Isten miért haragszik?
A Bibliában több helyütt olvasható, hogy Isten "haragra gerjedt". Másutt pedig az, hogy mindenttudó, és örökkévaló.
Hogyha mindent tud előre, akkor amikor valami történik, akkor azt Isten már egy örökkévalóság óta tudta előre. Miért van akkor mégis, hogy haragra gerjed? Ha mindent tudott előre, akkor gondolom egy cseppet sem lepi meg, ha valami történik.
Ezenkívül végetelen idő állna a rendelkezésére, hogy tegyen valamit az események ellen, és lenne is módja(mindenható).
Ez helyett megvárja amíg megtörténik valami, és azután haragszik, bűntet.
"Ha tudatlan, vagy öntudatlan, akkor nem lenne semmiféle dolog, ami beindította volna azt, ami teljes"
Feltételezem, hogy a teremtés pillanata előtt, amikor még osztatlan volt, akkor lehetséges, hogy létezett egy valamiféle "tudat", ez azonban szétoszlott a részekre tagozódással.
Más dolog, hogy minden részlet tartalmazza az osztatlan egész lényegét, mert ez minden fraktál esetén igaz. A változatosság végtelen, de mindíg ugyanaz jelenik meg minden részletben. (Bármilyen nehéz is ezt néha felfedezni)
Lényegében az egész dolognak akkor van értelme, ha "elfelejti" a teljességet.
Szerintem semmi értelme nincsen annak, hogy a mindenttudó "Isten" gyakorlatban megtapasztalja, amit mindíg is tudott, mert nyilván akkor tudta, hogy ami elméletben van, az van gyakorlatban is.
Sokkal érdekesebb, ha nem "emlékezik", mert így a tapasztalat "újdonságnak, tapasztalatnak hat". Valóban nem "újdonság, vagy tapasztalat", mert ez illuzio, de a látszat az, hogy valóban tapasztalás történik.
Ennek így van értelme. Lényegében a "játék kedvéért" "elfeledi" a mindenttudást, és végigjárja a fejlődés egy sajátos útját a primitív kezdeti ősanyagtól a szellemi valóságig. Igaz-e azt nem tudom, de legalább logikus.
"A keresztény szeretet arra utal, ami alapban van...az önzetlen szeretet az, amihez nem kell még egy valaki...az önző szeretethez viszont kell, tehát a valós cselekvő az az önző, ha nem vagy önző, ha nem cselekszel magadtól, akkor jut érvényre a valós szeretet...ezt nem kell csinálni, ez van...ahogyan a valós boldogságot sem kell csinálni, mert van...és Buddha sem véletlen tanított arra, hogy ne ragaszkodjunk és vágyjunk, mert az elfedi a valós boldogságot és szeretet. Az isteni szeretet ebből kiindulva az, ami gondolkodás nélkül működik...:)"
Ebben a formában az "önzetlen" szeretet is illuzio, mert ha "Istenen" kívül nincsen semmi, akkor Isten "önmagát szereti", csak valami nyakatekert módon. Ez így önző egy "szeretet". Mégis, talán ez által tapasztalja meg saját "lényegét".
Talán ez a fogalom, hogy szeretet, ez utal az egész fraktál alapmintájára, az önhasonló részre, amely láthatatlan módon mindenben jelen van.
Ennek azonban semmi köze nincsen a keresztény "felebaráti szeretet" hez. Valami olyan dolog ez, amit emeberi fogalmakkal nem lehet megragadni, mert ha megpróbálják, akkor olyan mesterkélt dolgok, és félreértések sora lesz az eredmény, mint töbek között a keresztényi szeretet, amelynek a nevében népeket írtottak ki.
Akkor inkább maradok a keleti filozófiánál, amely csenddel fejezi ki ezt.
A keresztény filozófia régen elvált a keresztény vallástól, amely alapvetően térítő vallás, és erőszakos ideologia, már az ókor óta.
A arianus , vagy a nesztoriánus kereszténység még jóval közelebb állt az "igazság" hoz, mint a későbbi kanonizált kereszténység. Bizonyos korai keresztény tanítások hasonlóak a keleti tanokhoz, csakhát ugye ezeket gondosan kiírtották utóbb.
"Arról viszont lehet beszélni, ami nem "Az", hogy kizárásos alapon megkapjuk "Azt"...felhasználva a viszonyítottságot ismételten. :)"
Ez tipikusan keleti gondolat, így tanítanak a keleti mesterek. Akik nem járnak sehová téríteni, hanem hozzájuk zarándokolnak el.
