Miért bűn kevert anyagú ruhát hordani és rabszolgát tartani miért nem?

A rabszolgakérdéshez annyit fűznék hozzá, hogy az ókorban rabszolgát tartani még sehol nem volt bűn, az Ószövetség pedig ezt a bevett gyakorlatot olyan szigorúan szabályozta és a rabszolgáknak olyan jogokat adott, ami egyedülálló volt abban az időben.

Egy zsidó rabszolgának összesen hat évig kellett szolgálni az urát, a hetedik évben pedig fel kellett őt szabadítani, és kifizetni a hatéves munkabérét és még végkielégítést is kellett fizetni neki.

Kikből álltak a rabszolgák? Egyrészt olyan hadifoglyokból, akik a rabszolgaság árán nyertek kegyelmet, tehát a hadifogság intézményét a rabszolgaság váltotta ki.

Aztán olyan bűnözőkből, akik a kárt, amit okoztak, nem tudták megtéríteni, de a hat év rabszolgasággal ezt rendezni tudták. Ők a mai törvények szerint börtönben lennének.

És voltak a teljesen nincstelen emberek, akik önállóan sehogy sem tudtak volna megélni, ezért a saját szabad akaratukból hat évre egy másik ember szolgálatába szegődtek. Ez alatt a hat év alatt a tulajdonosnak el kellett tartani őket és a családjukat is. A bérből pedig, amit a hetedik évben megkaptak, meg tudták alapozni az életüket. Ma az ilyen nincstelen emberek minden remény nélkül hajléktalanszállókon, vagy az utcán tengődnek.

A rabszolgákkal való bánásmódot a törvény szigorúan szabályozta. Néhány példa:

Emberlopás révén rabszolgát szerezni nem lehetett, mert halálbüntetés járt érte. Nem lehetett megölni a rabszolgát, mert azért is halálbüntetés járt.

A törvény tiltotta a rabszolga testi megnyomorítását, példádul a szemének, vagy a fogának kiütése a felszabadítását vonta maga után. Ez azt jelenti, hogy ha a tulajdonos megverte a rabszolgáját, és annak kiesett egy foga, akkor fel kellett rögtön szabadítani őt és kifizetni számára a hat év munkabért plusz végkielégítést, akkor is, ha példádul csak egy évet dolgozott nála. Ez nagyon rossz üzlet lett volna a tulajdonosnak, hiszen ilyenkor egy vagyont kellett kifizetnie a rabszolgájának idő előtt, ezért nem is tett ilyet, hanem vigyázott rá és jól tartotta.

Abban az időben tehát a rabszolgaság még nem volt erkölcstelen, hanem kifejezetten pozitívan járult hozzá az akkori társadalom működéséhez. Mára már persze változott a világ, erkölcstelennek tartjuk a rabszolgaság intézményét, nagyon helyesen. De számon kérni egy ókori népen az újkori polgári jogokat nem túl korrekt.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: az ószövetségi törvényeket három részre szokták osztani.

Vannak a polgári civil törvények, ezek azt szabályozzák, hogy milyen bűnért milyen büntetés járt az ószövetségi nép államán belül. Ehhez tartozik az is, hogy a rabszolgáknak milyen jogaik voltak, és hogyan kellett bánni velük. Ez olyan, mint ma a polgári és büntető törvénykönyv.

Aztán vannak a ceremoniális törvények, ebbe tartoznak példádul az étkezési törvények, vagy hogy milyen bűnért milyen áldozatot kell bemutatni, milyen ruhában lehet járni, stb. tehát ezek az Isten és ember kapcsolatának ceremóniáit szabályozzák.

És vannak az erkölcsi törvények, ezek azt mondják meg, hogy hogyan kell erkölcsösen élni. Ilyen például a Tízparancsolat.

Az erkölcsi törvényeket minden embernek be kell betartani, tehát az az egész emberiségre vonatkozik. A ceremoniális és a polgári civil törvények azonban csak a zsidó vallású emberekre vonatkoznak.

Ha egy zsidó vallású ember kevert anyagú ruhát hordott az ókorban, akkor megszegett egy ceremoniális törvényt. Ha azonban rabszolgát tartott és vele jól bánt, tisztességesen eltartotta, családtagként gondoskodott róla és a hetedik évben busásan megfizette, akkor a polgári civil törvényeknek megfelelően járt el.

Tgt, irigyellek a jóhiszeműségedért. A rabszolgákkal kapcsolatban azért olvasd el újra a Bibliát, lehet azokat vásárolni is. Ha meg Isten azt mondja nekünk, hogy igázzuk le a szomszéd országot, akkor onnan a polgári lakosságot is be lehet csatornázni az igáslovak mellé.

