Isten miért haragszik?
A Bibliában több helyütt olvasható, hogy Isten "haragra gerjedt". Másutt pedig az, hogy mindenttudó, és örökkévaló.
Hogyha mindent tud előre, akkor amikor valami történik, akkor azt Isten már egy örökkévalóság óta tudta előre. Miért van akkor mégis, hogy haragra gerjed? Ha mindent tudott előre, akkor gondolom egy cseppet sem lepi meg, ha valami történik.
Ezenkívül végetelen idő állna a rendelkezésére, hogy tegyen valamit az események ellen, és lenne is módja(mindenható).
Ez helyett megvárja amíg megtörténik valami, és azután haragszik, bűntet.
Nem zárom ki a tudatosságot, de nem is látom bizonyítva.
A fraktálok léteznek.
A fraktáloknak a végtelenségük, és az önhsonlóságuk egy matematikai tulajdonságuk, ami nem függ attól, hogy a számítógépen ezekből egy részletet megjelenítünk, vagy sem. Végtelenül folytatódnak. Az elmében ahogyan nevezni szoktad (valahogy muszály nevezni).
Egy kedvelt íróm említette, hogy Isten azért lett anyaggá, mert unatkozott a sötétben. Vagyis mivel őrajta kívül semmi nem volt, nem lévén viszonyítási pontja saját magával kapcsolatban sem, ezért részekre osztotta önmagát. Ilyenformán képes önmagát megismerni, felfedezni.
Talán igaza van, talán nem.
Az időutazással kapcsolatban azt gondolom, hogy ha az alap elépzelés az lenne, amit te említettél, akor olyan lenne az egész rendszer, mint egy előre megírt könyv, amelyben ide-oda lehet lapozni.
Szerintem ez megint kizárja a szabad akaratot, akkor az ismét egy illuzio, hiszen akkor minden eleve elrendeltetett. Isten megírta a könyvet, és most mint egy gépezet, végighaladunk benne. Így azt hisszük, hogy mi döntünk, pedig ez csak illuzio, minden meg van előre írva Isten által.
Pedig szerintem senki sem olvasna olyan könyvet, amit ő írt, mert akkor tudja előre a végét.
Sokkal inkább azt gondolom, hogy ha viszzautaznánk az időben, akkor a pillangóhatás miatt megváltozna az események menete.
A jövőben történő dolgok pedig még nem is léteznek, illetve a mi döntéseink sorozatától fognak függeni. Tehát nem lehet előrelapozni a könyvben.
Más elmélet szerint, (ami nekem szimpatikus) ha valaki visszautazna az időben, akkor a kontinuum szövete elhasadna, és egy alternatív univerzum születne... (hasonlóan, mint a Vissza a jövőbe 3. részében)
A multiverzum elméletet Andrej Linde már régen felvetette:
És némi bizonyíték is akad:
Én azt gondolom, hogy valójában minden végtelen számú döntéssel, minden pillangószárny csapással alternetív idővonalak keletkeznek, amelyek története, történelme eltérő lesz.
Tehát igaz, hogy minden, és annak az ellenkezője az összes variációban megtörténik. Ha előre utazná az időben, akkor egy alternatívát látnál, ha a multba utaznál, akkor megváltozna a jelen.
Ilyen szabályok mellett nincsen szükség "beavatkozásra"...
Pesze ezt az egészet bele lehet zsúfolni ismát abba a gondolatba, hogy ez is az elmén belül van, és még igaz is.
Mindössze én azt gondolom, hogy az az elme is egy hozzá hasonló elmén belül van, egy nagyobb rendszeren belül, mint a matrjoska baba.
Szerinted van egy nagyobb. vagy legnagyobb baba, aminél nincsen nagyobb, és szerinted ez Isten, vagy Elme.
Szerintem meg amiről te beszélsz, az maximum a multiverzumnak ez az általunk bejárható része az ősrobbanás (teremtés) utántól.
Szerintem ahogyan a fraktáloknak matematikai tulajdonsága a végtelenség, ugyanúgy szerveződnek egymásra az önhasonló rendszerek.
"Ha akkor nem küldte volna oda(egyébként nem a fia, gondolom képletesen értetted), arra a vidékre, mert az ottani emberek kulturális szempontból fejlettek voltak, írástudók és a többi, tovább tudták vinni a tanítást, akkor mi most sehol nem tartanánk...akkor nem lett volna a természettudománynak egy inspiráló valami, amit pont a keresztény vallás indított be"
A régi kínaiak jóval előbbre jártak a filozófiában is. Nem voltak a zsidók egyáltalán olyan fejlettek. Előtte Egyiptom fejlettebb volt.