"Előzőleg pedig én is elmondtam, hogy szabad választási lehetőség van, erkölcsi jó és rossz között...mivel még mindig szellemiekről beszélünk, amikor akaratról van szó...szóval a pénztáros nyugodt szívvel választhatja azt, hogy nem tesz semmit(vagyis hagyja, hogy majd a bankrabló tegyen amit akar)...mert szabad az akarata...de ezt te kihagytad. :)"
A szabad akarat az más, mint a döntés szabadsága. A pénztáros nyilván szabad akaratából szívesen szárnyrakapna, és kiröppenne az ablakon. Döntési lehetősége viszont csak kettő van:
1. Odaadja a pénzt, és életben marad
2. Nem adja, és agyonlövik.
Valószínűleg "Istennek" is két lehetősége volt:
1. Teremteni
2. Nem teremteni
Harmadik lehetőség nincsen, sőt, az én véleményem, és a fraktálok ismerete szerint az az egy lehetősége volt, hogy teremt, vagyis újabb részlete bomlott ki a fraktálnak. (a szellemi "magasabb" energia "síkról" az alacsonyabb "anyagi" energia "síkra")
Egyébként pedig nem véletlen, hogy a fizika sarokszámai voltak meg előbb (hiába látszat az idő, mert szükséges az illuziohoz, így a teremtéshez).
Más gravitációs állandónál, vagy más mértékű magerőnél az ember ki sem alakult volna.
Könnyen lehetséges, hogy éppen elég a természeti törvényeknek megjelenni, és abból okozati úton következik minden, bármilyen további döntés, beavatkozás nélkül.
A természet törvényei pedig nagyobb rendszerek alrendszerei, mint látható. Nincs okom feltételezni, hogy valahol a láncolat "önkényesen" egyszercsak véget ér, és van valami végső ok, valami "mozdulatlan mozgató"
A mindenhatóság lehetősége szerintem nem igaz, bár nyilván egy bármilyen magasabb rendű szellemi lénynek nagyobbak, vagy összetettebbek a döntési lehetőségei,mint egy anyagi világban lévő létezőnek.
Úgy is mondhatom, hogy egy hangyabolyhoz képest én is mindenhtó vagyok, élet és halál ura az adott természeti törvények, szabályok szerint. Mégsem tudnék a hangyákból galambokat varázsolni. Az csoda lenne, és egyben felesleges következetlenség.
"Isten és Szent Péter összejönnek golfozni. Pénzfeldobással eldöntik, hogy Isten kezd. Isten odaáll a labda mellé, majd üt. A repülő labdát bekapja egy galamb. A galambra lecsap egy sas. A sasba belecsap a villám, teteme leesik a földre. A tetemet megeszi egy róka. A róka odamegy a lyukhoz és beleszrja a labdát. Erre Szent Péter:
- Na jó, akkor döntsük el, most hülyéskedünk, vagy golfozunk?!
Mégis nem érzem úgy, hogy ettől az élet "értelmetlen" lenne. Éppen akkor van értelme, hogyha következetes. Akkor pedig mindennek vannak határai, szabályai, lehetőségei.
Szerintem éppen ez adja meg az érdekességét, a szépségét.
Szerintem egy mindenttudó, vagy mindenható isten vagy nem létezik, vagy igen, de akkor értelmetlen.
Ami pedig értelmetlen, az nem létezik.
(Most pedig holnap elutazom Erdélybe pünkösdi zarándoklatra, egy hétig egy sort sem fogok írni)
válasza:Helmet. :)
Ha nem marad meg az Elme(Tudat) mindentudó állapotában, hiába oszlik részekre látszólag, akkor a teremtés utáni közvetlen pillanat nem történik meg, mert nem marad tudatánál az Egész, vagyis megszűnik a világ megjelenése, hiszen ha nincsen tudatánál, képtelen fenntartani azt, amit megjelenít...ezért írtam azt, amit korábban...hogy részei nem emlékeznek, amik mint elmék vannak jelen a fizikai testek mögött, és azok tanulják meg úgymond újból azt, amit alapban tudnak, vagyis a tapasztalás során felelevenítik. Tehát számunkra újdonság, de nem Az számára, ami az Egész(Elme). Ezzel pedig igazat adok neked is, de mégis megőrzöm azt az állítást, amiről neked mesélek.
