Szétégett a falban egy elektromos csatlakozó. Mit csináljak?

6. PDF oldal :D rosszul mondtam. Arról szól, hogy abban az esetben ajánlott érvéget használni ha erős külső hatások érik a csatlakozást. De normál esetben a csupasz csatlakozás jelenti a legkisebb kockázatot. Röviden.

De, hidd el hogy elfárad az a kis vacak. Szedj szét egy Wago sorolót, és a rugó elemet feszítsd meg egy csavarhúzóval vagy nyomd össze az ujjaddal. Maradandó alakváltozást szenved, nem fog teljesen visszaállni az "alap" helyzetébe. Ez még azzal is "fokozva" van, hogy ha benne van a vezeték, egy eleve előfeszített állapotban leng a kötőelemben az érintkező. Pont erre céloztam az első hozzászólásomban. Maga az anyag alkalmatlan arra, aminek a merev réz tágulása kiteszi mechanikailag. A célra a megfelelő anyag az acél lenne, de mivel az korrodál, továbbá villamos vezetés szempontjából nem megfelelő, valamilyen ötvözet (nem tudom mi ez, de nem rugóacél az biztos) van bennük.

Amit én az ujjammal tudok úgy formálni, hogy két nem egyforma állapotba tér vissza erőhatás után, az teljes mértékben alkalmatlan egy szakaszosan árammal terhelt merev réz vezető biztonságos, "örökös" csatlakoztatására. Továbbá ahogy említettem, merev réz esetében a szerelés minőségére is különösen érzékeny a kötőelem. Ha nem egy hajlítás mentes vezetékvágóval van leszabva az ér szerelés előtt, annak vége felkunkorodhat és bizonyos pozícióban behelyezve drasztikusan csökken az érintkező keresztmetszet. Már pedig a legtöbb (főleg lakossági) villanyszerelő, sima oldalcsípővel vagy kombináltfogó vágó élével vágja a merev vezetéket (is).

"Röviden."

Hát ez az. Erről szól. csak azt nem értem, ez miért téma.

"A célra a megfelelő anyag az acél lenne"

high-quality, accurately tested austenitic chrome nickel steel (CrNi) with high tensile strength

Ezt a gyártói önellentmondással kapcsolatban írtam. Normál esetben (egy konyhában elhelyezett kötődoboz szerintem tekinthető normál esetnek, bár a normál nincs meghatározva), csupaszon ajánlja a gyártó a legkisebb kockázatot. A merev réz vezető esetében a csupasz felületen az érintkezés kisebb felületen történik, mint egy érvéghüvelyezett sodrott vezető esetében. A sodrott érvégest még sem sorolja közel kockázatmentes "kategóriába". Itt akár abba is belemehetnénk, hogy milyen krimpeővel van megnyomva az érvég. A hatszög alakú önbeálló esetében egy rugós sorolóban kisebb lesz az érintkező felületed mint egy négyszög önbeállónál, vagy egy trapéz présformánál. Mindezeknél kisebb merev réz pedig automatikusan (szövgekörnyezetből ítélve) a kockázatmentes kategóriába tartozik, holott a valóságban nem.

CrNi rozsdamentes acél, hát az nem rugóacél. Pontosan erről beszéltem. Most gyorsan utána néztem, hézagolásra használják a CrNi acélt.

- Az, hogy egyetlen embernél kipurcant 1 Wago egy feltehetően 3 fázisú sütőnél (tehát kell ott még kb. 3 másiknak lennie), ki tudja mi miatt, és ezt a csúnya mérnökök csúnya tervezési hibája okozta, kicsit boszorkányüldözés-szerű.

- A réz hőtágulását 0.000017 m/(m K)-nek véve, a 4 mm2-es vezeték hőtágulása 40 fok hőmérsékletváltozás esetén 1.5 mikrométer. Én ezt nem érzem vészesnek Wago használatához.

- Ha a másfél mikrométer gondot okozna egy rugózó anyagnál, hogy nem okoz gondot a réz és az ón eltérő hőtágulása a rezet körbevevő puha ónnál egy forrasztás esetén?

- Ha kézzel alaposan megnyomorgatsz egy órarugót, az is maradandó alakváltozást szenved. Azonban, az erő csökkenésével a rugóerő nemlinearitása lineárisnál gyorsabban csökken. A mikrométeres elmozdulások egy majdnem centis lemezrugónál semmit nem jelentenek.

- Nem a konkrét esettel kapcsolatosan írtam azt amit, hanem általánosan. Én úgy gondolom mint villamos szakember, hogy a Wago a saját kötőelemeit vizsgálva, közel sem vett figyelembe minden, vizsgálható körülményt. Nincs olyan ahol egy relatíve nagy áramú fogyasztót feltételezve, olyan időintervallumokban terhelve ahol az átmelegedés "teljes mértékű" majd a kötést drasztikusan visszahűtve, élettartamot felölelő ciklusszámot mesterségesen generálva vizsgálták a kötést.

