Szerintetek melyik a legjobb ateista érv, amire a kereszténység nem nagyon tud mit mondani?

Hát igen: ezek az érzelmek.

Nagyon hasznosak, de egy krokodil vagy egy teknős agya is elég hozzá.

Azért az ember ennél többre is képes... ha akar.

Ha te nem akarsz, az a te döntésed. De akkor nem fogod ismerni az igazságot.

"Tehát az ember többre hivatott mint az állat?"

Nem többre hivatott, hanem többre képes, ezt írta. De ez igaz is, nem volt még egyetlen lény sem a bolygón az emberen kívül, amelyik ilyen mértékben tudta volna uralma alá hajtani a bolygót, annak természeti adottságait, a rajta élő lényeket, el tudta volna hagyni a bolygót, sőt, a Naprendszert, stb.

"Hát igen: ezek az érzelmek.

Nagyon hasznosak, de egy krokodil vagy egy teknős agya is elég hozzá.

Azért az ember ennél többre is képes... ha akar.

Ha te nem akarsz, az a te döntésed. De akkor nem fogod ismerni az igazságot."

Látom nem figyeltél eléggé mikor a 37-es válaszomat olvastad.

Mikor ilyen kijelentéseket teszel ugyanúgy érzelmek állnak a háttérben.

Szintén 30/F Ezek a Krisztusi korban lévő férfiak, csak a világot akarják megváltani. :)

"ugyanúgy érzelmek állnak a háttérben"

Nem, te túlzásba esel. Nem mindent az érzelmek döntenek el.

Vannak emberek, akiknél igen, de közel sem az összes embernél.

"Nem, te túlzásba esel. Nem mindent az érzelmek döntenek el.

Vannak emberek, akiknél igen, de közel sem az összes embernél."

Egy ku..a szót sem fogsz fel abból amit mondok.

Tudod-e a kognitív pszichológia milyen következtetésre jutott a depressziós betegség gyógyításával kapcsolatban? Nyilván nem.

Az egész azon alapszik, hogy az érzelmek és gondolatok kéz a kézben együtt járnak. vagyis amilyen érzést vagy gondolatot egy helyzet kivált az egyénből, annak megfelelő lesz a rá adott reakciója is. Ha a helyzet kiváltotta rögzült gondolat negatív, a reakció akár indokolatlanul is automatikusan negatív lesz.

A kognitív pszichológia elmélete alapján kidolgozott terápiás módszer segítségével ezek a rögzült hibás reakciók megváltoztathatók és helyettesíthetők ösztönző, pozitív gondolatokkal.

Példa egy hétköznapi helyzetben hibásan rögzült gondolatmintázatra: A barátaim nem ettek a palacsintából, amit sütöttem nekik. Biztosan szörnyű szakács vagyok.

A gondolat negatív, és negatív érzelmek követik, amit aztán egy esetleges negatív tett követhet, amely a környezetben lévők számára indokolatlan, nem értelmezhető, például az illető elzárkózik a beszélgetéstől.

Mivel a gondolatok és érzelmek szorosan össze vannak kapcsolódva, így ha megváltoztatjuk az illető negatív gondolatait, akkor a negatív érzelmei is változni fognak.

Az előbbi gondolatot a kognitív viselkedésterápia az alábbira cseréli: Annyit érzékeltem, hogy nem ették meg a palacsintát. Lehet, hogy nem is éhesek. Igazából meg is kérdezhetném tőlük.

Tehát a gondolat érzelmileg helyes, és nem követi esetleges negatív reakció vagy konfliktus.

De ugyanez érvényes a depresszióra is, ha az illető elég sok negatív gondolattal rendelkezik az őt körülvevő világról, akkor meg fog betegedni és depressziós lesz az ezzel járó érzelmei miatt.

Tehát meg kell változtatni negatív gondolatait pozitív irányba és ezzel az érzelmei is pozitívra változnak, így végső soron a beteg meggyógyul.

Gondolataink és érzelmeink szorosan össze vannak kapcsolódva, ha ez nem így lenne, akkor az egész kognitív terápiás módszert dobhatnánk a kukába.

Pedig ez egy nagyon jó módszer a depresszós betegek kezelésére.

Szóval komolyan azt hiszed mikor eldöntötted magadban, hogy nem hiszel Istenben, akkor nem az érzelmeid döntöttek? :)

Most is az érzelmeid alapján döntesz, ilyen az emberi természet.

Mondtam már, minden azon múlik, akarod-e hogy Isten létezzen vagy sem?

Ugyan nem nekem írtad: "azt hiszed mikor eldöntötted magadban, hogy nem hiszel Istenben, akkor nem az érzelmeid döntöttek?"

Mindig meghökkenek, mennyire tájékozatlanok egyesek, hogy azt képzelik, hogy te magad döntheted el, hogy miben hiszel. Egy csomó hívőtől hallottam már azt a bugyuta véleményt, hogy az ateisták nem akarnak hinni Istenben...

Olyan nincs, hogy eldöntöd, miben hiszel és miben nem. Ha a tudatod korrektnek látja valamiről a beérkező információt, akkor azt elfogadja, elhiszi. Például: ha látsz az utcán egy balesetet, látod, hogy a sérült embereket hogyan látják el a mentősök, akkor nem dönthetsz úgy, hogy azt hiszed, hogy nem történt semmi. Ugyanilyen módon, ha te nem hiszed, hogy ma nyitva lenne a bolt, nem tudod szándékkal megváltoztatni a hited és azt erőltetni magadra, hogy mást higgy.

A kereszténységgel kapcsolatban, részemről, soha nem hittem benne. Mióta az eszemet tudom, soha. Nem szándékos döntés vagy érzelem vezetett ehhez az állapothoz, hanem az, hogy ez így természetes. Más vallásokban sem hittem. Mint ahogy te sem.

"mikor eldöntötted magadban, hogy nem hiszel Istenben, akkor nem az érzelmeid döntöttek?"

A hitemről nem tudatosan döntök.

Itt ez nem egy "döntés". Ha egy isten most ideállna elém, akkor elbeszélgetnék vele. Ez az, amit egy hívő soha meg nem tenne.

De az eddigi életemben annyira kínosan vigyázott az összes létező isten, hogy nehogy meg tudjon győzni, hogy végül ez döntött.

Magamból indulok ki!

Egy dörzsölt (nem vagyok az!) ateista NEM VITATKOZIK azon, hogy létezik-e isten vagy nem: TÖKMINDEGY, mert a világ történéseibe úgy tűnik, nincs beleszólása.

1. HA van isten, létét a dogmatika tételeivel állítanám szembe:

- minden tökéletességre nézve végtelen

- tudása mindenre kiterjed,

- végtelenül tökéletes,

- abszolút jó, ... stb. Ha valaki összecsukja azt a Fránya Bibliát, körülnéz a VILÁGBAN, és még mindig hiszi ezeket a szent maszlagokat, az menjen orvoshoz!

2. Ha ő a mindenható (mennynek és földnek teremtője), mi szüksége van rá, hogy ezért a kegyetlen világért, a puszta létéért, szeressük, imádjuk? Senki nem kérte, hogy létrehozzon minket.

3. Ha valóban annyira bölcs és jó, a világ népeinek miért nem a tapasztalaton alapuló meggyőződésen keresztül EGYFÉLEKÉPPEN engedi magát megismerni a HIT zavarossága helyett?

4. A múlt, jelen, jövő tudatában MIÉRT ENGEDI, hogy nevében háborúk, szenvedések, kínok történjenek?

Röviden ennyi. De tudnám még folytatni...