Miért gondolja minden vallás azt, hogy Isten nem csak mindenható és mindenttudó, hanem egyszerre jóindulatú is, vagyis "irgalmas"?

elnézést nem olvastam el a korábbi válaszokat, de azért ideírnék én is. :)

Ha sikerült belátni, hogy van Isten, akkor azt is be kell lássuk, hogy Isten amikor létrehoz, azt Önmagából teszi, mivel csak Ő van egyedül(hiába teremt a "semmiből", a semmi még mindig a minden része, csak éppen nem létező). Ha csak Ő van egyedül, és teljes egészében vizsgáljuk, nem jut benne érvényre a negatív hozzáállás...a negatív hozzáállásról tudjuk, hogy az önzésből és félelemből táplálkozik. Isten, mivel egyedül van, nem igazán fog semmivel és senkivel szemben önző lenni, ez gondolom érthető. Ha egyedül van, és Önmaga ugye a minden, akkor teljes, vagyis nem változik. Ha nem változik, akkor nem múlik el, így léte örök. Ha léte örök, akkor félnie sem kell semmitől és senkitől...főleg, hogy csak Önmaga van. Tehát az erkölcsi jó egyértelműen az irányító az Ő esetében...s ráadásul olyan nem is létezik, hogy nem avatkozik bele, hiszen minden Önmaga ugyebár...persze megvan a negatív aspektusa, az önző és félő oldala, de ez csak kis méretekben érvényre jutó, ugye a mi esetünkben...viszont hangsúlyozom ismételten, hogy ha a teljes Egészet elemezzük, akkor csak és kizárólag jóról beszélhetünk. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

egy megjegyzés még ide.

Isten valójában személytelen, s pont azért az, mivel semmihez képest nem kell személlyé válnia, így képes megőrizni feltétel nélküli, önzetlen szeretetét...mert magát nem tartja elkülönültnek senkitől és semmitől, így nem kell saját érdeket előtérbe helyeznie...az embernek is tehát ez lenne a feladata, hogy ledobja saját személyét, személyiségét, hogy tudatban egynek tekinthesse magát az Egésszel...ez persze nem azt jelenti, hogy megszűnik Énnek lenni...inkább azt, hogy a téves Én érzettől válik meg, s lesz elméjében szabaddá. :)

ui.: egyébként ha jól sejtem ezzel a hozzáállással párhuzamot lehet vonni nemhogy az öt világvallással, de az összesével.

üdv

26/F

LastOne.Left

Hogy miért gondolom, hogy irgalmas?

A tízparancsolatból egy részlet:

"...mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.

De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják."

Hát ezért többek között. Vagy vágysz még több idézetre is, hogy viszkető füleidet mégjobban viszketésre sarkaljam?

'Csak' azért, mert Isten magáról ezt kijelentette, ráadásúl nem egy módon ezt "be is bizonyította". De csak hogy még egy példát mondjak:

"Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.

De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!

És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?

Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja." Nem lerombolja, hanem másoknak adta.

én lászló:

"és az én parancsolatimat megtartják."

Akkor el vagy veszve te is, meg minden keresztény, mert számos parancsolatot következetesen nem tartotok be már nagyon régóta. Ha például akad itt bárki is, aki megölte már a saját gyermekét, miután az rosszat szólt rá, amint ezt a Mózes 2. 21:17 is előirja, kérem jelentkezzen.

Szintúgy jelentkezhet az is, aki megölt már egy homoszexuálist pusztán azért, mert az, ami, amint erre a Mózes 3. 20:13 is előírja.

Mert bizony ezeket is személyesen Isten adta törvénybe.

És ugye az ő törvényeit márpedig meg kell tartani...

Nézzük meg, miképpen vélekedett Krisztus a tízparancsolatról, ha úgy vesszük az alkotmányról, amit Mózes kétszeresen kapott meg kőbe vésve a Hóreben, és miképpen törölte el a Mózesnek adott, a kinyilatkoztatás sátrában kapott törvényeket, melyet Izrael népe kapott. Mit mondott Krisztus? Betölteni, vagy eltörölni jött a törvényeket? Olvassátok el a hegyi beszédet, és választ kaptok mindenre. A gyermekem megölése, a homoszexuálisok elitéltetése, vajon melyikben volt? A kőbe vésett parancsolatban, vagy a tekercsre írott törvényben?

Máté 5! Melegen ajánlom!

A kérdéseidre a válaszok:

"Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?"

"Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;"

Csak egy-egy példa, de ha akarsz, találhatsz magad is.

Ádámmal kapcsolatban olvashatjuk: "És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt."

Őrizze! Kitől is? Ki által jött be a halál? Isten által? Amire azt mondta, hogy minden igen jó, abban a halál is benne volt? Ő megmondta: "De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz."

De nem folytatnám, mert beidézhetném a Biblia jó részét.

Ezek a hamis következtetések iszonyatos istenképet bizonyítanak, amivel hamis istent kreáltál magadban, de semmi köze nincs a Biblia Istenével, mely mindent értünk teremtett. Olvasd el a Bibliát, de legalább Mózes első két könyvét, Dániel könyvét, Ézsaiás könyvét és az újszövetséget legalább kétszer lassan, körültekintően. Kb. fél év alatt meglenne. Szerintem a nagy sötétségben felgyulladna egy gyertya, mely bevilágíthatna sok mindent.

Sok sikert!

Sátán szándékát te hogyan tudtad volna okosabban és bölcsebben a felszínre hozni? Az ember kötődését és függését Istentől hogyan tudtad volna tökéletesebben felnyitni emberek millióinak szemét, véghez vinni?

Vigyázz! Ne Évát okold... Ki kapta a parancsot, hogy nem ehet belőle? Ádám, majd utánna teremtette mellé Évát. A szöveget nézve Éva simán ehetett belőle.

Amit idéztem is már:

Rm 5,12 "Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek"

Egy ember által és nem kettő! Ádám a bűn zsengéje és nem Éva. És Ádámot sem kell okolni, hiszen mi nem vétkezünk?

Mi nem szögeztük volna a fára Krisztust? Nem vagyunk irigyek, mint ahogy az írástudók irigyek voltak rá? Nem féltjük a poziciónkat tüzön-vizen át, mint ahogy a farizeusok tették? Nem irigykedünk embertársainkra, szeretünk-e mindenki? Szeretjük-e ellenségeinket, ahogy Krisztus tanított minket? Szeretjük azokat az emberekt, akik elvették valaminket, betörtek hozzánk, sziddalmaznak minket? Rábízzuk-e az ítélkezést Istenre, vagy magunk bíráskodunk? Mi talán nem ettünk volna a tiltott fa gyümölcséből? Mi nem vagyunk vakok, mikor szerelmesek vagyunk, mint Ádám lehetett Évába? Megtartóztatjuk-e magunkat minden rossztól? Cigarettázunk, öngyilkos jelöltként, berúgunk, csak hogy az Úr által adott millió számú agysejtünket szétgyilkoljuk, sz@rrá zabáljuk magunkat, holott már rég nem vagyunk éhesek. Bizony nincs olyan ember, mely a kísértésnek ellenállva ne evett volna a fa gyümölcséből, csak egy:

Ha olvasod a Jelenéseket, akkor ismerős lehet:

" És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni."

"Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét."