Jehova tanúi! Nektek mit jelent az hogy nem vagytok a világ része?

Ők ezzel csak azt akarják sugallni,hogy külöbek bármely más vallásnál.

Nem vesznek részt a politikai életben-viszont amit a kormány ad azt elfogadják.

Nem csináják a sorkatonaságot,nem vesznek részt semmiben,ami a hadsereggel van összefüggésben-de a védelmet élvezik.

Aztán van még a szülinap,Karácsony,Húsvét,Anyák napja....ezekből ők mind kivonják magukat,fel se fogják,hogy milyen lelki sérülést okoznak a gyerekeiknek.Tapasztalatból beszélek

Te csak a tanúkról kérdeztél és én erre válaszoltam.

Pl. a történelmi egyházak követőiről nem hallottam,hogy megtagadták volna.Legalábbis itt ahol én élek nem,pedig ők is keresztények

20. Mert ebből: "Jézus=Mihály arkangyal. Ő nem ebből a világból való, az ő világa az Aldebaran csillag körül kering, csakúgy, mint Luciferé!"

...Nem úgy tűnik. xD

Álljon meg a menet!

1.Én azt irtam,hogy a tanukon kivül nem ismerek mást akik megtagadták volna a sorkatonaságot.Lehet,hogy van ilyen de ÉN NEM TUDOK RÓLA.

2.Már több mint 8 éve nem vagyok tanú.

3.Tudom,hogy nem csak Magyarországon vannak jelen,hanem itt is Erdélyben és még több más országban

Megmondom őszintén, már kivagyok a tanúk nagy katonai semlegességével.

Nézzétek meg a "nicelife" csatornán, hány háborús film van, ahol a keresztények (katonák, civilek, lelkészek) milyen viselkedésről, helytállásról, emberségről tesznek tanúbizonyságot.

Attól, hogy valaki pacifista (háború ellenes), attól még kerülhet háborús helyzetbe (pld. a civileknek semmi köze a háborúkhoz, mégis ártatlan áldozatai annak).

Háborúk mindig voltak, vannak, lesznek.

A tanúknak ehhez kellene igazodni.

Attól, hogy ők nem fognak fegyvert (halkan itt jegyzem meg: CSAK árulják - fegyverüzletben részvényei vannak a szervezetnek), attól még ők is civilként résztvevői a háborúknak, nem tudják elkülöníteni magukat a világ eseményeitől.

Egy szemléletváltásra lenne szükség ezen a téren is, mert nincs olyan, hogy egy embercsoport "nem része a világnak" és elkülöníti magát a többi embertől, mivel mindenki a másikra van rászorulva.

Az elkülönülés táptalaja a büszkeségnek és a felfuvalkodottságnak, mert "mi különbek vagyunk a többi embertől".