Egy akarattal rendelkező "Isten" egyetlen elvi bizonyítéka talán az lehet, hogy én magam, aki róla elmélkedem, és a része vagyok szándékokkal rendelkezem, akkor ő is, akinek a képére (önhasonlóság fraktáltulajdonság) vagyok, szintén elmélkedik, és rendelkezik szándékokkal.
De lehet hogy nem is így van.
Olyat is hallottam már, hogy amint egy hrom dimenziós tárgy tárgy vetülete két dimenziós, úgy a három dimenziós világ is egy "vetülete" egy más minőségnek.
Ki tudhatja...
válasza:helmet. :)
Arra nem gondoltál, hogy a tudatos Elme azért bomlik látszólagos részekre(s még mindig nem átváltozik anyaggá, mivel megmard létezni, mint elme, csak anyagot jelenít meg magából), ugye hogy Önmagát megismerje, mert végső soron részeivel, amik minőségben azonosak vele(elmék, de valójában csak egy van) akarja megosztani azt, amit alapvetően tud, s ezért teszi ki azokat tapasztalásnak, és pont azért lesznek kitéve tapasztalásnak, hogy ezen látszólagosan különálló elméknek legyen meg a viszonyítási alapja, hogy "én"-ekké válhassanak, mivel enélkül képtelenek, mert igazából egyetlen Elme tudja mindenféle tapasztalás nélkül, hogy van, s ez Isten?
Így igazából a szabad akarat látszólagos, de létező..és azért szabad az akarat, mert az egyén választhat az illúzió és a valóság között...de mihelyst megértette, hogy mi az illúzió(anyag és az erkölcsi rossz), és a viszonyítottság miatt ebből észrevette, hogy mi a valóság(Isten és az erkölcsi jó), akkor innentől kezdve csak azt fogja választani, vagyis tudatában szabaddá válik, olyan szabaddá, mint az egyetlen Elme...de ez nem azt jelenti, hogy még egy Elme(Isten) lesz...lásd Jézus szindróma...nem véletlen mondta, hogy egy az Istennel, meg, hogy ő az...:)
De egy dolgot ne felejts el...a jövő minden lehetőséggel bír...tehát a könyv hiába van előre megírva, amikor a könyvben minden egyes lehetőség szerepel...nekem ez tökéletesen megfelel, és fedi is azt, amit te mondasz...;)
Így viszont van értelme a létezésnek és célja is...ha simán fraktálok vannak, meg alternatív univerzumok, vagy párhuzamosak, akkor még mindig értelmetlen és céltalan az élet egésze...megszületsz, meghalsz és viszlát...a mentális elvvel viszont ez változik, és az összes vallás és filozófia érthetővé, igazzá válik, megtisztulva a dogmáktól és tévedésektől. :P
Egyébként ha te visszamennél a múltba és megváltoztatnál valamit, akkor nem az én jelenemet változtatnád meg, hanem létrehoznál egy alternatívat...de ennek megint mi értelme? :)
egy dolog még a fraktálokhoz...az, hogy anyagból vannak, de az anyag megjelenik, formálódik...lásd az index.hu -s "bizonyítékod", amiben egyértelműen kijelentik, hogy csak hipotézis, elmélkedés, elmélet, semmi több...szóval az anyag megjelenésének valami irányt ad, ahogyan a változásának is, s mint már korábban említettem ,kell lennie valaminek amiben egyszerre létezik minden, hogy abból megjelenni legyen képes, és abból merítve új formákat ölteni...ez az Elme...ami NEM anyagi. :)
a nagy poén pedig az, hogy mindenről csak gondolkodunk, minden amit tapasztalunk az a tudatunknak közvetlenül megjelenő jelenetsor, minden olyan amilyennek hisszük, az hogy a tudatunkon kívülre odaképzelünk egy univerzumot is az elme játéka...ezek pedig egyértelmű bizonyítékok arra, hogy az elme az elsődleges, s az anyag csak eszköz neki, hogy tudja, mi van...
Jézus Krisztus pedig mindezekre az élő bizonyíték...ami nem azt jelenti, hogy csak a Biblia igaz...ó nem...:)
figyelj csak megpróbálom neked absztrakt módon példázni, hogy mit csinál végül is az Elme. úgy képzeld el a dolgot, hogy amikor mondjuk te elképzelsz magadban egy szituációt, jelenetet...akkor végül is Te, mint "teremtő", hozod létre magadban az anyagot, és az anyagcsoportok mögé, amiket megjelenítesz az epizódban, önmagadat rakod be, mint értelmet, de ha a gondolatsorban megjelenő egyik egyén szemszögét nézzük, az csak a testen lát ki első rendben, mert nem tudja, hogy Te "ott" vagy mögötte latensen, csak azt tudja először, hogy valamit érzékel, tehát feltételez egy külső világot...pedig te kreálsz és tartasz fent mindent...az akaratoddal, persze egy bizonyos elv alapján. :)
üdv
26/F
LastOne.Left
Hogyha tagadom az anyag létét, vagyis állítom, hogy minden illuzio, akkor semmi sem változik anyaggá. Az az illuzio, hogy valami anayaggá változott, és van ilyen felosztás, hogy anyag-elme.
