Ti kinek hisztek? Németh Sándornak vagy Jézus Krisztusnak?

Kedves Sakkozó, de igen, gondolkodhat így. Kevés dolog van, amiben eddig Istvánnal egyetértettünk - ő sem igazán hordozza a szívén a Hit Gyülekezetét -, de amit idézett, azt én is így látom. Én békeszerető ember vagyok, de nem minden áron. Ahogy Salamon mondja a Prédikátor könyvében, "ideje van a hadakozásnak, és ideje a békességnek." (Préd 3,8) Akkor van itt az ideje a harcnak, amikor megtámadnak. Ásd el a csatabárdot, és én is elásom. Nem tartalak az ellenségemnek, csak ha ellenségesen viselkedsz. Még csak arra sincs szükség, hogy egyet értsünk. Annyi kell a békéhez, hogy tiszteljük egymás emberi méltóságát, és ne vitassuk el egymástól a jogot, hogy máshogy értelmezzük a világot. Ehhez az is hozzátartozik, hogy nem bunkózzuk egymást pejoratív kifejezésekkel.

Amúgy Jézus az Atyával való békességet hozta el, és a békességszerzők elsősorban azok, akik az embereket Ővele kibékítik. Természetesen az Istennel megbékült emberek egymással is békében élnek, de az értéket értéknek tekintik, és ezért akár harcolnak is a megőrzéséért, ha szükséges.

Akkor ezekszerint nem zsidóknak szó, de végül is mindegy. Azt hiszem a lényegben egyetértünk: a zsidók nem üdvözülnek alanyi jogon, szükséges ehhez a Krisztusban való hit. Végül is abban igazad van, hogy a többi nemzet lett felemelve, de a zsidók valamilyen értelemben azért el is lettek vetve, hiszen nem véletlenül mondta nekik Jézus, hogy Isten országa elvétetik tőlük.

„Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A kiválasztottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek.” (Róma 11:7, MBT. ford.)

Vagyis mint kiválasztott nép, mint Isten népe, el lettek vetve. Szerintem abban is egyet kell értsünk, hogy Isten mai Izraele, vagyis mai népe szellemi értelemben véve Izael, nem pedig származás szerinti:

„Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szeretettet

szeretettnek.” (Róma 9:25)

„Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is...” (Róma 9:24)

Vagyis nem csak a zsidók lesznek az ő népe, hanem minden nemzetből való hűséges keresztény.

A megtompult [kábult] elméjű (2Korinthus 3:14, Károli) testi Izrael elutasította Jézust, viszont aki közülük megtér, az ugyanúgy üdvözlhet (hiszen pl. Pál is zsidó volt), ez egyértelműen kiderül a Róma 11-ben szereplő olajfás példázatból:

"Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat, hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre. Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is. Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására. Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe. Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj! Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez. Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket. Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók." (Róm 11,13-24)

Vagyis a testi zsidóknak meg kell térniük, hinniük kell Krisztusban, különben nem lesznek visszaoltva, nem lehetnek Isten népe.

Nem arról van szó, hogy utálnám a Hit Gyülekezetét, de a tanításaikat fenntartásokkal kezelem, de ez éppúgy igaz a Katolikusokra is és minden más felekezetre is, természetesen a sajátomra is. Nem vagyok megkeresztelt Tanú sem mellesleg.