Miért könnyebb elhinni a hihetetlent, mint a nehezen hihetőt?

Ez a döntés érzelmi alapon lett meghozva, az neki a lényege.

Van kihez könyörögni, meg azt hiszik van értelme a létüknek stb. Nem ebbe gondolnak először bele amit írtál. És ha már valaki egyszer eldöntötte magában, hiába tudja meg ezeket utána. Ez egy gumi-elmélet. Most jelenleg az ősrobbanás előtt nem tudják pontosan, hogy mi volt, hát akkor ott van i. Meg készítettek még mesterségesen életet, hát azt is i. csinálta. Mindig van hova nyújtani.

Igen, azonban nem indulnak el a folyamatok maguktól. Dinamikus világban élünk, mindenki megpróbálja folyamatosan ugyanazt a teljesítményt nyújtani: ezt segítség (ok) nélkül nem igen teheti.

Másrészt ezeket a dolgokat metafizikai síkon kell vizsgálni, mert így általában véve nem lehet a dolgot boncolgatni.

16:44

A hihetetlenségi tényező az érzelmi döntésből adódik. Csak nekik "így logikus"(ezt egy hívő írta itt a gyk-n, azért tettem idézőjelbe. Nem pont erre a dologra, de ehhez kapcsolódóan).

"Na ez az... hogy e logika mentén a feltételezett Isten létének folyamata sem indulhatott el magától. Azt akkor mi indította volna be?"

Elsősorban a feltételezett Isten léte teljesen más, mint egy teremtmény léte: A teremtmény létfennmaradása egy racionális irányító feltételeitől függ, míg Isten létének semmi szüksége sincsen létfeltételekre, hiszen az Ő gondolataiban van minden egyes létező kategória, így mivelhogy a feltételezett Istenről feltételeztetik, hogy Isten a lehető legnagyobb tökéletességében (=teljességében) abszolút (= korlátlan), és végtelen; és az egyetlen olyan ok, amelyben semmi sem hiányzik. Ugyanis logikailag minden oknak nagyobbnak kell lenniük az okozatnál. Ha végtelen lenne az ok-okozati sor, akkor olyan elven kellene működnie, amely önmagát ismétli, mint pl. a víz körforgása. Azonban a víz körforgásának is el kellett valamilyen másik folyamat révén elkezdődnie.

"És mit értesz metafizika alatt? Mert ezt a szót már igen széles jelentéskörrel láttam használva, ezért jó lenne pontosan tudni, hogy te itt és most épp mit is értesz alatta."

A dolgok természetének vizsgálását; azoknak a dolgoknak, amelyek az emberi tapasztalás előtt is nyilvánvalóak voltak. (a priori)

"Hogy feltételekre szüksége van-e, az jelen kérdés szempontjából teljesen mellékes."

Annyira nem, mert ez a téma fontos része.

"Mert ha elfogadjuk létezőnek, akkor onnantól kezdve egy konkrét valamiről beszélünk, ami áll valamiből. Hogy pontosan miből, az is mellékes: lehet a tér puszta rendeződése, lehet fény, lehet energia, lehet ektoplazma, lehet bármi, amit csak akarsz, vagy akár mindez együtt, de valaminek lennie kell, mert ha semmi nincs, ha nem áll egyáltalán semmiből, akkor értelemszerűen nem létezik."

Nos, ez egy kicsit materialista megfogalmazás. Az igaz, hogy most, ha anyagi világról beszélünk, akkor a szellemi dolgoknak anyagi feltételei vannak, tehát gondolkozni is akkor tudunk jól, ha jól tápláljuk magunkat.

Azonban azt is tudjuk, hogy az anyag önmagában tehetetlen, hiszen a testünket egybefogó biológiai rendszerek, pl. a vér, szív stb. stb. is az agy értelmes működése miatt működik. És ezek a dolgok, ha jobban belegondolunk, az adott dolog szubsztanciája, vagy ideája, józan paraszti ésszel az, amitől azt a dolgot megértjük, teszi ezt. Tehát amikor fogalmakról beszélünk, akkor nem az agyban történő porfelhőkről, vagy akármiről, hanem olyan dolgok lényegiségéről, ami alapján értelmes dolgokra működését fel tudjuk használni. És itt fennáll a lehetőség, hogy ezek a "porfelhők" ellentmondjanak a természetes rendnek, és nincsen így. A "porfelhők" rengeteg vívmányt megalkottak, pedig az ellenkezője is lehetséges lett volna. Bár ez szerintem már egy kicsit mélyebb kérdés.

"Ha viszont létezik - áll valamiből - akkor valahogyan össze kellett állnia, ki kellett alakulnia, meg kellett szerveződnie. Ebben az esetben pedig máris újra a kezdeti kérdésnél vagyunk: hogyan?"

"Nos, ezzel a definícióval gyakorlatilag egyenlőségjelet teszünk Isten és a mindenség közé. Ami alapvetően nem gond. Csak akkor el kell fogadni az ezzel járó tényezőket is: hogy személytelen, hogy nem értelmes és önálló cselekvő, és egyáltalán nem olyan, amilyennek a vallások beállítják, hanem maga a mindenség, maga a lét (panteizmus). Ez esetben Isten csupán egy szójáték."

Nem teljesen erre gondoltam. A katolikus teológiának egyik legfontosabb alapeleme, a személy fogalma. A személy elsősorban önálló akaratú, értelmes lényt jelent. Tehát mondhatni egy magasabb, a természetesnél jóval más rendszerrel működik az agya. Istent is három személyű, egylényegű "lény"-nek vélik. Személytelen dolognak nincsen szabad akarata, a belső és külső természet alkotóelemei hajtják csupán, és minden tettjét ösztönei befolyásolják.

Másrészt én csak azt említettem, hogy Isten az összes dolog a fejében van, amelyet ő csak teremteni akar. Birtoklást és nem önazonosságot említettem.

Harmadrészt, hogy Isten tiszta szellem, tiszta forma, ez azt jelenti, hogy nem áll semmiből, mert léte a tér fogalmán túl van, noha egész léte beborítja a Földet.