Szerintem az idő kezdetén ez a "bármi" (Isten, vagy ahogy tetszik) még végtelenül primitív volt, szerintem nem tudott a világon semmit azon kívül, hogy létezik. Talán ez a felismerés volt a teremtés első "aktusa". A felismerés: "Én vagyok" vagy "Létezem." ez végül is bárhogy nézem "IGE".
Úgy vélem, nem a meglévő tudását osztotta meg, hanem ezt a tudást az által "szerezte meg, hogy részekre osztotta önmagát. Így egyik rész már a másikat képes volt "megismerni". Erre utal, hogy eleinte a világegyetem is egészen primitív volt, később jelentek csak meg benne a bonyolultabb rendszerek. Egy halom izzó plazma amint szerteszét repül, nem túl bonyolult, de fokozatosan egyre bonyolultabbá vált.
Azt is gondolom, hogy nincsen választás, mert a választás az ugye vagy-vagy. Amikor a multiverzumban minden alternatíva létezik, akkor nincsen választás, hogy ez, vagy az történik-e. Tulajdonképpen ha idő nincsen akkor minden (és annak ellentéte) egyszerre "meg van történve".
(csakhát ez a kifelyezés kissé ficamos) Nincsen értelme választani, hogy ez-vagy az történjen, mert érelmetlen.
"Erkölcsi rossz" pedig nincsen. Éppen te mondtad, hogy a rossz is jó.
Szerintem a szabaddá az válik, aki megérti a rendszert. Az a szabad, aki megérti, hogy "döntése" az illuzio.
Ez hasonló a keleti filozófiához, amely a világtól elvonulásban találja meg a "megvilágosodást".
Jézus pedig nem mondta soha, hogy ő lenne Isten. Még csak azt sem mondta, hogy ő a fia lenne. Pilátus mondta ezt, és erre válaszolta Jézus, hogy "te mondád", de ő ezt sehol nem mondta, mások mondták róla ezt.
"Egyébként ha te visszamennél a múltba és megváltoztatnál valamit, akkor nem az én jelenemet változtatnád meg, hanem létrehoznál egy alternatívat...de ennek megint mi értelme? :) "
Nem hoznék létre alternatívat, "az már megvan történve" (az összes egyéb variációval együtt).
Szerintem van egy egyéni nézpontom, (ahogyan mindenkinek)egy személyes fókuszom, amelyből szemlélem (áttételesen Isten szemléli)az eseményeket. Ha viszamennék az időben, akkor egy másik "alternativ univerzumba" (a fraktál egy másik pontjára helyezném át a nézőpontomat, a semélyes fókuszomat. Egyszerűen másik nézőpontból tekintenék az egyetlen valóságra.
Ha mindenképpen meg kellene ragadni a lényegét annak, hogy mi az amit Istennek neveznek, akkor ebből a mghatározásból kiderül:
"Fraktálnak hívjuk az olyan „önhasonló”, végtelenül komplex matematikai alakzatokat, amelyek változatos formáiban legalább egy felismerhető (tehát matematikai eszközökkel leírható) ismétlődés tapasztalható (mely ismétlődés nem ugyanolyan, hanem:
CSAK UGYANAZON TULAJDONSÁGOKKAL RENDELKEZIK).
Szerintem ez mutat rá a lényegre, miszerint a fraktálnak a LÉNYEGE, ugyanaz marad mindíg, vannak olyan tulajdonságok, amelyek nem változnak meg. Az egész rendszert lehetne Istennek, a változatlan tulajdonságokat "Isteni tulajdonságoknak" is nevezni. Ezek a tulajdonságok vélhetően mind az általunk anyaginak és szelleminek nevezett világ minden részletében örökké benne vannak.
Az elnevezés 1975-ben Benoît Mandelbrot-tól származik (angolul fractal, ami főnév és melléknév is, egyben az angol fracture (latin: fractis) szóból származik, melynek jelentése: törés. Az önhasonlóság a fenti értelemben azt jelenti, hogy az alakzat egy részének felnagyítása ugyanolyan elrendeződést, illetőleg geometriai struktúrát mutat, mint az alakzat többé kevésbé önmaga. Időközben az elnevezés a káosz elmélet egyik alapszavává is vált (pedig a káosz matematikai értelemben csak látszat)."