Félreértettél korábban az önzetlen szeretettel kapcsolatban...valójában csak önzetlen szeretet van, ami végső soron önszeretet...de mihelyst valaki úgy tekint, hogy nem egy létező van csak, és az nem önmaga, azonnal érvényt nyer az önzés, mivel megjelenik valami, amivel szemben már lehetséges ez a dolog...tehát jól látod Isten önmagát szereti...mert minden Önmaga, de mivel nincsen semmi az égegyadta világon mellette, mint létező, ezért nála, már ha a teljes egészet vizsgáljuk, az önzés szóba sem jöhet...:P
Ezért tanít a kereszténység a felebaráti szeretetre, mivel valójában egy tőről fakadunk, egyek vagyunk vagyis testvérek(felebarátok), ha így nézzük...;)
Abban viszont egyetértek, hogy a kereszténység és Isten nevében többeket megöltek, de ekkor az önzés vezette őket, mivel magukat nem tartották a legyilkolt emberekkel egynek..vagyis elkülönítették magukat, így érvényt nyert az önzés...gondolom ez érthető. :)
A térítés azt jelenti ,hogy a másiknak mesélünk az igazságról, persze az Istenről, de nem győzködjük, nem erőltetjük rá, csupán szóba hozzuk, mivel a győzködés, bizonygatás az önzéshez tartozik, hiszen saját igazunkat akarnák másra tukmálni, holott nem biztos, hogy képes azt befogadni, megérteni...ezért is mondta Jézus, hogy akinek van füle meghallja...:)
A pénztárosnak sem két döntési lehetősége van..hiszen nekitámadhat a rablónak, vagy megcsalhatja és ezt kihasználva lefegyverezheti...sőt még egy riasztót is benyomhat...ezzel persze nem adja oda a pénzt, de meg sem ölik...tehát nem adja oda, és nem is lövik agyon...vagy van egy másik alternatíva, hogy odaadja, de a rabló azért is megöli...ez már neki kettő, ez legalább négy...:P
Istennek igaz két lehetősége "volt"...vagy megjeleníti magát, vagy sem...de ha nem jeleníti meg magát, akkor nincs semmi...ezért egyértelműen azt választotta, hogy igen, megteszi, persze a korábban általam felvezetett okokból..hogy részeit is részesíthesse abban a tudásban, amit Önmaga birtokol...:)
A láncolat amiről beszélsz nem önkényesen ér véget...hanem kötelezően..mivel a MAXIMUMNÁL nincsen nagyobb rendszer...nem létezhet...a MAXIMUM pedig az Isten(Elme).
Az Elme, amit meg próbáltam neked bemutatni teljes mértékben következetes...furcsa, hogy ezt nem veszed észre, amikor ésszerű dolgokat írtam le neked arról, de én figyelembe vettem az egyetlen szellemi törvényt...az önzetlen szeretetet...Hiszen a szellemiség a fizikális szint felé hág, vagyis azt felülírja...:)
ui. ha jól sejtem te még mindig csak az anyagban gondolkozol...de arra nem figyelsz, hogy az anyag képtelen önmagában létezni...az anyag nem létező értelem hiányában...s ez az egyetemes értelem ami teret enged neki az Elme(Isten). Ó és te sem az anyagi világban létezel...ezt csak elhiteted magaddal, mivel az elme ekkora hatalommal bír...az anyag eszköz az elmének...a szellemi lény pedig nem azt jelent, hogy szellem(kísértet), hanem azt, hogy az elmét helyezi előtérbe, mert tudja, hogy az elme elsődleges az anyaggal szemben..és itt még mindig két dolog van, amiből az egyik valós..van az elme és az anyag...;)
üdv
26/F
LastOne.Left
Mivel a rendszer fraktál természetű, és végtelenül önhasonló, mondom egy egészen aktuális példáját a "teremtésnek" a közérthetőbb "anyagi" világból.
Ilyen példa a fogantatás, és a zigóta osztódása.
A kezdeti fázisban egyetlen sejt van, ami az egész. Azután az osztódás kezdeti szakaszában elkezd egyre több, de még teljesen egyforma "rész" re osztódni, de ugyanannak az egésznek a részei mind az összes sejt. Azután folyamatosan elkülönülnek egymástól a sejtek. Mégsem lehet mondani, hogy az embrió tudatos lenne, vagy bármit is tudna a világról, holott igaz, hogy az információk előre adottak, mert minden sejtben akkor is, és később is ott az azonos rész, az örökítő anyag. Mégsem genetikus egyik csecsemő sem.
