Érdemes lelépni faluról?
Sziasztok.
Szüleimtől örököltem egy házat faluban. A férjemmel ideköltöztünk. Sokat költöttünk a házra. Pl. Burkoltunk, konyhát bővítettünk, konyhát újítottunk, fűtést csináltattunk.
Azonban én már utálok falun élni, én el akarok innen menni. Kisgyerekes vagyok, két kicsivel. Az egyik ovis a másik még nem. Párom dolgozik.
Mindennap a 4 fal között vagyok és ki se mozdulok, mert kb. 3 utcából áll a falu. A gyerekekkel csak a jàtszóra tudok menni vagy nyáron az erdőre, mezőre.
Tisztára para mami vagyok, mert nagyon sokszor fordult már elő, hogy kullancsot találtam páromban vagy a gyerekekben és rosszul vagyok tőle! Féltem őket.
A bevásárlás 20 percre lévő városban történik autóval, ami nekem hatalmas nyűg. Babakocsi be-ki ezerszer ahány boltba csak bemegyek. Összevissza parkolgatni, tankolni, aminek nagyon megy fel az ára. Télen a gyereket meg magamat öltöztetni. Nyáron szétsülni.
Hiányzik, hogy se egy park, se mozgás lehetőség. Van foci pálya ugyan, de ennyi.
Vágyom arra, hogy egy olyan helyen lakjak ahol végre nincs szükségem autóra, ha el akarok menni boltba vagy bárhova.
A párom azonban nem ért egyet ezzel. Ki van akadva, hogy sok munka, pénz ment rá mikor felújítottuk 5 évvel ezelőtt. Neki ez így kényelmes. Nincs kedve újra kezdeni a felújítást egy másik háznál, amit totál megértek!
Azonban én azt érzem teljesen kiégtem itt.
Gyerekként mikor itt éltem akkor nem vettem észre mennyire unalmas és mennyire kényelmetlen, mert a családom mindent megteremtett nekem, azonban azt érzem én más vagyok.
Nem hatalmas városra, hanem csak egy kisebb városra gondoltam, ahol van több nagyobb bolt, húsbolt, pékség, zöldséges, gyógyszertár, orvosi rendelő, posta, általános 8 osztályos suli! És egy gimi, van park, kulturális rendezvények, sportolási lehetőségek, több játszó, Több ember...
Szerintetek álljak ki magamért?
A házat amúgy ellehetne adni szerintem jó áron, mármint amit újítottunk szerintem visszajönne, így hogy kapott ház, csak hàt a pàrom nagyon nincs oda az ötletért...
Szerintetek rossz lenne a gyerekeknek ha kiszakítanám őket ebből a környezetből?
Vagy még olyan kicsik, hogy vagy most vagy soha.
Illetve bűntudat van bennem, mert itt vannak a nagyszülők is, akiket eddig szívesen látogattunk heti 2x, de azt gondolom, hogy ezt megtehetjük akkor is ha elköltözünk, mert számomra már nagyon nagy nyűg itt élni.
Normális, hogy így érzek?
Jót mond a 4-es - 4 órás munka jó lehetne,
és a 9-es: Neked meg nem pszichológus kell, hanem élhető, ingergazdag, kényelmes környezet.
Tehát felnőtt társaság, ingerek, élmények.
És állj ki magadért, mondd el, mi zavar és mi hiányzik, beszéljétek meg.
Megy az idő, de mindig csak a mai nap jó vagy fáj. Nem kibírni kell még eddig vagy addig, hanem legyen naaagy többségben a jó nap!
Nagyon be vagy zárva a gyerekekkel és nincs felnőtt társaságod. Kezdj el beszélgetni az emberekkel, bárkivel, aki szimpatikus.
Mi fél éve költöztünk ki Budapest belvárosból. Tök jó, hogy itt a gyerekek egyedül tudnak átmenni egymáshoz, bandázni, biciklizni erdőben, vízparton... Pesten senki nem ért rá, mert ilyen meg olyan különóra estig, majd fél év volt mire egyeztettünk az osztálytársak anyukáival, és hát mindenhová kísérgetni kellett a gyerekeket. Mondjuk nem csak 3 utca a falu és jó a vonatközlekedés, helyben az általános iskola, de szolgáltatás nincs sok, pl. bolt csak egy, mégsem hiányzik (pedig mindenki ezzel riogatott), mondjuk shoppingolni mindig utáltam. Viszont olyan munkánk van, ami home office-ból végezhető, így a heti egy nagybevásárláson túl (amit sokszor vonattal teszünk meg hátizsákkal, aztán megy minden a fagyasztóba), nem kell mennünk sehova. Ha lenne normális házhoz szállítás a környéken, szerintem ezt is átugranám. Kirándulni szeretünk, lehet terepen futni, otthoni mozgáshoz ott a youtube. Na meg bármi, tollas, pingpong, foci... Barátok, rokonok is jönnek hozzánk, sokszor napokra, vagy mi megyünk. A szomszédaink, osztálytársak szülei is elég normálisak, remélem, még lesz belőlük is társaságunk helyben. Szóval jóval nagyobb társasági életet élünk és többet mozgunk, mint mikor Pesten laktunk.