Az utolsó mondat azért érdekes, mert számomra arra utal, hogy nincsen döntési helyzet. Ha akáosz valódi lenne, akkor lenne döntési helyzet, de nincsen káosz, az látszat.
Azután, hogy azoknak van-e igazuk, akik az egész mögött értelmet keresnek, vagy azoknak, akik mint a buddhisták egy szinte személytelen "Isten" ben "hisznek", én nem tudom.
Számomra majdnem mindegy, hogy Isten van, de nem avatkozik be, vagy nincs is.
Szeintem, ha fogadni kellene, talán nincs is külön Isten lelke (vagy hogyis fogalmazzam meg), akihez imádkozhatsz, vagy aki egy "lyukon át les".
Hogyha mi mindannyian Isten részei vagyunk, akkor mindegy is, hogy ő van bennünk, vagy mi őbenne. Mi vagyunk (mi mindannyian) a teste is, a lelke is, a gondolatai is. Nincsen kihez beszélni "ott kívül"..., mi vagyunk belül, és bennünk van a világ.
De végül is a Biblia is említi, hogy "amint fent, úgy lent"
Abban pedig végképp nem tudok hinni, hogy Jézus "élő bizonyíték" bármire is.
Minden bizonnyal rendkívüli, korát messze megelőző szellemi vezető volt, hiszem csaknem kétezer évvel Ghandi, és Martin Luther King előtt olyan dolgokat fogalmazott meg, amit ma is sokan nem értenek, de szerintem nem történtek meg a csodák sem. Hacsak nem az a csoda, hogy maga a tanítás lényege fennmaradt.
Ehhez pedig már régen semmi köze a papi ruhának, a tömjénezésnek, a hozsannázásnak, az csak vallás.
válasza:Helmet. :)
"Hogyha tagadom az anyag létét, vagyis állítom, hogy minden illuzio, akkor semmi sem változik anyaggá. Az az illuzio, hogy valami anayaggá változott, és van ilyen felosztás, hogy anyag-elme."
Egyet értek, a látszólagos felosztást a magyarázat kedvéért tettem meg, hogy kiderüljön, valójában CSAK az Elme van. Ahogyan erkölcsi rossz is van, csak az illúzió...a fogalmakat jó lenne tisztázni, mint már mondtam az illúzió nem a valóság, de mégis létező a valóság által, annak részhalmazaként.
"Szerintem az idő kezdetén ez a "bármi" (Isten, vagy ahogy tetszik) még végtelenül primitív volt, szerintem nem tudott a világon semmit azon kívül, hogy létezik. Talán ez a felismerés volt a teremtés első "aktusa". A felismerés: "Én vagyok" vagy "Létezem." ez végül is bárhogy nézem "IGE"."
Olyan, hogy idő kezdetnén végső soron nincsen, nem is ez a lényeg, de ez a "bármi" teljes, a teljes azt jelenti, hogy semmi az égegyadta világ nem hiányzik belőle, tehát nem lehet primitív, hanem minden egyes pillanatban mindent tud magáról, pont ezért teljes...nem alakul, nem fejlődik, ha ezt a teljes egészet vizsgáljuk. az anyagi világ "alakulása" arra utal, hogy az Elme által megjelenített anyagcsoportok mögé szintén az Elme által helyezett elmék fejlődnek...amik ugyebár mind az Elme, mivel látszólagos a "törés"...hiszen egy valami van CSAK...éppen ezért a fraktál dolog is csak illúzió, persze ezekből kiindulva.
"Szerintem a szabaddá az válik, aki megérti a rendszert. Az a szabad, aki megérti, hogy "döntése" az illuzio."
egyet értek ismételten, de ha valaki rossz nyomon jár, csak tévútra csalja magát, és aki megérti a rendszert, az azért válik szabaddá, mert tudja magáról, hogy elpusztulni nem tud az elméje, így nem fél semmitől, és tudja, hogy mindennel egy, így saját önző magatartása sem taszítja fogságba, mivel nem fog a dolgoktól, amik vannak függeni, mert innentől azok függnek őtőle. :)
Egyébként a Bibliában van nem egy igehely, ahol bekérdezik Jézust. hogy mikor jön el az Atya, meg hol van, és csak azt válaszolja, hogy "Nem láttok engem?"...és többször mondja, hogy egy az atyával, és hogy benne van és fordítva...de ez nem is lényeg most csak megemlítem.
"Azután, hogy azoknak van-e igazuk, akik az egész mögött értelmet keresnek, vagy azoknak, akik mint a buddhisták egy szinte személytelen "Isten" ben "hisznek", én nem tudom."