Mindössze hordozza azokat az információkat, amelyek a "földi" életéhez szükségesek. De nem "tudatos elme"...
Az apukája, és az anyukája volt tudatos, de csak akkor, ha szerencséje van a gyereknek. Akkor volt valami szándék, valami gondolat a létezése mögött.
Mégsem lehet állítani, hogy a szülők mindenhatók lennének, vagy felül állnának a rendszeren.
Mindössze egy nagyobb komplexitást képviselnek. Attól, hogy a szülők képesek megtervezni, elgondolni a gyereket, és meg is "teremtik" még nem állnak a természeti törvények felett.
Én feltételezem, hogy amikor a mi univerzumunk született, vagy "teremtve lett", végtelen számú más univerzum is létrejött, (vagy már "azelőtt" is létezett) amelyekben kezdetben azonos feltételek álltak fenn, maj eltérő természeti törvények alakultak ki.
Gondolom, vannak olyan "univerzumok" ahol mások a fizikai állandók ( [link]
Szerintem más gravitációs álandó, fénysebesség, Planck állandó mellett más "világok", és más "teremtmények" jönnek létre.
Ugyanakkor ezen világok mindegyikének alapja, lényege egy, és ugyanaz. Legyen az elme, vagy DNS, vagy más egyéb.
Én továbbra is tartom a végtelen számú egymásraépülő rendszer tézisét. Istent (legyen bármi e fogalom mögött) és leginkább a fraktál önhasonló lényegében vélem felfedezni.
válasza:Helmet. :P
Azon elgondolkodtál már, hogy az anyag miért így néz ki fizikailag, ahogy? Tudod a test bontja le azt, ami valójában van...ha nem bontaná le, akkor nem jelenne meg kontraszt, vagyis viszonyítottság az anyag megfigyelésében(a piros nem térne el a zöldtől, a szegfű illat a sem a rózsáétól és a többi), magyarán az anyag fizikailag semmi...mert egyszerre benne van minden, elválasztás nélkül...de a tested is ugyanebből az anyagból van...hogyan vagyunk képesek akkor bármit is érzékelni? hogyan képes az anyag bármiképp is megjelenni? Nem meglepő, ha Valami akarata által...:P
A példádat köszönöm, ezzel tökéletesen tisztában vagyok, de az anyag honnan van, és a benne hordozott információk, a feltételek, és az értelem, tudatosság? Ha van végig, öröktől fogva, és mindent értéket hordoz, akkor hogyan jelenik meg magától, nem tudatos?
Az a helyzet, hogy te úgy magyarázod nekem a dolgot, hogy arra apellálsz amit a szemed, és műszerek látnak...de tudod az még nem a valóság...hanem annak csak bizonyos részlete...Tehát fraktál dolog csak az érzékeknek az...:P
Egyébként Te tudatos vagy, akkor az agyad tudatos, akkor azt ellátó szerveknek is tudatosnak kell lennie, az ok-okozati törvényt folytatva a testeddel kölcsönhatásban lévő dolgoknak is tudatosnak kell lennie, és ezt folytathatjuk a legelejéig, amiből az derül ki, hogy az anyag alapvetően tudatos...magyarán mondva a komplett fizikai megjelenés hátterében egyetlen tudat áll, ha az egészet vizsgáljuk...no ez az Elme...:)
ui.: Tökéletesen megértem, hogy te még mindig tartod magad a fraktál jelleghez, és azt tudom jól, ha csak az anyagot vizsgáljuk ez így is van...de nekünk van elménk...ezt ne felejtsük el...és a fenti kérdésekre a fraktál nem ad választ...:)
Még egy kérdés hozzád...arra gondoltál már, hogy két lehetőség van csak ha világszemléletet vesszük alapul? Vagy materiális, tudathoz külsőleges az anyag megjelenése, vagy mentális(gondolatsor), vagyis tudaton belül "elhelyezkedő", lásd álom..ott sincs kívül világ...Illetve te ki tudsz lépni a tudatodból, tudsz olyan dolgot mondani, ami úgy létezik, hogy senki nem gondol rá? :)
üdv
26/F
LastOne.Left
Minden ami az anyagvilágban látható már megvolt az elmében. Érzékszerveink az "elmét" érzékelik, az anyag tükrében, annak "szűrőjén át".
