Miért nem vagyunk képesek úgy élni mint Jézus?

#21 Nézd én nem tudom melyik történészekre gondolsz, de mutatok neked néhány érdekességet amelyeket történészek és biblia kutatók írtak jézus eredetével és esetleges létezésével kapcsolatban. Persze nekem csak az fontos és az a lényeg, amit az Atya tanít és ad tudtunkra az Ő szavával ami a Tora. De ettől függetlenül érdemes elolvasni azt is amit a világ kutatói írtak jézussal, és az úgynevezett újszövetséggel kapcsolatban.

Az én kősziklám maga Yahuah amint azt a Mózes ötödik könyve 32 fejezete írja. De vajon A keresztények messiás terméke, a hibrid Jézus vagy Yahusha/Yashua vajon létezett e?

E lény létezésének kutatása nem az én feladatom, de nézzük csak, egy rövid összefoglalóban, mire is jutottak azok, akik ezen a területen tevékenykednek.

Íme "5 ok ami gyanítani engedi, hogy Jézus soha nem létezett."

"Egyre több tudós nyíltan megkérdőjelezi vagy aktívan vitatja Jézus történetiségét

A legtöbb régiségkutató úgy gondolja, hogy az újszövetségi evangéliumok „mitologizált történelem”. Más szóval, úgy gondolják, hogy az első század elején egy Yashua ben Yosef nevű ellentmondásos zsidó rabbi követőket gyűjtött, és az ő élete és tanításai biztosították az alapot, amely a kereszténység mitológiájává nőtte ki magát.

Ugyanakkor ezek a tudósok elismerik, hogy sok bibliai történet, például a szűztől való születés, a csodák, a feltámadás és a nők a sírnál kölcsönzött hiedelmek, melyek olyan mitikus témákat dolgoznak át, amelyek az ókori Közel-Keleten általánosak voltak. Nagyjából úgy, ahogy a forgatókönyvírók az új filmeket a régiekre alapozzák. Ebben a felfogásban tehát a „történelmi Jézus (Yahusha)” mitologizálódott.

Több mint 200 éven át a teológusok és történészek széles köre – többségük keresztény – elemezte az ősi szövegeket, azokat is, amelyek bekerültek a Kanonizált Bibliába, és azokat is, amelyek nem kerültek be, hogy megkíséreljék feltárni a mítosz mögött meghúzódó embert. Számos jelenlegi vagy közelmúltbeli bestseller ezt a megközelítést alkalmazza. Hogy csak egy két példát említsünk: "Zealot", írta Reza Aslan vagy a "How Jesus Became God", Bart Ehrmantól

Más tudósok azonban úgy vélik, hogy az evangéliumi történetek valójában „történelmiesített mitológiák”. Ebben a nézetben ezek az ősi mitikus sablonok a kakukktojás. Meséknek kölcsönöztek neveket, helyeket és más valós világbeli részleteket, mindezt azért, hogy a Jézus-imádat korai szektái megpróbálják megérteni és megvédeni a kapott áhítatos hagyományaikat.

Az az elképzelés, hogy Jézus soha nem létezett, kisebbségi álláspont. Persze hogy az! mondja David Fitzgerald, a "Nailed: Ten Christian Myths That Show Jesus never Existed at All" szerzője. Évszázadokon át a kereszténység minden komoly tudósa maga is keresztény volt, a modern világi tudósok pedig erősen támaszkodnak azokra az alapokra, amelyeket az ősi idők összegyűjtése, megőrzése és elemzése során fektettek le. Még ma is a legtöbb világi tudós vallási háttérből származik, és sokan alapértelmezés szerint korábbi hitük történelmi feltételezései szerint tevékenykednek.

Fitzgerald ateista szónok és író, népszerű a világi diákok és közösségi csoportok körében. Az internetes jelenség, a Zeitgeist the Movie milliókat vezetett be a kereszténység néhány mitikus alapjaiba. A Zeitgeist és a hasonló művek azonban ismert hibákat és túlzott leegyszerűsítéseket tartalmaznak, amelyek aláássák hitelességüket. Fitzgerald igyekszik kijavítani ezt azáltal, hogy érdekes, hozzáférhető információkat ad a fiataloknak, amelyek ellenőrizhető forrásokon alapulnak.

A Jézus-mítosz elméletének alátámasztására további tudományos érvek találhatók Richard Carrier és Robert Price írásaiban. Carrier, aki Doktori címmel rendelkezik, többek között azt próbálja bemutatni, hogy az ókori történelemben hogyan tudott a kereszténység csoda nélkül elindulni. Price ezzel szemben egy teológus szemszögéből ír, akinek bibliai tudománya végül is szkepticizmusának alapját képezte. Érdekes megjegyezni, hogy a szélsőséges Jézus-mítoszelméletek, melyek legkeményebb leleplezői, a Zeitgeist vagy Joseph Atwill (aki azzal próbál vitatkozni, hogy a rómaiak találták fel Jézust) olyan komoly mitikusoktól származnak, mint Fitzgerald, Carrier és Price.

A kérdést illetően, a két oldalról elhangzó érvek – a mitologizált történelem vagy a historizált mitológia – köteteket tesznek ki, és a vita inkább felforrósítja a helyzetet mintsem megoldaná azt. Egyre több tudós nyíltan megkérdőjelezi vagy aktívan vitatja Jézus történetiségét. Sokan, keresztények és mások, meglepőnek találják, hogy ezek a viták egyáltalán léteznek – tudniillik, hogy a hiteles tudósok azt állítják, hogy Yahusha/Jézus soha nem létezett.

Íme néhány kulcsfontosságú pont, amelyek életben tartják a kételyeket:

1. Semmiféle első századi világi bizonyíték nem létezik Yeshua ben Yosef valóságának alátámasztására. Bart Ehrman szavaival élve: „Mit mondanak róla a pogány szerzők Jézus idejéből? Semmit! Bármennyire is furcsának tűnik, egyetlen pogány kortársa sem említi Jézust (Yahushát). Nincsenek születési anyakönyvi kivonatok, tárgyalási jegyzőkönyvek, halotti anyakönyvi kivonatok; nincs érdeklődés megnyilvánulásai iránt, sem heves rágalmak, vagy átmenő utalások – egyszóval semmi! Valójában, ha időben kiszélesítjük az érdeklődési kört a halála utáni évekre – még ha a korának egész első századát is beleszámítjuk – még egy szál magányos utalás sem létezik Jézusra vonatkozólag nem keresztény, vagy nem zsidó embertől. bármilyen forrás szóba jöhetne. Hangsúlyoznám, hogy igen sok dokumentum áll rendelkezésünkre ebből az időből – például költők, filozófusok, történészek, tudósok és kormányzati tisztviselők írásai, nem is beszélve a kőfeliratok nagy gyűjteményéről, a magánlevelezésekről és a jogi személyek levéltárairól, melyek dokumentumok temérdek mennyiségét teszik ki papiruszon. A fennmaradt írások e hatalmas tárházának egyikében sem szerepel Yahusha/Jézus neve még említésképpen sem vagy valahol egy zárójelben."

2. Úgy tűnik, hogy a legkorábbi újszövetségi írók nem ismerik Yahusha/Jézus életének részleteit, amelyek a későbbi szövegekben jobban kikristályosodnak. Úgy tűnik, Pál például nem tud semmilyen szűztől való születésről. Nincsenek napkeleti bölcsek, nincs csillag keleten, nincsenek csodák. A történészek régóta értetlenkednek "Pál hallgatása" miatt, ami Yahusha/Jézus legalapvetőbb életrajzi tényeit és tanításait illeti. Pál nem hivatkozik Yahusha/Jézus tekintélyére, amikor ez az ő ügyét támasztaná alá. Ráadásul soha nem nevezi Jézus tanítványainak a tizenkét apostolt; valójában soha nem mondja, hogy Yahushának/Jézusnak tanítványai lettek volna – mi több, szolgálata, vagy hogy csodákat tett volna, vagy tanításokat adott volna. Gyakorlatilag nem hajlandó semmilyen Yahushával(Jézussal) kapcsolatos életrajzi részletet nyilvánosságra hozni, és az általa kínált néhány rejtélyes utalás nem csak homályos, de ellentmond az evangéliumoknak. A jeruzsálemi korai keresztény mozgalom vezetői, mint Péter és Jakab valamint családjaik, állítólag Yahusha/Jézus személyes követői voltak; de Pál senkiknek tekinti őket, és többször is ellenkezik velük, nem tartván őket igaz keresztényeknek.