Az a helyzet, hogy mindkettőnek...ugyanis a személytelenség nem zárja ki a tudatosságot...mivel az Elme pont, hogy tudatos és személytelen is mivel ha személyes lenne, akkor személynek valamivel szemben kellene lennie...de hát EGYEDÜL van...azért válik valaki személlyé, azért tartja magát valaki személynek, mert ezzel elkülöníti magát a többi létezőtől, és ez az öreg hiba, mivel OSZTATLANSÁG van. :)
Azt pedig szintén jól látod, hogy nincs kihez beszélni ott kívül, mivel Isten az ember azon énje, ami nem a személyi tudat, mivel a személyi tudat az tévedésben van, különállónak hiszi a dolgokat, így önző és fél, és az végső soron a sátáni effektus...tehát az embernek jelen pillanat két énje van, az egyik Sátán a másik Isten...a személyiség a sátán, a személytelen én az Isten...ezért tanítanak a keleti tanok arra, hogy váljunk meg személyiségtől, ahogyan a Biblia is arra, hogy a halálkor a személyiség hal meg...de nem az ember, mivel az ember az a szellem/elme...aminek léte örök, mivel az EGY az Istennel(Elme)...:)
ui.: Az, hogy te személyesen nem hiszed el, hogy Jézus csodákat tett, az a te dolgod, de őnála szerepel egyedül ilyenfajta leírás, a többi tanítónál sehol sem...ez sem véletlen...:)
üdv
26/F
LastOne.Left
Az is lehetséges, hogy az egyetlen létező csak a teremtés "előtt", vagyis a téridő megjelenése előtt rendelkezett "Isteni" tulajdonságokkal, és hatalommal. Ennél a "hatalomnál" fogva volt lehetősége végtelen számú részletben kibontakozni.
Miután szétbontakozott, egysége megszűnt, megjelent ez a világ, vagy ez az "illuzio".
Ha így nézem, akkor nincsen senki aki csodákat tegyen, vagy imákat hallgasson meg. Tehát klasszikus értelemben nincsen jelen egy "isteni" személy.
Amint apró részletekké lett az egész, elindult a teremtés folyamata, és ehhez a folyamathoz szükséges az idő is, amiben a teremtés "zajlik".
Ezserint "Isten" a teremtett dolgokban csak mint egy őslényeg, egy "szikra jelenik meg, ez lénygében a fraktál már említett önhasonló lényege. Valamint megjelenik még a törvényekben, a természet, és a világegyetem törvényeiben, amelyeket nem léphet át.
Ezeken a "szabályokon" belül viszont kell létezzen valós szabad akarat, mert mint említettem már, ha mindent előre tudna, akkor nem lenne értelme a dolognak.
Nincsen olyan tudós aki elvégezne egy kísérletet, amelynek már tudja az eredményét. Azért van a kísérlet, azért van a teremtés, mert a kísérletező nem tudja, hogy mi az eredmény, mi a pontos végkifejlet, vagy a pontos "lefolyása" a folyamatnak.
Tehát szerintem "Isten" mindenttudó, és mindenható volta addig tartott, amíg részekre nem bontakozott. Azzal véget is ért, a "kísérlet" kedvéért.
Valami csodatévő hatalom, valami természetfeletti erő azt jeentené ebben az esetben, hogy az egyik "rész" nek hatalma van a másik "rész" felett. Ettől hiteltelenné válna a "kísérlet", ami a "teremtés kísérlete" lényegében.
Azt is gondolom, hogy a teremtést végülis kíváncsiság hozta létre, "Isten" kíváncsisága (Milyen vagyok).
Szerintem ha mindenttudó lenne, akkor nem lett volna kíváncsi semmire. Mióta pedig végtelen számú részletre bomlott, már nem is mindenható, mert akkor egyik részletének az akarata lenne a másik részletre rákényszerítve.
Lényegében tehát szerintem Isten SZÜKSÉGSZERŰEN MINDENHATÓ VOLT, ezért "teremthette" meg a világot (annak törvényeivel együtt) de JELENLEG NEM MINDENHATÓ, mert akkor a saját szabályait át kellene lépnie. Vagyis a teremtéssel lemondott erről a tulajdonságról, vagy legalábbis a használatáról.
Mindenttudó pedig nem is volt, és most sem az, hiszen akkor nem fogott volna bele az egészbe, ha mindent tudna előre.
A MINDENHATÓ tulajdonság viszont, mint Isteni tulajdonság, (önhasonló fraktál tulajdonság) minden részletében jelen van. Ezért van az embernek képessége arra, hogy teremtsen a maga módján, az Isteni törvények keretei között, de azt át nem lépve.
Azt is gondolom, hogy a a teremtés kezdő pillanatában, vagyis akkor, amikor az idő, és tér illuziója megjelent, Isten nem "tudott" semmit, ettől vált izgalmassá a "kísérlet". (különben mi értelme lett volna)
Ha nem így lenne, akkor teremthetett volna rögtön fákat, virágokat, embereket.