Ezért szerintem, ha az anyagi világban fraktálokat figyelhetünk meg, az azt jelzi, hogy ezek a fraktálok léteznek az elmében. Vagyis, hogy az egész rendszer felépítésére jellemző ez a tulajdonság.
"Egyébként Te tudatos vagy, akkor az agyad tudatos, akkor azt ellátó szerveknek is tudatosnak kell lennie, az ok-okozati törvényt folytatva a testeddel kölcsönhatásban lévő dolgoknak is tudatosnak kell lennie, és ezt folytathatjuk a legelejéig, amiből az derül ki, hogy az anyag alapvetően tudatos...magyarán mondva a komplett fizikai megjelenés hátterében egyetlen tudat áll"
Nos valóban tudatos vagyok-e én?
Hogyha determinista álláspontra helyezkedem, akkor nem.
A determinizmus szerint minden tény és esemény kauzálisan szükségszerű abban az értelemben, hogy nem lehetséges olyan tény vagy esemény, amelyet bizonyos más feltételek, és tények ne tennének szükségszerűvé. Ha valakinek megadathatna, hogy ismerje a világ teljes állapotát egy adott pillanatban, akkor a természeti törvények segítségével képes lenne meghatározni a világ állapotát minden megelőző és későbbi időpontban is. Döntés csak egyféleképp lehetséges: úgy, ahogyan a genetika törvényei és a környezeti hatások meghatározzák. A döntés folyamata nem, de az akarat szabadsága illúzió.
Eszerint a saját tudatosságom, vagy annak iluziója egy szükségszerű "mellékterméke" a természeti törvényeknek.
Én azonban nem vagyok determinista.
Logikám szerint megengeden egy az enyémnél magasabb rendű tudat létezését az univerzumban. Mindössze azt tagadom, hogy mindenttudó, és mindenható lenne egyszerre. A két tulajdonság egyike fennállhat, de a kettő egy időben nem.
Ahogyan a gyerekek nem mindenhatók, a szüleik sem mindenhatók, sőt Isten sem mindenható ha létezik. Mindössze számunkra beláthatatlanul nagyobb szabadsággal, és döntési lehetőséggel bír, mint mi.
Valószínűleg el sem tudjuk képzelni, hogy milyen törvények, vagy szabályok befolyásolnak egy Istent, de tételezem, hogy ilyen szabályok léteznek, annak ellenére, hogy tudnám, mik lehetnek ezek.
Például, ebben a világban nehezen tudna alapvetően más jellegű lényeket teremteni, mint amilyeneket egy olyan világban teremthetne, ahol a fizikai állandók egészen mások.
Azok a "szabályok" tehát minimum kötik még Istent is, amelyeket ő maga hozott létre.
Vagyis, ha egyszer ezekkel az alapértékekkel "teremtette" az univerzumot, akkor ezekből következik többek között az ember minden fizikai tulajdonsága is.
Én tételezem, hogy a világ inkább mentális eredetű. Pontosabban magasabb rendű az "anyagi" világnál, de erről semmi sem mondható, vagy gondolható. Mivel az én jelenleg "anyagiasult" formában vagyok. Valóban, mint említetted, most csak azt tudhatom, hogy "mi nem az"...
"Illetve te ki tudsz lépni a tudatodból, tudsz olyan dolgot mondani, ami úgy létezik, hogy senki nem gondol rá? :)"
Sőt, a sárkányom a garázsban pont ilyen. Én teremtettem őt, a tudatom által. Nem hiszem, hogy gondoltak volna rá előttem.
Valóságos-e ez a sárkány?
Minden bizonnyal azok között az egyszerű szabályok között, amiket én magam alkottam bizony valóságos. Legalább annyira valóságos, mint mondjuk Shrödinger macskája
pedig az a jó szág "egyszerre élő, és halott".
Ott van a dobozban, a garázsban a szerelőasztal alatt.
Mindezek a dolgok pedig az én elmémben vannak, ami Isten elméjében van, az pedig valami más rendszerben stb. stb...(szóval fraktál)
Shrödinger macskáját nem én teremtettem, de mégis valós létező, amennyiben a valóság értelmezését magam választhatom meg.
A mikor Isten teremtette a világot, megválaszthatta a valóság "értelmezését". Ez az anyagi világ illuzioja.