Marcus Borg liberális teológus azt javasolja, hogy az emberek időrendi sorrendben olvassák el az Újszövetség könyveit, hogy lássák, hogyan bontakozott ki a korai kereszténység. „Ha az evangéliumokat Pál mögé helyezzük, világossá válik, hogy ezek mint írott dokumentumok, nem a korai kereszténység forrásai, hanem írott termékei voltak. Ezek a korai keresztény közösségek írott termékei több évtizeddel Yahusha/Jézus történelmi élete után jöttek létre, és elmondják, hogyan látták e közösségek őt, a saját történelmi összefüggésükben.”

3. Még maguk az újszövetségi történetek sem állítják, hogy első kézből való beszámolók lennének. Ma már tudjuk, hogy a négy evangéliumhoz Máté, Márk, Lukács és János apostolok nevét rendelték, viszont nem ők írták. Hogy a helyzet vázlatosabb legyen, a névjelölések valamikor a második században történtek, körülbelül 100 évvel a kereszténység állítólagos kezdete után. Különféle okok miatt az álnévírás gyakorlata akkoriban elterjedt volt, és számos korabeli dokumentumot híres személyiségek neveivel "írták alá". Ugyanez igaz az újszövetségi levelekre, kivéve néhány Pál levelét (13-ból 6), amelyekről általánosságban úgy gondolják, hogy valódiak. De valójában még az evangéliumi történetek sem fogalmaznak úgy hogy: „Ott voltam”. Inkább más tanúkra hivatkoznak, ez a jelenség mindenki számára ismerős, aki hallotta a kifejezést, a nagynéném ismert valakit, aki . . . .

4. Az evangéliumok, - az egyetlen Yahusháról (Jézusról) szoló történelmi irategyüttes - beszámolói, ellentmondanak egymásnak. Ha valaki úgy gondolja, hogy elég jól ismeri Yahusha/Jézus történetét, javaslom, hogy ezen a ponton álljon meg, és tesztelje magát az ExChristian.net 20 kérdésből álló kvízével.

Úgy gondolják, hogy Márk evangéliuma a legkorábbi létező „Jézus élete”, és a nyelvi elemzés azt sugallja, hogy Lukács és Máté is egyszerűen átdolgozta Márkot, és hozzáadta saját javításait, valamint megtoldotta extra tartalommal. De ezek ellentmondanak egymásnak, és még nagyobb mértékben ellentmondanak a jóval későbbi János evangéliumnak, mivel különböző céllal írták őket különböző közönség számára. Az összeegyeztethetetlen húsvéti történetek egy példája annak, hogy a történetek mennyire nem értenek egyet.

5. A modern tudósok, akik azt állítják, hogy felfedezték a valódi történelmi Jézust, egészen különböző személyeket ábrázolnak. Van köztük cinikus filozófus, karizmatikus haszid, liberális farizeus, konzervatív rabbi, zelóta forradalmár, erőszakmentes pacifista, csak hogy egy néhányat említsünk a Price által összeállított listából. Szavai szerint (15-16. o.): „A történelmi Yahusha/Jézus (ha létezett) lehetett messiási király, vagy szélsőséges farizeus, vagy galileai sámán, vagy mágus, de akár egy hellenisztikus bölcs is. De nem nagyon lehetett mindez egyszerre.” John Dominic Crossan, a Jézus Szeminárium munkatársa megjegyezte Jézussal kapcsolatosan hogy „a lenyűgöző sokszínűség zavarba ejtő”.