- Én igen.

- A kontaktus minősége miatt közel sem alakul ki akkora hőterhelés a kötésen, mint a vezeték soroló alkalmazásával.

- Az órarugó más. Teljesen más terhelésre van méretezve. Persze hogy eldeformálódik. Nem releváns hasonlat. A rugós sorkapocsban a mikrométeres nagyságrendű elmozdulás előfeszített állapotban történik. Én úgy gondolom bizonyos ciklusszám fölött pontosan elegendő az az 1-2 um elmozdulás ahhoz, hogy a rugóerő drasztikusan csökkenjen. Szoktam olyan berendezéseket szervizelni, amik már relatíve régóta üzemben vannak, de "már" Wago vezetéksorolót alkalmaztak a javításakor. Általában puszta kézzel ki tudom húzni a vezetéket a kötőelemből, mind a merevet, mind a sodrottat. Egy frissen felrakottnál esélyem nincs.

Emberi mértékkel mérve a mikrométer baromi kis mennyiség. Ám a fizikában, főleg egy olyan helyzetben ahol ennyi befolyásoló tényező van, mint az oldható vezeték sorolók, egyáltalán nem kis mennyiség. Sőt... Lásd a csavaros sorkapcsok. Ott sem gondolnád hogy idővel kilazul a kötés. Még is megtörténik úgy, hogy ott a kötés hőmérséklet változása kisebb, mint a Wago esetében.

Csak én látom a helyzet abszurditását???

Adott egy gyermek, aki csatlakozónak nevezi a kötőelemet, "Hugo"-nak, becézi a Wago-t, majd megállapítja, hogy apunál _pontosan_ugyanilyen_ Hugó ment tönkre, 5 db.

Megérkezik a szerelő bácsi. Pontosan felderíti a hiba okát, majd ahelyett, hogy egy 40 Ft-os alkatrészt egyből kicserélt volna és zsebrevágott volna néhány ezrest, felajánlja, hogy a 2.5-ös vagy netán 4-es vezetéket ő megforrasztja a dobozban (hogy hogyan nem olvad le akkor az egész, nem tudom). Majd elmegy, a gyermek meg azóta sem tud sütni!

Eközben 2 filozófus a rugós érintkezők halhatatlanságáról beszélget!

Gyermek :-) cseréltesd ki azt a Wago-t egy másikra és ne hagyd, hogy forrasztással gányoljanak, vagy nagyon lehúzzanak.

Igen, jól látod a helyzetet. :D

Elmentünk egy totál más irányba, de a legegyszerűbb azt a 30ft-os kötőelemet kicserélni és jó napot. Az, hogy a szaki miért nem ezzel kezdte, fel sem merült bennem. Valószínűleg nem volt nála.

Azt megértem, hogy a mérnökök esetleg nem vettek figyelembe minden tényezőt a Wago élettartamának vizsgálatakor. Ez sajnos a legtöbb területen így van, pl. tetőcserepek hőingadozás és savas eső állóságát sem lehet tökéletesen modellezni egy pár hetes klímadoboz szimulációban. Ennek ellenére a tetőcserepek általában beválnak.

A Wago kb. 1950 óta gyárt rugós érintkezőket. Magyarországon több mint 15 éve elterjedt csatlakozóelem. Biztosan nem minden szempontból tökéletes, de azért a gyakorlatban mégiscsak bizonyított. Ha összehasonlítjuk a csavaros sorkapoccsal (amiben szintén szokott lenni egy rugózó fémlemez) vagy a csűrés-csavarással, akkor biztonságosabb azoknál. Ha pedig a forrasztás és a Wago közt kell választani, hálózati vezetékeknél, akkor csakis az utóbbi: a forrasztás merevvé és repedezetté teheti a műanyag szigetelést, illetve könnyen lehet hidegforrasztást csinálni (pláne ilyen vastag vezetékeknél).

Figyu, a szerelővel külső csatornában húzass egy tisztességes vezetékezést a lakáselosztótól a sütődig. Külön, megszakítás és leágazás nélkül, csak és kizárólag annak. Nem egy ökör ára és gyorsan megvan, biztonságosan, az atyaúristen szabványának is meg fog felelni.

Egyébként meg... azt a retek wago-t kell csak kicserélni és tisztességesen megblankolni a beledugandó vezetéket. Lehet wagopasztát is belenyomni a rézvezetékbe is, baja nem lesz ettől, és amúgy is ha alu-réz párosítású lenne akkor is ki kellene tölteni az egészet.

Mellesleg meg vagyok lepve, hogy nincs letapétázva 26 réteggel lefestve a kötöződoboz. (vagy csak nem merte megemlíteni?)