A fraktál elv szerint viszont ez tovább vihető, és így lesz az én választott értelmezésem szerint is valamilyem metafizikai nézőpontban a sárkány, és a macska létező.
Tulajdonképpen, most, hogy neked elmondtam, már számodra is létezik.
Ha máshogyan nem, akkor mint MÉM:
válasza:Helmet. :)
"Minden ami az anyagvilágban látható már megvolt az elmében. Érzékszerveink az "elmét" érzékelik, az anyag tükrében, annak "szűrőjén át".
Ezért szerintem, ha az anyagi világban fraktálokat figyelhetünk meg, az azt jelzi, hogy ezek a fraktálok léteznek az elmében. Vagyis, hogy az egész rendszer felépítésére jellemző ez a tulajdonság."
Csak bizonyos részletét...érzékszervekkel nem lehet látni mindent...az elmével láthatsz mindent, de ahhoz meg kéne szabadulni a világ illúziójától, a te esetedben meg a fraktáltól..mivel hiába van benne az Elmében az elképzelés, a fraktálról való tudás, attól ez még nem azt jelenti, hogy az Elme is benne lenne egy még nagyobb Elmében...:)
A tudatosság az a döntés meghozására értendő, vagyis tudatában vagy annak, hogy döntesz, nem a választás szabadságára, az más kérdés...:)
Ráadásul ha úgy tekintesz, ahogyan leírtam, hogy az egyén képes szabadon választani erkölcsi jó és rossz közül az maga indeterminisztikus, de egy idő után belátja egyén hogy a rossz felesleges döntés, saját kárán megtanulva csak a jót fogja választani, így pedig determinisztikus is egyben...látod milyen szép, egyszerre is működik...:)
Plusz ha csak fraktál lenne, akkor az megint determinisztikus lenne, mert a döntéseim csak fraktálérvényűek és egy nagyobb döntés részei, tehát megint csak illúzió...érted...de ez nem így van. :)
Mindentudó egyenlő azzal ,hogy mindent tud, mindenre meg van a képessége...Mindenható azt jelenti, hogy képes bármire hatni, pontosabban a mindenre...ezek nem zárják ki egymást, még a "Tud e akkor követ csinálni, amit nem tud felemelni" heccel sem...hiszen hiába nem emeli fel..hatni hat rá...mert fenntartja a létezését a kőnek, hogy emelhesse, vagy éppen ne...:)
Érdekesség, hogy eddig én semmit nem tagadtam, amit te állítottál, csak továbbmondtam...szerinted hülyeségeket beszélek úgy, hogy igazat adok neked is a keresztényeknek is, meg a távol keletieknek is, és úgy magyarázom a dolgot, hogy mindenkinek lesz igaza?
A sárkányodra a garázsban viszont nem tudtál volna gondolna soha sem, ha már az az elképzelés nem létezett volna "valahol"...tudod az Elmében...:)
Egy kis szemléltetés, bár remélem nem érted félre...:)
Képzelj el egy rajzlapot, amire rá van festve...mondjuk egy emberke(mondjuk te, ahogyan a sárkányodra gondolsz, és ez egy a fejedtől induló kis buborékkal van lefestve, hogy a kívülálló lássa) meg mellette egy kutya, háttérben a hold, mert éjszaka van és a csillagok...No a Rajzlap az Isten(Elme) ami megjeleníti magában(lapon) a Gondolatait, és minden szereplő mögött ott van Önmaga...mint láthatod a te elméd nem benne van, hanem egy szinten vele, ahogyan a sárkányod elméje sem, sőt az összes elme egy szinten van az egyetlen Elmével, mert minőségében ugyanaz...:)
Amit eddig felhoztál példáknak az mind anyagban való gondolkodás..ahogyan a memetika is még mindig materiális...én mentális elvről beszélek...ahol az anyag maga mentális termék, gondolat csupán d közel sem hamis..:P
üdv
26/F
LastOne.Left
Én úgy képzelem, hogyha érzékeltetni tudnám egy képpel, egy koordináta rendszerrel, hogy a vízszintes tengelyen helyezkedik el az "anyagvilág" a fraktálok anyagi megnyilvánulási formái, mind a ké irányban végtelenül.
Ugyanakkor a ezzel "párhuzamosan" a tengely alatt, és felett magasabb, és alacsonyabb energia "szinteken" szintén léteznek "világok", amelyekben függőleges irányban is "fraktálszerű" tulajdonságok mutatkoznak.