David Fitzgerald számára ezek a kérdések és még sok más, olyan következtetéshez vezetnek, amely elkerülhetetlen:

Úgy tűnik, hogy Jézus a kereszténység hozama, és nem az oka. Pál és a keresztények első nemzedékének tagja a héber írások Septuaginta fordítását keresték, hogy létrehozzanak egy misztériumhitet a zsidóknak, kiegészítve olyan pogány rituálékkal, mint pl az úrvacsora. Pál leveleiben hemzsegnek a gnosztikus kifejezések, amelyek által próbál bemutatni egy személyes megváltó istent, aki vetekszik a zsidók istenével. Mondanivalójába beleépít régi egyiptomi, perzsa, hellenisztikus és római hagyományokat.

A Nailed hamarosan megjelenő folytatásában, melynek címe Jesus: Mything in Action, Fitzgerald azzal érvel, hogy a világi tudósok által javasolt Jézusverziók ugyanolyan problematikusak, mint bármelyik „Hitből" kreált Jézus: még akkor is, ha valaki elfogadja, hogy létezett egy igazi názáreti Jézus, a kérdésnek kevés gyakorlati jelentése van: függetlenül attól, hogy élt-e egy első századi Yesua ben Yosef rabbi vagy sem. A világi tudósok által oly türelmesen kiásott és újra összeállított „történelmi Jézus” alakok maguk is fikciók.

Végszóként, talán soha nem tudhatjuk meg biztosra, mi indította el a keresztény történelmet. Esetleg csak az idő (vagy talán az időutazás) fogja megmondani."

VALERIE TARICO tollából

#21 itt folytatnám az előzőt, sajnos nem rövid ez sem ,ha van kedved olvasd el:

A páli levelek

Az Újszövetségben található különféle páli levelek a kereszténység fontos részét képezik. Viszont ezek a „legkorábbi” keresztény szövegek, soha nem tárgyalják Yahusha/Jézus történelmi hátterét, annak ellenére, hogy Pál állítólag Yahusha/Jézus eljövetele alatt és után élt, és biztosan tudott volna mesterének történetéről, csodálatos életéről.

Ehelyett ezek a levelek olyan spirituális konstrukciókkal foglalkoznak, amely a keresztény korszak előtt több száz vagy ezer éven át, különböző vallásokban, szektákban, kultuszokban és misztériumiskolákban voltak megtalálhatóak.

Amint Dujardin rámutat, a páli irodalom „nem hivatkozik Pilátusra vagy a rómaiakra, Kajafásra, a Szanhedrinre, vagy Heródesre vagy Júdásra, vagy a női karaktrekre, vagy a szenvedésről szóló evangéliumi beszámolóban szereplő személyekre, és soha nem tesz rájuk utalást; végül, egyáltalán nem említi a Passió egyik eseményét sem, közvetlenül vagy utalás útján sem."

Mangasarian megjegyzi, hogy Pál soha nem idéz Jézus állítólagos prédikációiból és beszédeiből, példázataiból vagy imáiból, és nem említi sem Jézus természetfeletti születését, sem állítólagos csodáit és tetteit, amelyek feltehetően nagyon fontosak voltak Jézus követői számára. Mangasarian ekkor érthetően felteszi a kérdést: Elképzelhető-e, hogy egy Yahusha/Jézus nagy prédikátora az egész világot bejárja,- mint Pál - hogy az embereket mestere tanításaihoz terelje, anélkül, hogy annak egyetlen beszédét is idézné ?

Ha Pál ismerte Yahusha/Jézus prédikációit , imáit amiket mestere fogalmazott meg, vagy sok ihletett dolgot, amit az beszélt erről és a túlvilágról, nem az lenne a normális, hogy időnként idéz mestere szavaiból ?!

Ha a kereszténység létrejöhetett Jézus tanításainak ismerete nélkül, akkor miért jött Jézus tanítani, és miért őrizte meg tanításait isteni ihlet? . . Hogyhogy a legnagyobb tanítványa sosem idézi szavait vagy beszél hatalmas tetteiről?