Ezzel szemben a világ nagyon is primitív volt kezdetben. Tudományos szóhasználattal "rendkívül kicsi volt az információtartalma", amely mára megnövekedett, és növekedni is fog.
Szerintem az képzelhető el, hogy a MINDENHATÓ Isten megteremtette a kereteket és szabályokat, majd szemléli kíváncsian (önmaga-önmagát) hogy mi is történik. (tehát nem tudja előre).
Azt viszont nyilván tudja (inkább tudta) hogy mi az, ami nem történhet meg soha sem. Tudniilli az, amit a ezdeti szabályok kizárnak, az nem történhet meg soha.
Az összes többi varició pedig mind megtörténik, az idő (vagy annak illuzioja) folyamatában.
Azért nem is hiszem, hogy beavatkozna, mert ha minden varició megtörténik, akkor miért avatkozna be? Miért hozna ezzel létre egy másik "változatot" ha egyszer az is, és ez is mindenképen megtörténik?
Azt is gondolom, hogy a végtelen számú világok özül némelyik elpusztul, vagy megáll a fejlődésben, de a többi nem. Hogyha mi emberek ezt a világot elpusztítjuk magunk körül, akkor Isten nem fog beleavatkozni, mert van végtelen számú másik világ, ahol ez nem történik meg. Még igazságtalan is lenne egy ilyen beavatkozás szerintem.
Talán olyan világok is vannak, ahol a Goldilocks értékek (Fizikai állandók: [link] eltérőek, és azokról mi soha semmit nem tudunk meg.
Amúgy a buddhizmus alaptanításai, és például a buddhista tőparancsolatok annyira hasonlítanak a későbbi tízparancsolathoz, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy Jézus találkozhatott a buddhista tanítással, és annak lényegével "beoltotta" az ószövetségi judaizmust. Ennek lehet eredménye az "újszövetség".
A csodatételekben pedig nem hiszek, ahogyan abban sem hogy a buddhista szerzetesek meditációval, és a hangjukkal kőtömböket emeltek a magasba (mert ilyen leírások is vannak)
A keresztényeknél tíz parancsolat van, a buddhistáknál öt, plusz másik öt. A lényegük nagyon hasonló:
Nem sokat tudni arról, hogy Jézus hol, és mivel töltötte a huszas éveit, mielőtt prédikálni kezdett. Lehetséges, hogy keleti filozófiával is találkozott.
A korai buddhizmus központja a Gangesz folyó völgyében volt, ahonnan fokozatosan terjedésnek indult, és már Kr. e. 5. századból vannak irodalmi feljegyzések, és fokozatosan terjedt.
Talán valamilyen formában eljutott a Közel-keletre, és hatott a judaizmusra.
Nehéz elképzelnem, hogy enélkül hogyan változott volna a zsidók primitív törzsi istene Jahve egy olyan jóval emberközpontúbb lénnyé, mint amilyen az Újszövetségben feltűnik.
Ez azonban már néprajzi kérdés. De, érdekes.
válasza:Helmet.
Ami alapban mindent tud, azt el nem veszti. ami teljes, az teljessége nem csorbul...ezek metafizikai törvények...tehát semmiféle isteni tudás elvesztéséről nem lehet szó...:)
Ha mindent előre tud az egyetlen létező, akkor miért nem lenne értelme a dolgoknak? Leírtam, hogy az az értelme, hogy részeivel megossza a tudását, hogy részei felnőjenek Őhozzá, az Elméhez...:)
Az elmének nincsen hatalma a mi elméink felett...az, amit az Elem megjelenít, a fizikai megnyilvánulást, amit fizikai törvények tartanak egyben, no ezek megtévesztik az emberi elmét, és azok saját magukat korlátozzák...saját magukkal hiteti el, hogy annak termékei, hogy annak alárendelve vannak, hogy annak szabályai léteznek csak, hogy azon túljutni nem tudnak...itt láthatod, hogy az emberi elme ugyanolyan tökéletes, mint az Isteni Elme, és képes magával elhitetni, hogy bármi m,ég akár saját maga is tökéleten legyen...és pont azért, mert az Isteni Igazságot nem tudja még...:P
Innentől kezdve pedig nem beszélhetünk semmiféle kísérletről, semmiféle kíváncsiságról Isten részéről, mivel nagyon is pontosan tudja, hogy mit miért tesz, és mint már említettem ez a kérdésed kapcsán legalább háromszor, az Isten ideadni akarja a tudást, de a tudás elsajátításához meg kell velünk tapasztaltatnia azt, hogy értékelni tudjuk, ebbe(tapasztalás) viszont bele tartoznak a hamis tévképzetek, és az illúziók is..:)
Ha jól látom, még mindig óckodsz a szellem/elme lététől...mivel még mindig csak fizikai törvényekben gondolkozol, holott tudod jól, hogy szellemi törvény is van...feltétel nélküli szeretetnek hívják...ami pedig überel mindent, mivel elme > anyag :D :P
A kereszténységet és Buddhizmust felesleges egymáshoz hasonlítgatni, egyértelműen a szeretetre tanítanak...Jézust a csodái végett lett szóba hozva, amivel azt bizonyította, amit én most mondtam neked...hogy ha valaki betartja teljes észből a szellemi/mentális törvényt, akkor az anyagi, fizikai törvények felé kerül tudatban...mivel elme > anyag...;) :)
üdv
26/F
LastOne.Left
"Ami alapban mindent tud, azt el nem veszti. ami teljes, az teljessége nem csorbul...ezek metafizikai törvények...tehát semmiféle isteni tudás elvesztéséről nem lehet szó...:)"
Valóban tudását ne veszítheti el véletlenül, vagy szándéka ellenére.