Amúgy lényegében szinte mindegy is, hogy pontosan milyen a világ "felépítése", és hogy ven e benne "tudatosság", létezik-e "Isten", avagy nem.
Én gyakorlatias ember vagyok, nem Istenben hiszek elsősorban (bár a létezését nem zárhatom ki, csak nem látom egyértelműen igazolhatónak).
Annál inkább hiszek a vallás, vallások közösségformáló, és megtartó erejében. Ez jól láthatóan működik, hogyha helyesen alkalmazzák, és nem a fanatizmusra helyezik a hangsúlyt, hanem az alkotó erőre.
Ezért lényegében az a helyzet, hogy még akkor is ha biztosan tudnánk, hogy Isten nem létezik, akkor is úgy lenne helyesebb élnünk, mintha létezne. Ez a hasznos a közösség számára, tehát így helyes tennünk. Ezen felül továbbra is úgy vélem, hogy én nem tudok minden kétséget kizáró bizonyosságot szerezni arról, hogy Isten valójában létezik-e, avagy nem létezik.
Ugyanakkor döntési helyzetben a fent említett okból ennek nincsen jelentősége számomra, a kérdés "súlytalan".
Az én "hitem" ezért inkább egy remény, vagy egy vágy, mint bizonyosság.
Dogmákhoz pedig nem ragaszkodom.
Hogyha Isten megbüntetne engem azért, mert egy jó ügyben például vasárnap is dolgozom, és ezért a pokolba kerülnék, akkor nem bánnám.
Nem érezném ugyanis otthonosan magam egy olyan Isten menyországában, amelyik ilyen cselekedetért bűntetni képes.
válasza:kedves Helmet. :)
Igazából egyetlen hátránya van annak, ha elvetjük a tudatosságot a világ mögött, ha egészként tekintjük. Ami az, hogy önmagunk(testünk/agyunk) mögött is elvetjük ez által, vagyis magunkat bezárjuk a fizikai testbe, ekkor pedig azzal azonosítjuk magunkat, így azt gondolva, hogy amit tapasztalunk nem önmagunk…ez viszont berántja a pszichológiai problémát, amit szerinted a vallások megoldanak, függetlenül Isten lététől…ugye a közösségformálás…már ebben van egy kis problematika, hiszen a vallások közösségeket formálnak, amikből sok van, de a sok közösség viszont nem alkot egy egészet…írom is a pszichológiai „bajt”, amibe beleesik az ember, ha magát a testtel azonosítja.
Amikor ezt megteszi, akkor automatikusan saját érdekeit előtérbe helyezi a tapasztalatában megjelenő dolgokéval szemben, a tapasztalás során megélt kontraszthatás miatt különállónak véli a dolgokat, tulajdonképpen szétválasztva tekint, nem egységbe, így azt, amit önmagának hiszi, elkülöníti a létezőktől tudatban. Ekkor követi el ugye az önzést, ami nem a közösséget hozza létre, hanem azt szétszedi…mindeközben sunyin érvényre jut benne a félelem, hiszen nem látja az egész mögött az értelmet, egyedül érzi magát a nagyvilágban. Azt, gondolom nem kell részletezni, hogy az önzés és félelem biztosít táptalajt a negatív tulajdonságoknak és érzelmeknek, amik miatt szenvedés van a bolygónkon. Tehát abban egyetértek, hogy teljesen lényegtelen, hogy létezik e Isten külön a világtól van sem…a fontos kérdés, hogy létezik isten, ami egy a világgal, és ami valójában az Ember…:)
„Dogmákhoz pedig nem ragaszkodom.”
Na és a fraktálhoz? :)
ui.: Igazság szerint a valós hívő nem hisz Istenben, hanem hiszi a létét, tudja mi az, így a remény és vágy szertefoszlik, mivel észreveszi az ember ekkor, hogy már teljes és tökéletes abban a pillanatban, tudod a reménykedés és vágyódás közepette az ember még mindig sajátnak vélt érdekével van elfoglalva, s nem az egészével…tudod, hogy ez önzés(nem vádollak ne érts félre, csak említem)…kívánom neked, hogy vedd észre azt, amivel elképzelsz bármit is, és terjeszd ki annak hatalmát, ne korlátozd le, ne zárd be a testedbe. :)
S ha megengeded, mert tudom, hogy olvasod azért a Bibliát, ha úgy van, Pál apostol Rómabeliekhez írt levelének 8-as részét 19-31 ig ellenőrizd…szerepel ott a test kívánsága, és a Léleké(ami az ógörög pneuma szóval van leírva eredetileg, jelentései, intellektus, szellem(elme), értelem, fuvallat).