Ha Pál ismert volna egy csodatévő Yahushát/Jézust, aki meg tudta etetni a sokaságot néhány kenyérrel és hallal, aki halottat támasztott fel, aki kitűzte az ördögöket, és megtisztította a kőrnyéket a lepra betegségétől, és aki sok más csodálatos művet is végrehajtott, hogy meggyőzze a hitetlen nemzedéket isteni mivoltáról – elképzelhető, hogy szándékosan, vagy akár véletlenül soha nem hivatkozott volna tettei egyikére sem prédikációiban? . .

Az a helyzet tehát, hogy az evangéliumokban nincs egyetlen olyan mondás sem Yahushától/Jézustól, amelyet Pál idézne, számos leveleinek valamelyikében.Ez végzetes Jézus történetiségére nézve.

Valaki megjegyezte, hogy "valójában annak ellenére, hogy az „Úr imáját” az evangéliumok egyértelműen úgy fogalmazzák meg, hogy az közvetlenül Jézus szájából hangzik el, Pál kifejezi, hogy nem tudja, hogyan kell imádkozni." Továbbá Pál Jézusa nagyon különbözik az evangéliumokétól.

Ahogy Wells mondja: . . . ezek a levelek nem csupán elképesztően hallgatnak a történelmi Jézusról, hanem arról is tanúskodnak, hogy Pál Jézusa (az ÚSZ-i levelek közül a legkorábbi, tehát a legkorábbi fennmaradt keresztény dokumentumok) bizonyos tekintetben összeegyeztethetetlen az evangéliumok Jézusával;

Hogy lehet, hogy sem Pál, sem keresztény elődei, akiknek nézeteit leveleibe beleolvasztja, sem az általa támadott keresztény tanítók, írásaikban nem foglalkoznak Yahusha/Jézus életével. . .

Úgy tűnik tehát, hogy Pál, bár „az evangéliumról” beszél, soha nem hallott a kanonikus evangéliumokról, vagy akár Krisztus szóban átadott életéről. A levelekben idézett néhány „történelmi” utalás Jézus tényleges életére nyilvánvalóan interpoláció és hamisítás, akárcsak maguk a levelek, amelyeket egyáltalán nem a farizeus/római „Pál” írt, ahogyan Wheless is elmondja: Az egész „páli sorozat” hamisítványok kategóriájába esik. . . mondja E.B. [Encyclopedia Biblica]. . . „a kanonikus páli levelekkel kapcsolatban, . . . . nincs köztük egy sem amit Pál írt volna. Sem tizennégy, sem tizenhárom, sem kilenc vagy nyolc, de még a négy oly hosszú „univerzálisan” megtámadhatatlannak tartott levél sem eredeti.

Ezek mind, megkülönböztetés nélkül, pszeudográf iratok (hamis írások, hamisítások). Nem mások mint ihletetlen, névtelen egyházi hamisítványok, Krisztus szerelmeseinek ravasz terméke!

"A történelmi Jézus mítosza" című művében Hayyim ben Yehoshua bebizonyítja, hogy a páli levelek ortodox dátumai (49-70 körül) nem tarthatók fenn, bemutatva a kereszténység kialakulásának egyik legfontosabb személyét, a gnosztikus-keresztény „ eretnek” Pontusi Marciónt (kr.u. 100-160), a testvéri közösségbe belépett, jól képzett „a levelek embere”, aki alapvetően magához vette a megszülető gnosztikus-keresztény mozgalom gyeplőjét.

Pál Timóteushoz írt első levele óva int az Antitézis néven ismert marcionista munkától.

Marciont a római egyházból kizárták Kr. u. 144-ben, Pál Timóteushoz írt első levele nem sokkal ezután íródott. Így tehát ebben az esetben egyértelműen pszeudepigráf (hamis) írással van dolgunk.

Pál Timóteushoz írt második levelét és Pál Tituszhoz írt levelét ugyanaz a szerző írta, és nagyjából ugyanarra az időszakra datálják.

