Ki szokott félni zivatarok idején?

A gyerekeimnél kifejezetten figyeltem arra, hogy NE féljenek a viharoktól.

Már kicsiként azt játszottuk, hogy néztük milyen SZÉP amikor a vihar mozgatja fákat, milyen jó hangja van, hogyan lehet kiszámolni milyen messze csapott le a villám. Az ablakból néztük az esőt, szelet, az erkélyen építettünk kis bunkert magunknak, majd amikor házunk lett akkor a teraszon az asztal alatt csináltunk bázist.

Sajnos aki kisgyerekként azt tanulja meg, hoyg a vihartól félni kell az felnőttként sokat szenved miatta. Ez nem az adott emberen múlik, inkább a szülein, hogy nem tudtak neki más élményt biztosítani.

Ez nem jelenti azt, hogy most felnőttként a gyerekeim ne vennék komolyan a vihart, ne lennének kellően óvatosak a villámokkal, a széllel. Csak nem félnek tőle.

De ezt meg lehet próbálni felnőttként is - nekem is bevált. Azt megtalálni egy ilyen időjárási jelenségben is ami nem félelmetes hanem élvezetes, szép. Sokat segít ha ezt nem egyedül teszi az ember. Nekem is akkor sikerült amikor szülőként a gyerekeim előtt kellett erősnek mutatnom magam és amikor nekik próbáltam játékká tenni, akkor nekem is az lett már.

Amúgy a vihar nem játék, komolyan kell venni! De félni nem kell tőle, csak tisztelni az erejét.