Miért könnyebb elhinni a hihetetlent, mint a nehezen hihetőt?

Szerintem itt is félreértés van: mindent lehet ezerféleképpen, vagy akármilyen megszámlálhatatlan véges dologra lebontani. Az energia és az anyag is függő létezők, márpedig egy rendszer tényezői.

Azonban látjuk:

1, Ha feldobunk kb. 20.000.- nyi görög betűt, véleményem szerint nem fog ki jönni az Odüsszeia vagy az Iliász első versszaka.

2, A világunkban minden potenciális, lehetőségtől függ. Tehát én kimondhatom azt, hogy a világ nem feltétlenül szükséges - már ha nincs feltételnek megszabója -, hogy így menjen. A természet elve, amelyet szintén egy készítőhöz köthető, folyamatosan önmagát újra tudja éleszteni. Ez az evolúció.

3, És azt is tudjuk, hogy van olyan hely, ahol ezeknek nincsen lehetősége. Életnek kialakulni pl. a Vénuszon a nyomás miatt lehetetlen. A természet pedig elszakítható: ahogyan a természettől külön gondolkodó ember ki tudja játszani.

4, Itt láthatjuk, hogy különböző elvekről van szó. A természet elve, hogy létrejöjjön, csak olyan teheti meg, akinek nem szükséges, hogy amiből (ezek azok, amelyet Isten birtokol) létrejöjjön, mert akkor a lehetőségek burjánzása a világot egy értelmetlen masszává sodorhatná. Vagy ha ez is olyan készítőtől függ, amely megint csak keletkezett, akkor újabb olyan készítőt kell keresni, amely a sort végesíti. Vegyük pl. Pezenhoffer atya lánc-analógiáját: van egy lánc, ami nekünk végtelennek tűnik; azonban ha az ember gondolkozik, akkor tudja, hogy ez a lánc nem lehet végtelen, mert akkor nem lógna. Tehát ha azt tapasztaljuk, hogy a lánc lóg, akkor valakinek tartani kell; olyannak, amely minden dologtól, októl, mozgatótól független.

kedves kérdező.

Először is minden hihető...csak kérdés mi az ésszerű. :)

Két dolgot vizsgálunk...az anyagi univerzumot, és Istent. Az anyagi univerzum megjelenésének és változásának az oka a bizonyos körülmények/törvényszerűségek. Tehát az univerzum oka a körülmény...de a körülmény oka az micsoda? Ha azt mondjuk maga az univerzum, akkor beleesünk a körkörös érvelés csapdájába...Így megállapíthatjuk, hogy egy alapvető Ok létezik, ami által van bármi is megjelenve. Ez az Ok nevezhető Istennek is...de taglaljuk tovább. Ahhoz, hogy valami megjelenni legyen képes, már léteznie kell valamiféle állapotban alapból...ha ez nem így lenne, akkor képtelen lenne megjelenni...vehetsz példát is...mondjuk egy feltaláló, vagy fizikus...először az elméjében fogan meg a dolog nem megjelenve, és aztán hozza felszínre, aztán materializálja a gondolatát az egyén, tehát megalkotja ötletét...láthatod, hogy alapvetően létezett a felfedezett dolog, csupán az elmében, más számára latensen. Másrészről, hogy valami változni legyen képes, ahhoz szükség van megint csak valamire, amiben már megvan a változások összes lehetősége...ehhez is vehetünk példát...mondjuk mesterséges intelligencia...az általunk belekódolt lehetőségek közül szortíroz ez a gépezet...új lehetőségeket nem gyárt. Nos az a dolog, amiben a lehetőségek alapban megvannak már, sőt amiben az univerzum is létezik, de van amikor nem megjelenve, az Isten. Így Istenről megállapíthatjuk, hogy valójában egy teljes entitás, hiszen minden létezik benne egyszerre, így értelmes is, mivel az értelem is jelen van benne, és az értelem üti az értelmetlenséget...de ha teljes, akkor nem változik...mivel nincs miből alakulnia, s mivé alakulnia...így tehát nem keletkezett soha, mert a keletkezés maga a változás egyik ismérve...Isten van, szimplán egyszerűen van.

Azt ugye korábban megbeszéltük, hogy Isten az Ok...de ha Ő az Ok, akkor bizony minden más is Önmaga...tehát amit megjelenít, az nem Önmagától elkülönülten létezik, hanem Önmagában...így láthatjuk, hogy igazából semmi az égegyadta világon nincsen külön...

Ha ezt sikerült megérteni, hogy az ésszerű egy korlátlan dolog feltételezése, mintsem egy korlátolté, akkor kitérhetünk arra, hogy mi Isten...:)

Ugye ha megértettük, akkor láthatjuk az Isten jeleníti meg azt, amit mi anyagnak hívunk...De Isten maga nem anyagból van, hanem az anyag van Istenből...de ezt hogyan képzeljük el? vegyünk egy entitást, amihez nem kell rendeljünk fizikumot, értelemmel bír, és tudatos...egy ilyen szavunk van a magyar értelmező kéziszótárban...bár sokan bele akarják tuszkolni a fejbe...ez a szó az elme. Isten tehát egy olyan Elme, amiben egyszerre létezik minden(persze nem megjelenve), ami teljes tudatában van önmagának...s ez az Elme saját Gondolatával materializálja az univerzumot...ahogyan mi is képesek vagyunk ilyenre...mondjuk amikor szituációkat képzelünk el magunkban, vagy éppen álmodunk. Tehát az anyag Isten Gondolata...Az elme az elsődleges létező az anyaggal szemben, mivel az elme terméke az anyag, s nem fordítva, ahogyan azt sokan képzelik, hiszik...és láthatod ezt csak hinni lehet...ami megint csak az elme eszköze, vagyis azt bizonyítja, hogy a matéria szellemi termék, ideák sora csupán...lásd álom. :)

Szóval nem a te fejedben van Isten...hanem az Isteni Elmében van minden...:P

Mi az egyszerűbb? Egyszerre a minden? Vagy valami korlátozott dolog, ami instabil, ami képlékeny, ami változik folyamatosan, ami igazából megfoghatatlan, hiába mondjuk rá azt, hogy megfogható?