Ezt a három levelet „pásztori leveleknek” nevezik.

A megmaradt tíz Pál nevében írt „nem lelkipásztori” levelet Marcion már ismerte ( kb. Kr. u. 140.) Néhányukat nem csak Pál nevében írták, hanem olyan barátokkal együttműködve, mint Szoszthenész, Timóteus és Silás. . . .

Kelemen első nem kanonikus levele a korinthusiakhoz (i. e. 125 körül írva)

Pál korinthusiakhoz írt első levelét használja forrásként, és így szűkíthetjük a páli levél dátumát kb. i. e. 100-125-re

Arra a következtetésre jutottunk azonban, hogy az összes páli levél pszeudepigrafikus. (A félig mitikus Pálról azt feltételezték, hogy a Néró által kirobbantott üldöztetések során halt meg i.u. 64 körül.)

Úgy tűnik, néhány páli levelet többször módosítottak és szerkesztettek, mielőtt elérték volna modern formájukat. . Ebből arra következtethetünk, hogy nem szolgáltatnak történelmi bizonyítékot Jézusról.

Nyilvánvaló, hogy a páli levelek nem egy történelmi Jézust mutatnak be, és nem olyan koraiak, mint amilyennek állítják. Több kéz írta, vagy szerkesztette, a második században több évtizeden keresztül. Így tehát a „történelmi” Yahushát/Jézust nyilvánvalóan akkoriban még nem ismerték. Továbbá az is bizonyított, hogy ezeket a szövegeket az évszázadok során tovább változtatták.

Egyetlen megoldás:

Térj vissza Yahuah írott szavához, aTórához !

HalleluYah!

#21 És még ez:

A kérdésre hogy miért higyjünk az Újszövetségben egyesek a következő választ is adják:

Közel 6000 görög ÚSZi-kéziratot tártak föl (körülbelül 5778 példány). Ami kb 139 000 szót tesz ki. Egyesek azt állítják hogy az ÚSZ 95%-ban megbízható az Újszövetség eredeti kézirataihoz képest. És ez egy csodának felel meg, mondják.

Erre az én válaszom ez lenne:

Mostanra az Újszövetség (ÚSZ) közel 6000 görög kéziratát fedezték fel. Nem tudjuk, hány hiba van a fennmaradt példányaink között, de úgy tűnik, hogy azokban bizony körülbelül 400 000 hiba van! Összehasonlításként: sokkal több különbség/hiba van az ÚSZ-i kéziratokban, mint ahány szót az tartalmaz.

Persze ne feledjük, hogy ezeknek a hibáknak jóval több mint 90%-a csekély csúszások eredménye, és jelentéktelenek. Semmi többet nem mutatnak meg nekünk, minthogy az ősi írástudók nem tudtak jobban másolni, mint a legtöbb mai ember. A szövegkritikusok azt állítják, hogy e hibák több mint 90%-át képesek rekonstruálni. Ez valóban így is lehet. Hozzátenném, hogy soha nem mondhatjuk, hogy az, akkor így most már megfelelne az ÚSZ EREDETI könyveinek, mert SENKI NINCS birtokában az eredetieknek. Nincs fennmaradt eredeti kézirat.

Tehát azok a hibák nagy része, amelyeket felfedezünk, az írásmásolók tévedései. Amit még érdemes észrevenni, hogy a későbbi, középkori kéziratok sokkal bőségesebbek és egységesebbek, meg részletesebbek, mert képzett, kreatív, hivatásos írástudók másolták őket. Vagyis a legkorábbi kéziratokban van a legtöbb hiba. Egyben azok a legegyszerűbb, részletekben legszegényebb kéziratok is, mégis rengeteg bennünk a különbség/hiba.

A matematika kedvéért, az ÚSZ-i kéziratok ellentmondásainak 90%-a tehát nem fontos. Más szóval, az ÚSZ-ben található kéziratok 360 000 hibája lényegtelen. A 40 000 hiba azonban jelentős. De feltételezzük, hogy jön egy két nagyon nagyokos és megmagyaráz ebből 20 ezret. És ha így csökkentjük ezt a számot 50%-kal, akkor is marad még csekély 20 000 nagyon fontos hiba! 20 000 nagyon kritikus és jelentős teológiai hiba!