#14 Ma már simán lehet házhoz is hozatni a bevásárlást, csak akkor nagyobb tételben, előre érdemes a költségek miatt. Itt inkább az a gond, hogy ha még bevásárolni sem ő menne akkor még jobban magába fordulna, még rosszabbul érezné magát, mert az a találkozási lehetősége sem lenne felnőttekkel.
Mindenki másképp viseli az otthon létet. Én soha egy percig nem éreztem bezárva magam, soha nem unatkoztam, nem vágytam több felnőtt társaságrapedig sokáig voltam otthon a gyerekeimmel. Egy játszótéri ismerős csaj viszont nagyon rosszul viselte már 9 hónap után is ugyanezt a gyerekével csak félt, hogy rossz anya lenne ha visszamenne dolgozni és a kicsit bölcsődébe vinné. Én beszéltem rá, hogy tegye meg, hiszen neki nem jó otthon lenni, akkor az a gyerekének sem lesz jó, a párjának sem, rámegy a házassága, egészsége, nem jó senkinek. Attól nem lesz rossz anya ha közben dolgozik, csak azt az idő tudja utána a gyerekével értékesen tölteni ami marad. Nem kell 24 órában a gyerekkel lenni ha ez neki nem jó érzés, akkor legyenek együtt 8-10 órában, de kiegyensúlyozottabban, nyugodtabban, boldogabban.
Ezért volt nagyon jó döntés évekkel ezelőtt, hogy már nem veszti el az anya a családtámogatásokat, vagyis a gyes-t, gyed-et azzal ha dolgozni is kezd közben - mint korábban történt. Így nem kényszerülnek a nők egyből teljes állást vállalni, pont elég a 4-6 órával végzett munka és fizetés. Testvérem is így dolgozik évek óta pedig már a kisebb gyereke is lassan iskolába fog menni, de így tudják megoldani, hogy értékes időt töltsenek együtt és anyagilag is jobban álljanak, meg legyen is aki hozza-viszi a gyerekeket minden nap.
Őszintén.
Városban sem lesz jobb, csak mások lesznek a problémáid.
Társaságra vágysz:
Ha falun nem találod meg akkor városban hogy fogod? Barátaim panelekben laknak, a szomszédok nevét nem tudják.
Nekünk szerencsénk van mert egy 16 családos kis polgári társasházban lakunk, és nyitottak az emberek. De előtte mi sem ismertünk senkit aki közel lakott.
Városban ugyanúgy kell babakocsizni, ha babakocsiztok. Csak nem a garázsból gurítod ki, hanem leviszed az x. emeletről őket gyerekkel együtt.
Egyedül nem is tudod megoldani.
Sokan a kocsiban hagyják a babakocsit. A lakásban el sem férne.
Kullancs, kutya van a városban is. Sőt, itt vannak részeg csövesek, kötekedő c vitaminok is.
A parkos igényed pedig, bocsánat, de nevetséges. Hozzánk a legközelebbi rendes park 40 perc séta vagy 10 perc kocsi. Persze parkolni nem lehet ott, szóval ígyis úgyis kb 30-40 perc, cserébe végig szívja az autók bűzét a gyerek. És mi van ott? Pár fa meg néhány rozsdás játék
Ma már falvakban is tök hétköznapi dolog az élelmiszer kiszállítás. Leadod a nagy bevásárlás rendelését egy webshopban, ők meg kihozzák a városi raktáráruházból, nem kell sehova menned, nem kell autót tartanod. Tartós fogyasztási cikket meg ma már eleve nem kisvárosi kisikeredőktől vesz az ember, az a bolt forma a legnagyobb lehúzás.
Kulturális lehetőségek...háát, szerintem a legtöbb ember a háta közepére sem kívánja azt amit a legtöbb magyar kisváros kínál pálinkafesztiválok meg néptánc előadások képében, iszonyat színvonaltalanok szoktak ezek lenni, 100-150 ezer fős településméret alatt jobban jársz, ha megoldod magadnak otthon.
Sportolási lehetőség meg falun általában nem hogy kevesebb, hanem több van. Már ha a sportolási lehetőség nem azt jelenti, hogy leadod a gyereket a jóképű edzőbának, hogy délután inkább ő foglalkozzon vele és a tökéletesre nyírt stadion füvén focizzon a gyerek (ennél jóformán csak értelmesebb sportolási lehetőségek léteznek).
A párom azonban nem ért egyet ezzel. Ki van akadva, hogy sok munka, pénz ment rá mikor felújítottuk 5 évvel ezelőtt. Neki ez így kényelmes.
Neki kényelmes és neki a falu csak az este meg a hétvége. Neked meg ez az ingerszegény élettér a komplett életed, plusz nyűg is. És még nagyobb nyűg lesz majd ha dolgozni fogsz és be kell járni, illetve igen, a gyerekeknek is bejárni suliba, edzésre, majd haza.
Pestről költöztem egy kisvárosba a férjem miatt. Itt veszünk házat. Falura biztosan nem megyek. Egyszer próbáltam, szintén gyesen voltam. Borzasztó volt az üres utcákon, üres játszótéren egész héten egyedül egy csecsemővel, a napi kapcsolatom annyi volt az emberekkel, hogy jó napot kívánok, kiló kenyeret kérek.
Soha többet.
Én megértelek. Nem mindenkinek való ez. Ahogy nem mindenkinek való a városi élet sem, nyilván.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!