Miért baj az, hogy a kormány megpróbálja a lányokat rábeszélni a gyermekvállalásra?

Nem gondolom, hogy az önzőség magyarázná, hogy valaki vállal-e gyermeket. Tény, hogy a gyermekvállalás jelentős áldozattal jár anyagilag, időben, energia és a szabadság korlátozása szempontjából, azonban aki gyermeket vállal, rendszerint azért teszi, mert ugyanakkor örömet, boldogságot is vár ettől, tehát mondhatjuk, hogy ő is ‘önző’ okból teszi.”

Ezek egy pszichológus gondolatai .

Ajánlom figyelmébe a kérdezőnek , és a többi vaskalaposnak (akinek nem inge ...) ezt a cikket :

[link]

Jó olvasást ;)

(nem olvastam el az előző válaszokat)

az nem baj, hogy ösztönöznek, de semmivel nem segítik a gyerekvállalást. a gyes egy vicc, munkahelyek nem szeretik ha szül a dolgozó, lakásvásárlás kb lehetetlen, ha nem vagy alapból gazdag, az oktatás romokban, egészségügy szintén, jövőkép elég siralmas. ki akarna ebbe szülni?

Na pontosan erről van szó. A nagy cégek még általában családbarátok és nem problémáznak, ha a nő elmegy szülni, de egy kis cég előbb megválik a dolgozótól, minthogy gyesre kelljen engednie.

De ha az asszony otthon van gyesen, akkor kiesik a kereset és rögtön szűkölködni kell.

Aztán mikor suliba kerül a lurkó, akkor meg kell nézni, milyen iskola, mert nagyon nem mindegy, milyen környezetbe kerül. Ha sok a "hátrányos helyzetű", akkor miattuk nem fog tudni haladni, esetleg kicikizik, ha ő okosabb. Azon kívül a tanári gárda: a legtöbb iskola keservesen küzd, hogy megfelelő tanárokat találjon. Ha valaki jót akar a gyerekének, inkább magániskolába adja, de az meg méregdrága.

Egészségügy: amikor a wc papírt is neked kell vinned a kórházba és óriási orvoshiány van, akkor majd biztos ide fogok gyereket csinálni, hogy szerencsétlent majd egy Timbuktuból ide emigrált kelekótya orvos kezelje...

Nincs nálam a bölcsek köve. Pláne nem oktatok ki senkit. Írtam már, hogy mindenki úgy rendezi be az életét, ahogy a legjobbnak gondolja - szíve joga.

De mert sokak beírásából azt érzem, hogy csak önigazolást keresnek (arra hogy miért nincs baba) - gondolom, hogy nem "veszett fejsze nyele" a történet.

Én is úgy látom, hogy sokaknál tényleg nem fér bele még a gyerek, ez tény.

De az a kedves fiatal, aki már saját lakásában éli 30-as éveit, mire vár? Hogy még jobban éljen? Még stabilabb legyen a háttere? És mikor lesz "elég" stabil? Még egy év? Kettő? Vagy öt? És akkor még jönni fog a baba?

A lányaim igazi mai fiatalok. A kisebbik is 30 felett szült. Egyet. És mert problémás lett a terhesség vége, várhatóan már nem is lesz másik. Már most sajnálja, pedig még nincs kettő éves a kislány (szóval én sem vagyok próféta a saját köreimben). És őket is hiába noszogattuk szelíden...

Lett lakás, kocsi mire jött a baba. Szerencsére "meg van mindenük", boldogok is a kicsivel - de azért már most el-el pöttyinti, hogy kár, hogy már nem lesz (lehet) kistesó. És persze ők is számolgatják a pénzt a hó végén, hogy mindenre jusson.

Viszont ezek egyéni sorsok. Van akinek így alakul, van akinél máshogy.

Egy kormánynak, felelős politikának az (lenne) a dolga, hogy támogassa a gyerekvállalást. Az egy gyerekest is, a kettőt is a hármat meg pláne. És emelkedő mértékben. Én ebben nem látok kivetnivalót (pedig engem már hátrányosan érint). Ettől még nem akarok Ratkó korszakot.

Ha reálisan nézzük, egy mai fiatalnak sokkal nagyobbak a lehetőségei. A nyelvtanulás, a munkavállalás itthon-külföldön olyan, amire mi nem is gondolhattunk. Igaz, hogy a szerény, konszolidált, stabil lét akkor biztosabb volt, mint ma, de kiemelkedni, kitűnni is sokkal nehezebb volt.

Amúgy tök mindegy mi volt akkor, nektek a mai világban kell boldogulni. És tök mindegy mit hallottatok, semmivel se vagytok rosszabbak értéktelenebbek, mint a régiek. Sőt.

"De az a kedves fiatal, aki már saját lakásában éli 30-as éveit, mire vár?"

Én saját lakásban élem a 30-as éveimet. De nem lesz baba. Ugyanis hiába keresek jól, a páromnak nincs jó fizuja és így kvázi egy fizuból kell megélni. A lakásra hitelt fizetek, jelenleg sem tudok félre tenni, csak örülök, ha nullszaldósra jövök ki a hónap végén, így a gyerek nem férne bele.

"És őket is hiába noszogattuk szelíden..."

Nálunk a szüleim részéről épp fordítva volt. Huszonéves korom elején, mikor egyedül voltam és sorra kudarcba fulladtak a próbálkozásaim, hogy párt találjak, folyton azt mondták, hogy "nem késtél még le, ráérsz". Aztán eltelt az idő és nagyon nehezen találtam párt, aki ráadásul idősebb is tőlem. Így meg már nem lesz gyerek.