Emlékezzünk, hogy az egész ÚSZ-ben csak 139 000 szó van. A kérdésem az, hogy megengedné-e Elohim/Isten, hogy ilyesmit tegyenek az Újszövetséggel, ha ez az Ő szent/különválasztott könyve, amelyet Elohim/Isten meg akar őrizni minden eljövendő nemzedék számára? Miért nem védte meg Isten/Elohim az ÚSZ integritását, ha az valójában egy szent/különválasztott és örökkévaló könyv? Felmerülhet a kérdés, hogyan őrizheti meg Isten/Elohim a szöveget? Mint kiderült, Elohim pontosan ezt tette a Tórával, amely sokkal nagyobb és régebbi, mint az ÚSZ. Az összes Torah változat csaknem azonos! Mind a 304 805 betűt megőrizte Isten/Elohim!

Mennyire fontosak az ÚSZ-ben a szöveges eltérések 5-10%-a? Némelyikük óriási! Íme néhány példa:

1) Megtalálható-e a Szentháromság-tan az 1János 5:7-8-ban? Attól függ, melyik kéziratot olvasod.

2) Megjelent Jézus valamelyik követőjének a feltámadás után Márk könyvében? Attól függ, melyik kéziratot olvasod. A legkorábbi kéziratok egyikében sincs semmiféle megjelenése. Márk könyvének utolsó 12 versét (16:9-20) későbbi írástudók szúrták be, akik csalódottak voltak amiatt, hogy az apostolok nem találkoztak Jézussal a feltámadása után e beszámoló szerint.

3) Jézus a Gecsemáné kertben, hogy vért izzad? Attól függ, melyik kéziratot olvasod. Néhány későbbi írástudó aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Jézus csekély szenvedélyt mutatott Lukács szenvedéstörténetében, ezért beiktattak a Kerti imába egy jelenetet, amelyben Jézus vért izzad. (Lk 22:43-44)

4) Lukács könyvében Jézus azt mondta Istennek, hogy a zsidóknak meg kell bocsátani? Jézus azt kérte: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lukács 23:34)? Attól függ, melyik kéziratot olvasod. A korai keresztények ezt úgy értelmezték, mint egy bocsánatkérő imát a zsidókért, akik nem tudták, mit tettek. Nem csoda, hogy egyes írástudók szándékosan törölték a verset a második és harmadik században, a keresztények miatt, hogy azt higyjék Isten semmiképpen sem bocsátott meg a zsidóknak.

5) Találkozott-e Jézus egy házasságtörő asszonnyal és vádlóival, amikor azt mondta nekik: „A bűntelen vessen rá először követ”, és amikor azt mondta neki, amikor az összes vádlója lelépett: „Én sem ítéllek el. Menj és ne vétkezz többé”? Attól függ, melyik János-kéziratot olvasod a 7-8. fejezetben! A legrégebbi kéziratokban ez nincs meg. Később lett hozzáadva.

6) Megértette-e Lukács, hogy Jézus halála engesztelés volt a bűnért? Attól függ, mit kezdesz a Lukács 22:19–20-zal. A szerző mindenhol másutt Lukácsban és ApCselben eltávolította a Márkra utaló referenciát. Ennek a tanításnak az egyetlen maradványa az úrvacsora néhány kéziratában található, ahol Jézus azt mondja, hogy a kenyér az ő teste, amelyet „értetek” kell megtörni, a pohár pedig az ő vére, amelyet „értetek” ömlött ki. De a legkorábbi kéziratokból ezek a szavak hiányoznak (a 19. vers nagy része és a 20. vers egésze). Az írástudók hozzáadták őket, hogy Lukács Jézus haláláról alkotott nézete megfeleljen Márk és Máté nézetének. Más szóval, Lukács nem értett egyet Márkkal és Mátéval a többi evangélium és Pál egyik legfontosabb teológiai állításában.

