Szerintetek nagyvonalakban jók lennének ilyen változások nemzeti alaptantervben? Melyik része igen, melyik nem, és miért?

#20 szerinted feltétlen retorzió kell első lépésnek? Esélyt kell adni, hogy változtassanak azok a tanárok, akik tanítani se tudnak, mert sajnos elég sok ilyen van a tanárképzés minősége, a felvételi ponthatárok miatt. Ideális azoknak, akik gimiben sem tudják milyen munkát akarnak vállalni, nincs nagy felvételi ponthatár. Tisztelet a kevés kivételnek, akik pedagógusnak akarnak menni és nem csak tanárnak. Hosszútávon tragédia lesz a gyenge tanárképzésből.. már most láthatni jeleket az elmúlt x évben végzett tanároknál.

És aki nem tud elfogadható szinten TANÍTANI, többszöri véleményezés, kritika után, annak bizony nincs helye a diákok között. Radikális lépés, de ha minőségi oktatást akarunk, nem elég a NAT-ot foltozgatni. A magyar oktatás eddig is hulladék volt, ehhez jön a sok inkompetens magyar tanár (megint tisztelet a kivételnek). A magyar oktatásnak részének kell lennie a digitalizált és élményalapú oktatásnak, lényegre törő órákkal, az olyan dolgok kigyomlálásával, mint a mindennapos testnevelés. De ehhez elengedhetetlenek az alkalmas tanárok. Ilyen szemszögből érdekes módon senki se vizsgálja a magyar oktatás problémáit.

UI.: Azért érdemes megnézni a tiltakozó egyesületek történetét, a tagok párthovatartozását. Igen, MSZP és ex-SZDSZ. Ők miért nem tettek semmit az oktatási színvonal javulásáért? Akkor miért nem volt tiltakozás, x pontos követelések? Nem azt mondom, hogy tökéletes a NAT, de bizony ez nem mai problémák..

#21

Azért nem érdekel, hogy ki hova tartozik, mert ezt a kérdést nem lenne szabad levinni pártpolitikai szintre.

Én nem vagyok Fideszes mégis örülnék, ha mondjuk Pokorni Zoltán lenne felelős újra az oktatásért, mert ő benne lenne egy olyan hitem, hogy nem fog lesüllyedni a mocskolódás szintjére, hanem megtartja a szakmai színvonalat egy vitában. Nem csak annyiból állna az érve, hogy 2010 óta mennyivel költenek többet az oktatásra.

20:

Oktatással pont ez a legnagyobb probléma, hogy mindent le akarunk tuszkolni a diákok torkán azzal a címszóval, hogy hát úgyse tudja minek akar tovább tanulni, akkor fontos lesz.

Akkor mi a francért nem azzal foglalkozunk, hogy a diák meg tudja mondani mi akar lenni? Nem kismillió anyagot kell megtanítatni vele, hanem le kell ülni vele elbeszélgetni, segíteni neki, hogy el tudja dönteni mi akar lenni az életben.

Csak ugye az oktatási rendszerünk ezzel nem hajlandó foglalkozni. Ő abban látja a megoldást, ha nem tetszik neki az egyetemi szak menjen át másra.

Ehhez a reformhoz viszont a tanárok aszisztálása is kellene, abból viszont nem sok van. Egy olyan tanárt nem fog érdekelni a diákja jövője, akik nyíltan felvállalja, hogy utálja a gyerekeket. Egyre több ilyen tanárral találkozni.