"Ha mindent előre tud az egyetlen létező, akkor miért nem lenne értelme a dolgoknak? Leírtam, hogy az az értelme, hogy részeivel megossza a tudását, hogy részei felnőjenek Őhozzá, az Elméhez...:)"
Mire lenne jó az egész "aktus" a "teremtés" ha előtte már mindent tud, és teljes egész. Akkor a részei is mindent tudnak? Oda jut vissza az egész folyamat így, ahonnan elindult. Önmaga teljességéből kiindulva megtapasztalja önmaga teljességét, amit mindíg is tudott?
Nem hiszem, hogy bármit "ide" akarna adni, mert ha minden "önmaga" akkor nincsen "ide", sem "oda".
Akkor inkább azt lehet tételezni, hogy anyagvilág nélkül minden tudása "elméleti", és azért szükséges az anyagvilág, hogy megtapasztalja (de mit tapasztal, ha már előre tudta a tapasztalat, a kísérlet eredményét?)
Ha felteszem, hogy nem tud a tapasztalat által "többé válni" mert ő eleve minden, akkor nincsen hova... fejlődni, haladni.
Ezért tételezem, hogy szükségszerűen vagy eleve "tudatlan" volt, de legalábbis "öntudatlan"... (talán akár saját "döntése" alapján.
"Ha jól látom, még mindig óckodsz a szellem/elme lététől...mivel még mindig csak fizikai törvényekben gondolkozol, holott tudod jól, hogy szellemi törvény is van...feltétel nélküli szeretetnek hívják...ami pedig überel mindent, mivel elme > anyag :D :P "
Valóban "óckodom" mert "szellemről" akkor lehet beszélni, ha tételezem az anyag létét. Ennek lenne "ellenpontja", referenciapontja a szellem.
Hogyha nincsen ilyen felosztás, akkor sem anyag nincsen, de szellem sincsen tulajdonképpen.
Akkor lényegében egy olyan szubsztancia "van", ami mind a két fogalom körén "messze túl" "van", és nem ragadható meg evilági fogalmak szerint.
Erre mondják keleten, hogy "Aki tudja nem mondja, aki mondja nem tudja", illetve hogy "Amiről nem lehet semmit mondani, arról hallgatni kell".
Az "isteni szeretet" pedig kifelyezetten értelmezhetetlen dolog, olyan, aminek csak a keresztény világképben van jelentéstartalma.
Még a "közönséges" szeretetről sem tudni pontosan, hogy kinek mit jelent ez, nemhogy az "isteni szeretetről"
A keleti filozófia nem is ismeri ezt a fogalmat így, ugyanis a keresztény szeretet valami "aktív", valami "cselekvő" dolgra utal (kifelé irányul) miközben a buddhista gondolkodás a szemlélődésre, a világtól való elfordulásra, önmagunkra (befelé) irányul.
A buddhista és a keresztény tanítás nagyon hasonlít egymásra, de az indítékuk más, és a "levezetésük" is más.
Azt pedig továbbra is fenntartom, hogy Isten (hogyha van) nem lehet mindenható.
Ez azt jelentené, hogy bármit megtehet, pedig logikailag is belátható, hogy ez nem igaz. Nincsen valós "szabad "akarata.
Alternatívák -> megfontolás -> döntés -> akarat -> cselekvés
A cselekvés szabadsága nem azonos az akarat szabadságával. Képzeljünk el egy bankrablót, aki pisztolyt szegez a pénztáros fejéhez: a pénztáros választhat az élete vagy a pénz között. Ilyen esetben nem mondhatjuk, hogy a pénztáros szabad akaratából adta oda a pénzt (bár volt választási lehetősége).