Ez a változat megkérdőjelezi, hogy Lukács (bárki is volt) hitte-e, hogy Jézus a bűnért való áldozatként hal meg. Nem arról van szó, hogy Lukács nem tartotta fontosnak Jézus halálát. De azt hitte, hogy ha Jézus halálára gondolsz, megbánod bűneidet. Így Lukács szerint maga a bűnbánat, és NEM Jézus áldozati halála az, ami engesztelte a bűnt. Ez azt jelenti, hogy a későbbi írástudók kiegészítései nélkül olvasva a Lukács és az Apostolok cselekedeteit, megérthetjük hogy szerzőjük nem hitte el, hogy Jézus engesztelő áldozatként halt meg a bűneidért!

Védekezésül persze a keresztények azt válaszolják, hogy ezek az eltérések rendkívül fontosak ahhoz, hogy tudjuk, milyen Jézusról szóló hagyományok voltak forgalomban a korai keresztények körében.

7) Feltámadása után Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy azok, akik elkezdtek hinni benne, képesek lesznek kígyókon taposni és halálos mérget inni anélkül, hogy kárt szenvednének? Attól függ, hogy Mark mely kéziratait olvasod.

😎 Pál arra vonatkozó utasítása, hogy a nők „hallgassanak” a gyülekezetekben, és „rendeljék alá magukat” férjeiknek, eredetileg nem szerepelt az 1Korinthus 14:34–35-ben, hanem későbbi írástudók tették hozzá, hogy a nőket a helyükön tartsák. Ez jelentős hiba vagy sem?

Namost tudom hogy egyetlen hithű keresztény sem ért egyet azzal, amit írtam; és ezeket a hibákat számos tudományosan jegyzett keresztény Bibliában feljegyezték.

Én csak néhány hibát és eltérést soroltam fel itt az Újszövetségből, hogy saját szemeddel lásd, hogy a kéziratok sok hibájának következményei hatalmasak. Ha az idő engedné, több száz jelentős ÚSZi-variációt rögzíthetnék, de csak ízelítőt akartam adni abból a jelentős tévedésből, miközben sokan azt gondolják, hogy az ÚSZ „Isten szava”, és abban 90-95%-os egyetértés van. Ámde az Úsz-ben előforduló hibák 5-10%-a, bizony megváltoztat egy egész világnézetet!

Mint szív a szívhez mondom, állj meg egy kissé és gondolkozz el, tedd fel magadnak a következő kérdést: Elohim/Isten a gonoszság, a megtévesztés, az összevisszaság, az egyet nem értés, az ellentmondások, és a hazugság szerzője lenne?

Lenyűgöző adatok... körülbelül 4200 vallás létezik a világon... és a kereszténység (a legnagyobb vallás, a világ lakosságának körülbelül 31 százalékát teszi ki) és ami a legdurvább, hogy 42 000 felekezetre oszlik...Ez azt jelenti, hogy a kereszténység megosztottsága 10 szer számosabb, mint amennyi vallása van a világon... Pedig fura mód, mindannyian ugyanazt a könyvet olvassák, és mindannyian ugyanazt a pásztort követik... Mivel hamis pásztort követnek, mind megosztottak !

Térj vissza az egyetlen igaz úthoz a Torához!

HalleluYah!

Tehát akkor értelmes ember úgy csinálja ez, hogy 5-8 sorban leírja a lényeget.

Aztán, akit érdekel, annak ki lehet fejtani.

Azt mondta Magáról, hogy Isten, és nem egy panteista vallásban. Azt mondta, Ő ugyanaz az Isten, mint az Atya, aki egyedüli, teremtő, megváltó, szabadító. Ilyen szövegkörnyezetben nem az erkölcsi tanításai az elsődlegesek, hanem, hogy Isten valóban lejött-e a földre.

3 lehetőség van: hazudott és gonosz, tévedett és bolond, vagy igazat mondott. Vagy leköpjük és megöljük, vagy leboroulnk előtte imádattal. Nincs más opció.