem Istent, azaz formáljam emberré. A görög mitológia tette ezt: az istenek gyakorlatilag nagyon nagyhatalmú emberek voltak, ezért is voltak ennyire megfoghatóak.

Csakhogy valójában mi vagyunk Isten tulajdonságaiból (és azok hiányaiból) összegyúrva. Tudunk gondolkodni - mert Isten is tud és megadta nekünk. Tudunk szeretni - mert Isten is tud és részesültünk benne.

Tudunk önzőek lenni - mert Istennel szembefordultunk.

Ha egyszerű akarnék lenni: fogd a világ összes jó tulajdonságát. Az összes szellemi és lelki nagyságát. Ezt szorozd be végtelennel. Ezek Isten tulajdonságai, legalábbis egy része.

Saját hitem:

Ez hit.

Hiszek abban, hogy Isten megteremtette a világ törvényeit és így kialakulhatott az ember.

Hiszek abban, hogy Isten figyel rám, törődik velem, szeret engem.

Hiszem azt, hogy emberré vált, hogy az emberi istenivé válhasson.

Hiszem, hogy meghalt értem a kereszten, mert vállalta az ember gyengeségeit is, hogy megválthassa.

Hiszem, hogy ő az életem ura és uralkodója.

Hiszem, hogy semmi rosszat soha nem tett.

Hiszem, hogy rengeteg jót tett.

Hiszem, hogy tökéletes.

Hiszem, hogy minden egyes emberrel egyénileg is törődik.

Hiszem, hogy jobban tudja, mire van szükségem.

Hiszem, hogy ha rossz dolog történik velem és Ő ezt hagyja, akkor így kellett lennie.

Hiszem, hogy nem akarja hogy szenvedjek, de adott esetben engedi és ennek ellenére tökéletesen jó, figyel rám és szeret.

Meddig soroljam? Már majdnem elértük az ezrelékét annak, amit Istenről hiszek. (Nyilván túlzás, fogalmam sincs, hány példát tudnék írni.) Ettől még nem tudom átlátni Istent. Még egy kisgyerek sem látja át, hogy a rossz ízű gyógyszer, vagy a fogorvosi kezelés valójában neki szükséges, hogy meggyógyuljon. Mi miért látnánk át jobban egy nálunk ennyivel több lény lényegét?

Ismerek egy papot, akinek rákos megbetegedés miatt ki kellett tennie egy stoma zsákba a beleinek egy részét a testén kívülre. Megkérdezte tőle egy barátja: "Isten miért ad ekkora pofont pont neked, aki egész életedben Őt hírdetted?" Azt válaszolta az atya: "Mert a kisebb pofonokból nem értettem."

Ez megint NEM általános magyarázat, csak egy példa arra, hogy egyéni szinten nagy kínok sem feltétlen jelentik Isten hiányát. (Rengeteg ilyen példát tudnék mondani, saját életemben is.)

Szerintem mi emberek ott követjük el a hibát, hogy Istent egyfajta befolyásos emberként képzeljük el. Mint egy politikust, vagy cégvezetőt. Mi élünk, normális, nem gonosz életet és várjuk a jutalmat. Mellesleg utáljuk, ha más többet kap. Pedig Isten nem "tartozik" nekünk. Ha bármit ad, az egy plusz, nem pedig alapvető jogunk.

Egy másik gondolat: a világ jóságára (Istentől kapott öröksége) egy saját példám: feltűnt, hogy ha egy nap nem történt semmi jó veled, de senki sem volt bunkó, azt természetesnek vesszük? Önmagában nem jó a napod, mert senki sem volt genya.

De ha egy ember is bunkó volt, akkor máris feltűnik? Hogy a rosszat jobban észrevesszük?

Azért van, mert megbontja azt, aminek lennie kéne. Az alapállapot, hogy nem törétnik rossz. A rossz egy hamis hang a dalban. Egy fodrozódás a vizen. Diszharmónia.

Mert akármilyen szörnyű is az élet, mégis a jót vesszük alapnak.

Huhh, köszi a választ.

Hosszú (de hát ezt nem lehet két tőmondatban leírni), ezért minden bizonnyal az én válaszom is hosszú lesz. Szerintem 3-4 részre fogom bontani, a könnyebb kezelhetőség végett!

Elismerésem egyébiránt... Végre egy értelmes ember, akivel ÉRDEMBEN lehet beszélgetni, anélkül hogy személyeskedésbe fordulna a dolog!

Öt egymást követő hozzászólás lehet maximum, így ha ezt kimerítem a válaszaimmal, utána mindenképpen ki kell várnom amíg válaszolsz...

"Elismerésem egyébiránt... Végre egy értelmes ember, akivel ÉRDEMBEN lehet beszélgetni, anélkül hogy személyeskedésbe fordulna a dolog!"

Köszönöm. :)

Az ilyen párbeszéd nyilván hosszú. De hát nem sietünk. Az utolsó kommentet zárjuk majd azzal, hogy "végeztem, te jössz" vagy valami hasonlót, hogy tudjuk, mikor jöhet a másik. :)