Valószínűleg még Isten sem térhet ki az alól, hogy valamilyen megfontolás alapján döntsön, és döntési alternatívák közül válasszon, illetve hogy ezek következményeit elfogadja.
Az "akarat" önmagában semmi. Mindössze egy közvetítő a megfontolás, és a cselekvés között, amelyet az alternatívák határoznak meg.
Persze Istennek egészen más alternativái lehetnek, mint az embernek, de bizonyos tekintetben neki is csak kettő alternatívája volt:
1. Megteremti ezt a világot
2. Nem teremti meg ezt a világot.
Valamilyen megfontolás alapján döntött, és nem volt több alternatívája. Most pedig viseli döntése következményeit.
Teremthetett volna egy egészen más világot is, de akkor annak a szabályait kellene betartania.
Szabad akarat tehát nincsen, csak választási lehetőség.
Mi szabja meg a válsztási lehetőségeket?
Az adott "rendszer" amelyben az alternativák felmerülnek. A rendszer pedig szerintem fraktáltulajdonságu.
válasza:Helmet. :)
A részei is minden tudnak..csupán azt nem, hogy léteznek...ezért kerül sor az anyagi világ megjelentetésre, hogy a részek abból, a viszonyításból tudják önmagukról, hogy létezőek...de a tapasztalás során beleesnek a tévedésbe, s tulajdonképpen a mindentudást szépen fokozatával elevenítik fel magukban...:)
Ha tudatlan, vagy öntudatlan, akkor nem lenne semmiféle dolog, ami beindította volna azt, ami teljes(pont azért, mert már nem tud változni sehova, sem fejlődni), vagyis nem lenne világ, abban viszont igazad van, hogy elméleti tudásról van szó...ha pedig nem lenne teljes, akkor meg ugyancsak nem tudna elindítani semmit, mert nincs miből, mint azt már korábban megbeszéltük, hogy ahhoz hogy megjelenjen valami(anyag jelen esetben), és változni legyen képes, "valamiben" már mindennek léteznie kell alapban.
Igen jól látod, te, mint ember, csak akkor tudsz "szellemről", elméről beszélni, ha megtapasztaltad az anyagot...mivel te viszonyítasz...ezt magyaráztam az első válaszaimban valahol, hogy pont ez a bizonyíték...és azt is említettem, hogy az "anyag" létezik...de NEM önmagában, mivel az Elme által. :)
A keresztény szeretet arra utal, ami alapban van...az önzetlen szeretet az, amihez nem kell még egy valaki...az önző szeretethez viszont kell, tehát a valós cselekvő az az önző, ha nem vagy önző, ha nem cselekszel magadtól, akkor jut érvényre a valós szeretet...ezt nem kell csinálni, ez van...ahogyan a valós boldogságot sem kell csinálni, mert van...és Buddha sem véletlen tanított arra, hogy ne ragaszkodjunk és vágyjunk, mert az elfedi a valós boldogságot és szeretet. Az isteni szeretet ebből kiindulva az, ami gondolkodás nélkül működik...:)
"A keleti filozófia nem is ismeri ezt a fogalmat így, ugyanis a keresztény szeretet valami "aktív", valami "cselekvő" dolgra utal (kifelé irányul) miközben a buddhista gondolkodás a szemlélődésre, a világtól való elfordulásra, önmagunkra (befelé) irányul."
A keresztény félreértelmezett filozófia irányul kifelé...a keleti tanok pedig a leírásod szerint engem támasztanak alá..."befelé" hát az elmébe...:)
"Aki tudja nem mondja, aki mondja nem tudja", illetve hogy "Amiről nem lehet semmit mondani, arról hallgatni kell."
Arról viszont lehet beszélni, ami nem "Az", hogy kizárásos alapon megkapjuk "Azt"...felhasználva a viszonyítottságot ismételten. :)
Isten pedig tényleg nem tér az "alól", hogy valamilyen megfontoltság alapján döntsön...és mivel elméleti döntésről van szó, ezért az önzetlen szeretet szerint cselekszik, mert csak Ő van...de mint már korábban leírtam, az önzetlen szeretet része az önző, mivel ez utóbbi annak félreértelmezett formája...ugyanaz az, csak az önző azért nyer érvényt, mert úgy hiszi az egyén, hogy több dolog van, s nem EGY...:)
Előzőleg pedig én is elmondtam, hogy szabad választási lehetőség van, erkölcsi jó és rossz között...mivel még mindig szellemiekről beszélünk, amikor akaratról van szó...szóval a pénztáros nyugodt szívvel választhatja azt, hogy nem tesz semmit(vagyis hagyja, hogy majd a bankrabló tegyen amit akar)...mert szabad az akarata...de ezt te kihagytad. :)
üdv
26/F
LastOne.Left
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!