Van más is aki úgy gondolja, hogy az átlagfogyasztás fölötti rezsi piaci áras megfizettetése alapvetően egy jó ötlet?

#50:

Ezeket a tetőteres házakat a 80-as években építették (legalábbis itt ahol én élek). Akkoriban mindenki ezt csinálta aki építkezett, vagy panelban lakott (esetleg sorházi lakásban).

Senki nem gondolta, hogy ez lesz 40 év múlva. Akkoriban a kormány is mindenkit arra ösztönzött, hogy építkezzenek az emberek és ne panelban lakjanak. Amikor vezetékes gáz lett az utcában, mindenki boldog volt, hogy nem kell tovább fával fűteni.

Kedvezményesen lehetett telekhez jutni, csak építkezz.

És akik akkoriban építkeztek, azok ezt a SAJÁT kezükkel (és persze kőművesekkel, rokonokkal) tették. Nem volt olyan, hogy kivitelező.

És ezeknek az embereknek te hiába mondod, hogy adják el az életük munkáját, mert NEM fogják. A két kezük munkája van benne. Ahol nem történt válás, nem kellett eladni a házat, azok nem fogják eladni (ezek általában 60-80 éves emberek).

Egyébként a három szintes házak már a CSOK-soknak sem kellenek, mert nagyon át kellene alakítani. Inkább építenek maguknak olyat ami most a divat.

Szóval a 80-as években még egész "más világ" volt, senki nem gondolta volna, hogy ide jutunk. Akkoriban még több generáció is lazán együtt élt, mert mindenki ezt csinálta. Ma meg már a pszichológusok is arra ösztönöznek mindenkit, hogy minél előbb költözzön külön a szüleitől, ne legyen mamahoteles, mert különben kikiáltják egy lúzernek.

De azért mert 30-40 évvel ezelőtt még nem erre készültek az emberek, még nem kell senkit elítélni (senki nem lát a jövőbe).

És akkor szerinted mi a megoldás, #52?

A "két kezük" munkájába fognak éhenhalva megfagyni, mert nem adják el mindenféle szentimentális kifogás miatt.

Nem tudom mi a megoldás #53!

Egyrészt nem hajlandóak eladni, másrészt nem is nagyon lehet ezeket a házakat eladni, hacsak nem nagyon áron alul.

Azt sem lehet csinálni, hogy most gyorsan több ezer ember adja el a Kádár-kockáját vagy a nagy házát, és menjen mindenki egy kicsi garzonba, mert az energiatakarékos. Ez is kivitelezhetetlen.

Én tudom hogy igaza van azoknak akik nem értik az idősebbeket, mert sokszor én sem értem őket. De az biztos, hogy inkább belehalnak, de nem adják el azt a házat amit a két kezükkel építettek. Egyszerűen nem tudnák elviselni, hogy más lakik a házukban, ahol ők 30-50 évet már leéltek. Ez valami pszichésen berögzült dolog náluk. Majd ha kijönnek az új havi fizetnivalók (villany, gáz) akkor talán majd leesik a tantusz nekik. De az is lehet hogy akkor sem...

#55 megválogathatnád a szavaidat, én sem sértegettelek sem téged, sem senkit.

És semmi olyat nem mondtam, amit írtál, nem tudom, honnan veszed, hogy így gondolom. Nyilván érzékeny pont ez neked.

Én csak azt látom a közvetlen környezetemben, hogy az a gyerek "hálátlan", aki nem rohan haza több száz km-ről minden rohadt hétvégén, mert az idős szülők már nem bírják a hatalmas kertet művelni, az óriás ház omladozik, réges-régen fel kéne újítani, de ugye nincs miből.

És az a gyerek minden haszonlesőnek el van könyvelve, mert csak a szülei halálát várja. Egy túrót!!! Ugyanúgy küzd, mint a szülők!

Igenis el kell adni, nem ragaszkodni a pénznyelőhöz, amiben őszintén kérdezem, mi a fészkes fene öröm van??? Omladozik, egy vagyon a rezsi, lepusztult, bizonytalanság a jövőt illetően, a kert gazos, bozótos, hogy a viharba lehet ezt szeretni?

Nem várhatja el a külön életet élő, saját háztartást vezető gyerekeitől, hogy ugorjanak kapálni meg falat vakolni.

Tudod, olyan ez, mint a augusztus 20-i tűzijáték. Mi a f*nak, ha csomóan éheznek? Hagyomány, tisztelet az ünnepnek, és évtizedek óta így szokás. Mint a hodály méretű családi házak fenntartása.

Hozzászólva az előzőekhez. Én is egy lerobbant kádár-kockában laktam, amit évről-évre újítottunk fel, de huszonéve még nem annyira volt szempont az energiatakarékosság.

Egy válás kellett ahhoz, hogy eladjuk és elosszuk az árát. Én vettem egy 60 m2-es tégla lakást és tanulva az előzőekből, az eltelt évek alatt kifejezetten az energiatakarékosságra mentem rá, már amennyire a pénzem engedte. Majdnem 60 éves vagyok, de köszönöm a sorsnak, hogy így alakult és ilyen szempontból felnyitotta a szemem.

Ketten lakunk benne, minden kényelmünk meg van, de sem a gázt, sem a villanyt nem lépjük át, ami a rezsicsökkentett mennyiséget illeti. Pedig van légkondi és használjuk is. Meg minden egyéb háztartási gép és laptop, egyebek.....De tudatosan figyeltünk mindig is a fogyasztásra, mert a saját érdekünk volt.

A vidéki lerobbant nagyobb házakat szinte lehetetlen volt eddig is eladni, ezután pedig még inkább. Az áráért a tulajdonos annyit sem fog kapni, hogy egy energiatakarékosabb garzont vegyen jobb helyen. Ráadásul aki világ életében családi házban élt, az a falnak fog menni az áthallástól a lakásokban. Szóval nem olyan egyszerű idősebb korban új életet kezdeni és mindent felszámolni, belevágni a bizonytalanba. Most pedig még esély sem lesz rá, mert ezek a házak senkinek nem kellenek.

Aki idős korában nem tudja/akarja eladni a kifűthetetlen házát és a rezsire sem fog telni, az sajnos nyomorra van ítélve. Nálunk a szülőknek van egy szigetelt kádárkockája, aminek a téli kifűtésébe be fogunk szállni mi, gyerekek is. De hosszú távon nem biztos, hogy fenntartható lesz.

Meglátjuk.