üdv
26/F
LastOne.Left
A vallások közösségeket formálnak, és a kulturák alapját adják. Valóban több vallás van, sok sőt egyre több. Valójában eléggé körülhatárolhatóan köthetőek ezek a vallások kulturákhoz, közösségekhez.
A vallás éppen ezért sokszor éppen megosztó erő is. Elsősorban a fanatizmus, és a dogmatikus elvek miatt. A vallás elsősorban azonak segítség, akik nem saját útjukat járják, hanem vezetőt, segítséget keresnek.
Nehéz megmondani, hogy a vallás általában jó-e, vagy sem.
Azt lehet mondani, egy bizonyos vallás, egy bizonyos környezetben hasznos, vagy nem.
Nyilván egy inka indián a spanyol "térítések" (valójában tömegmészárlások) idején másképpen ítélte meg a katolikus papok tevékenységét, mint én, amikor Böjte Csaba testvér erdélyi gyermekotthonaiban jártam.
Értelemszerűen egészen más a megítélés, és más a tevékenység "társadalmi haszna".
Még egy tökéletes ateista is könnyen beláthatja, hogy egy szerves társadalom hatékonyabb. Ebből könnyen juthat arra a következtetésre, hogy minden kezdeményezés, amely ennek kialakítására irányul hasznos, és támogatandó.
Én nem vagyok tökéletes ateista, de nem érzem fontosnak azzal foglalozni, hogy Böjte Csaba testvér téved-e, amikor istenben hisz, hogy valaki meghallgatja-e az imáit, vagy a "falnak beszél".
Nekem nem szükséges közvetlenül Istenben hinnem. Neem éppen elég hinnem Csaba testvérben, és az ő munkájában, mivel annak közvetlenül is látható, megfogható eredménye
van. Istenben is fentartás nélkül hinnék, ha megfoghatnám a köpenye sarkát, de ezt nem tehetem meg úgy, mint ahogyan Csaba testvér köpenye sarkával nyilván más a helyzet.
Teljesen mindegy, hogy "csak" Csaba testvér jó a gyerekekhez, vagy rajta keresztül Isten munkálkodik. Praktikus okokból ez nehezen is vizsgálható, és ez a "vizsgálat" csak az érdemi munka elől vonja el az időt.
A fraktál nem dogma a számomra, mert tegnap a vásárlás során vettem például egy karfiolt. Enne a felépítése is fraktálszerű, a kezemben fogtam.
Hogy más példát mondjak:
Egy teremben egymással szembe fordítva áll két tükör. A két tükör között egy gyertya ég.
Ha most az egyik tükrön apró lyukat fúrok a gyertyával szemben, és benézek, akkor tükrök, és gyertyák végtelen sorozatát látom egymás mögött, egy láncban, mint egy fraktál. (Végtelen, önhasonló alakzat).
Ez a világ modellje. A tükrök lapja az anyagi világ, a fraktálokat akát rá is gravirozhatnánk. A tükrök végtelen sorozata pedig szintén fraktál, de egészen más "dimenzio".
Isten pedig a gyertya fénye.
Namost lehet arról vitatkozni, hogy csak az egy gyerta, vagy a gyertya, és a két tükör tartozik Istenhez, és csak ezek "valóságosak", és a többi illuzio, ahogyan te állítod, vagy pedig minden látszó dolog valóságos valamilyen formában amit a lyukon át nézve láthatunk, ahogyan én gondolom.
Szerintem ugyanis Isten az egész végtelenbe nyúló sorozat, és minden tükör egy "külön világ", és mind egyfajta "valóság".
Én azt gondolom, hogy nincsen "kitüntetett" gyetya, első gyertya, amelyik a többinél "valóságosabb".
Szerintem elvben bármlyik látszó tükör mögé elmehetnénk, és abból a szemszögből nézve is gyertyá, és tükrök végtelen sorozatát látnánk.
Isten számomra nem "egy gyertya", hanem maga a "gyertyaság", mint "minőség", mint "tulajdonsága" a rendszernek.
Így érthető számomra, hogy Isten végülis egyszerre egy, de ugyanakkor mégis végtelen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!