üdv

26/F

LastOne.Left

egyébként ha akarod pár mondattal elmesélem neked, hogy az univerzum önmagában nem is létezik, és hogy valójában fizikailag semmi...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

az ami létezik az Elme(ok), és annak terméke az anyag(tapasztalat), tehát létezik az anyag, de nem önmagában, mint ahogyan hiszik, a tudaton kívül(tapasztalati tárgy). :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Az, hogy mi hihető, és hitetlen, az eléggé neveltetés és nézőpont kérdése. Az általad felvetett probléma két oldala egyenrangú, vagyis filozófiailag egyik sem alátámasztottabb a másiknál, tulajdonképpen ez a probléma éppen ott kezdődik, ahol az emberi megismerés véget ér. Engedd meg, hogy levezessem ezt a gondolatmenetet.

Először is tételezzük fel, hogy ok-okozati kapcsolatok léteznek, ugyanis ennek hiányában a gondolkodás eléggé nehézkes és igazából értelmetlen dolog lenne. Ha léteznek ok-okozati kapcsolatok, akkor arra kell jutnunk, hogy minden létezőnek, amit felfogunk és tapasztalunk, kell lennie oka. Ez azért van így, mert ha (indirekt bizonyítás) nem így van egy esetben, akkor az a valami szükségszerűen az Első Ok (ld. később) vagy kivétel az ok-okozati láncból, ezáltal az első állításunk sérül.

Eddig ott tartunk, hogy beláttuk, hogy a létezőknek van oka, ezáltal részei az ok-okozati láncolatnak.

Most nézzük meg az ok-okozati láncolat két tetszőleges elemét, amelyek tetszőleges távolságra vannak egymástól a sorban. Ennek a két létezőnek szükségszerűen kapcsolatban kell lennie egymással (hiszen ugyanannak a láncolatnak a részei), vagyis a láncolatban "későbbi" létező információt hordoz a "korábbiról" (nem időben korábbi vagy későbbi, hanem az okozati láncban. az ok-okozat nem feltételezi az idő létezését, és az okozati elválasztottság nem feltételez időbeli elválasztottságot). Ez egymástól bármilyen nagy távolságra (a ok-okozati sorban lévő távolság) lévő dolgokra igaznak kell lennie. Vagyis minden létezőben kell lennie egy közös motívumnak, amely minden létezőben azonos. Ez az a közös jellemző, melynek eredete az ún. Első Ok. Az Első Ok kivétel az ok-okozati láncból, mivel neki a fenti levezetés szerint nincsen megelőző oka.

Alternatív megoldásként még felmerülhet:

a) végtelen ok-okozati lánc. Ez azért ellenmondásos, mert akkor egyetlen létezőnek végtelen sok megelőző oka van, tehát szükségszerűen végtelen sok okozattal kell önmagában bírnia, ami egy véges létezőnél ellentmondásos, nem hordozhat végtelen sok információt.

b) az ok-okozati lánc önmagába fordul, vagyis kört alkot. Ezt a filozófiában és a dialektikában úgy hívják, hogy körkörös érvelés, amivel meg az a hiba, hogy önmagában kivételt képez az ok-okozati láncból, mivel önmaga eredetére nem tud magyarázatot adni, ebből kifolyólag értelmetlen. Nem véletlenül tartják érvelési hibának.

Vagyis arra jutottunk, hogy ha feltételezzük, hogy létezik a létezők között ok-okozati viszony, akkor abból szükségszerűen következik, hogy létezik Első Ok, ami kivétel az ok-okozati viszony alól, és amiből az összes létező eredeztethető. Ez ugyan látszólag ellentmondás, de ne feledjük, hogy maga az ok-okozati viszony léte is kivétel az ok-okozati viszony alól (Russell-paradoxon). Szerencsére ezt az ellentmondást az Első Ok feloldja.

Itt ér véget az emberi tudás, és innen kezdődik a hit. Ugyanis az, hogy most ez az Első Ok az anyag (materializmus), vagy Isten (idealizmus), az már merőben az egyén szubjektív döntésén múlik, és egyik sem alátámasztható, vagy cáfolható. Valóban innentől hit kérdése a dolog, de hogy melyik hihetőbb vagy kevésbé hihető, az nem egy objektív dolog.

Titus Pullo

Érdekes a levezetésed, de ha nem haragszol kérdeznék tőled.

Hogyan lehet Első Ok az anyag, amikor az alapból megjelenik, változik bizonyos törvényszerűségek hatására, amiket meg önmaga biztosít, és mindezt egy korlátozott terjedelemben? Hogyan lehet Első Ok az anyag, amikor az nem teljes, instabil és képlékeny?

Másrészről hogyan lehet Isten az Első Ok, ha annak alkotását Önmaga mellett jeleníti meg? Vagy talán az Első Ok egyenlő a mindennel? Mert akkor a tapasztalat is Önmaga, vagyis az is létező, ahogyan az Isten is...ez idealizmus lenne, vagy inkább a materializmus és idealizmus "mértani közepe"? :)

Kérdezőnek.

Ha tényleg "kielégítő" magyarázatot akarsz a kérdésedre, akkor tényleg érdemes elolvasnod a tegnapelőtt 16:14 válaszoló által ajánlott könyvet. :)

üdv

26/F

LastOne.Left