Ha téged olvaslak, az jön le, rabszolgának lenni nem volt más, mint öröm és boldogság. A végén mesés vagyon! A történészek nem biztos, hogy ebben meg tudnak téged erősíteni.

Ha a zsidók harcoltak idegen népekkel, és győztek, akkor a hadifoglyok rabszolgává váltak, mivel nem lehetett őket integrálni a közösségbe, hiszen a zsidók ellenségei voltak. Tehát ez a hadifogság intézménynek a kiváltása volt. Mindazonáltal emberségesen kellett bánni velük. Jól mutatja a Tóra erkölcsét, hogy mit ír elő, ha egy idegen (vagyis nem zsidó) rabszolga megszökik:

„ Ne küldd vissza urához a rabszolgát, ha hozzád menekül urától! Hadd lakjék közötted azon a helyen, amelyet választ magának városaid közül, ahol jó neki. Ne nyomorgasd őt!”

Vagy nézzük ezt a szakaszt:

„Ha jövevény tartózkodik köztetek az országban, ne nyomorgassátok! Olyan legyen a köztetek tartózkodó jövevény, mint a közületek való született izráeli! Szeressétek, mint magatokat, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban.”

Szexrabszolgaságot pedig nem engedett a Biblia. Ha a gazda beleszeretett a rabszolganőbe, elvehette feleségül, akkor viszont már a nő többé nem rabszolga volt, hanem teljes jogú feleség, akit el kellett látni minden jóval, lesni a kívánságait, szexuálisan kielégíteni, ellenkező esetben joga volt elválni.

Igen, ezt hívják mazsolázásnak, amikor csak azt olvasod el, ami a te verziódba illik.

Amikor külhonban hódítasz, és leigázod az ottani lakosokat, azok nem hadifoglyok.

"Hadd lakjék közötted azon a helyen, amelyet választ magának városaid közül, ahol jó neki"

Ez sem arra vonatkozik ha a szerencsétlen rabszolga (csupa jó dolgában, ahogy azt korábban leírtad) átszökik a szomszédasszonyhoz.

"Ha jövevény tartózkodik köztetek az országban, ne nyomorgassátok!"

A jövevény rabszolgát jelentett? Vagy migránsot?

"ti is jövevények voltatok Egyiptomban"

Semmilyen bizonyíték nincs arról, hogy a zsidók valaha is rabszolgák lettek volna Egyiptomban. A hosszú út mítosza még nehezebben bizonyítható, elég ha a térképre tekintesz és magad megbecsülöd, hány év kellett legyen az út. Ezt a zsidók által busásan finanszírozott kutatások mondják, nem én találom ki.

"Szexrabszolgaságot pedig nem engedett a Biblia"

Szexrabszolga vagy ágyas a család része volt. Bizonyítsd be, hogy a Biblia Istene tiltotta volna. Nem fog menni.

Olvasd végig a Bibliát, ahogy elnézem sok fejezetet nem olvastál még. A Bibliában bőven találsz olvasnivalót az ágyasokkal kapcsolatban is. Igenis lefeküdhetett egy férfi az ágyasaival, szexrabszolgáival. Hány nemes kiválasztott férfi volt a Bibliában, akinek ágyasától vagy ágyasától is született gyereke?

A paráználkodást nem úgy kell érteni, mint ahogy hiszed. Az is bűn, ha csak meglátsz valakit aki tetszik neked és anélkül hogy időd lenne átgondolni bármit is, megkívánod. Olvasd el a Bibliát és megismered mi is az amiben valójában hiszel. Minden hívőnek kötelezővé tenném, hogy olvassa végig.

Hasonló jókat kívánok neked én is, olvasd végig a Bibliát és az olvasottakat értelmezd.

Az Ószövetség megengedte a többnejűséget, de a férfi köteles volt minden feleségét ellátni, ruháztatni és szexuálisan kielégíteni. Ha ezt elmulasztotta, a nőnek joga volt elválni tőle, ilyenkor a férfi köznevetség tárgya lett. Amit a Bibliában ágyasnak fordítanak, az nem szexrabszolgát jelent, hanem második, vagy többedik feleséget.

A „Ne paráználkodj” parancsolat pedig szó szerint azt jelenti, hogy ne törj házasságot. Míg az Ószövetség csak a tettet tekintette bűnnek, Jézus ezt szigorította, és paráznaságnak minősítette azt is, ha valaki gondolatban elköveti a házasságtörést, vagyis elkezdi kitervelni, hogy más házastársát hogyan fogja elcsábítani.

Mindenesetre a szexrabszolga tartása ellentétes az Ó- és az Újszövetség tanításaival is.