" És persze ők is számolgatják a pénzt a hó végén, hogy mindenre jusson."

Na pontosan ez az, amit el akarok kerülni. Ha úgy számolgatni kellene a pénzt, hogy pl. ne legyen pénzem elvinni a gyereket egy bábszínházba vagy az állatkertbe, hanem otthon kelljen ülni vele, akkor inkább nem csinálok gyereket, ne szenvedjen szegény. Elég látnom, hogy az unokahúgomat is a tévé neveli fel, mert a testvéremnek se ideje, se energiája, se pénze nincs a sok hitel miatt...

#84 - Eddig kicsit más oldalról sikerült ezt prezentálni. Köszi ezt a hozzászólást, így más a fekvése a dolognak.

És hidd el, bánom, hogy nem tudok előbb gyereket összehozni. Ám azt is gondold végig, hogy a szüleimmel a kapcsolatom kicsit sem lett jobb, csak feszültebb, hogy részükről van egy elvárás: legyen unoka, közben támogatást nem kapok tőlük, de még annyit sem, hogy ha kell egy burkoló, akkor körbe kérdeznek az ismeretségi körükben, hogy van-e valaki, aki segíthet.

Ha elvárásnak nem tudok megfelelni, akkor lúzernek érzem magam - akárhogy is igyekszem ignorálni a társadalmi megfelelési kényszeremet (ami egyértelműen lelki betegséghez vezet és semmi máshoz).

Az, hogy a lehetőségeim nagyobbak - meglehet. Az, hogy hülye vagyok, hogy nem külföldön dolgozom - az biztos! Az, hogy régen mi volt, szerinted is marhaság hasonlítgatni, hisz a jelenben élünk. Mégsem a mai világot hasonlítod önmagához. A rengeteg lehetőséghez rengeteget kell tenni is, hogy meglegyen. Kitolódott a korhatár, később indulnak el a fiatalok. Ez nem Magyar kérdés, ez Globális. Sokkal többet kell ahhoz teljesíteni, hogy valakinek tényleg legyen esélye arra, amiket felsoroltál. És ha ott sikerül teljesítenie, akkor apró lépcsőkben tud feljebb lépni. BSC 22, 2 év munka 24, 1 év után már látom, hogy tényleg nekem való-e a 49 ezer szakmából az egyik, amit éppen választottam, vagy sem. Mert ez az oktatásban nem derül ki, hiszen nagyon kevés köze van az oktatásnak a valósághoz. Majd munka mellett végzek egy MSC-t, amivel orientálódom abba az irányba, amiben tényleg tudok dolgozni: 25. 3-4 év munka külföldön. 29. Közben találj társat, aki 1: kitart melletted a külföldi karriered építése mellett és 2: ő is hasonló utat képes bejárni. A 3-4 év külföldi (vagy 10 év Magyarországi) munka után, ha folyamatosan spóroltál, sikerülHET annyi pénzt összeszedni lesz, amivel már hitelre tudsz venni egy lakást / házat itthon egy közepes fizu mellett. Ekkor 30 vagy, ha Magyar fizuban gondolkodsz, akkor 35. Végre jöhet a baba. Ohh b+ nem vagyok 22. Szóval igen. Szerinted rengeteg lehetőség mellett rengeteg időnk is van. Az én matekom máshogy jön ki.

Hova fért volna bele a gyerek ebbe?

Az én történetem úgy kezdődött: 16 évesem apám véresre verte anyámat és növéremet, elkezdődött a válás. 18 lettem, megígérte, hogy utcára kerülünk, mihelyst öcsém is 18 lesz. Még volt 2 évem. Nem vettek fel mérnöki karra, mert történelemből csak 3-asom volt és kellett volna még 2 pont a régi felvételi rendszerbe, a matek-fizika 90%os eredmény nem volt elég a felvételin, aki csak 60%osat írt, de 5ös volt töriből felvették. Najó, akkor szakközép. 2 évig próbáltam bejutni egyetemre. 21 évesen utcán éltem fél évig, közben egyetemre jártam. Voltak haverok az egyetemen, akiknél tudtam néha csövezni, de volt, hogy -12 fokban az utcán vészeltem át vizsgaidőszakban az éjszakát, másnap meg 10 éves rekordot döntöttem analízis vizsgán a 100%os dolgozatommal. Hát na. A matek tehetség nem párosul azzal, hogy valaki boldogan él, amíg bele nem döglik. Az ösztöndíjam elég volt innentől az albérletemre. A kaját loptam a menzáról, vagy a boltból. fürödni az egyetemen fürödtem, az albinkban fűtést kikapcsoltuk télen is, hogy tudjuk fizetni a cehhet. Néha maradt pénzem gyógyszerre is és nem kellett azt is kunyerálni, amikor lázas voltam.

24 voltam, amikor összejöttem a feleségemmel. Ekkor még egyetemista kaland volt. Jól éreztük egymást, lelkesítettük a másikat, jobban ment a tanulás és a munka is, hogy együtt voltunk. 7 év volt áfával az egyetem elvégzése. Ekkor már mérnökként dolgoztam. 3 év múlva jött egy új főnök a munkahelyre, aki egy paraszt volt és a sok súrlódás eredménye az volt, hogy 4ünket kirúgott. Közös számlánkon összesen volt 400 ezer. Ekkor már babát vártunk és nem volt hol lakni hirtelen. Vidéki kisváros - 3 hónapig kerestem munkát. Az árufeltöltő álláson kívül nem volt más. Úgyhogy kinulláztuk magunkat. Úgyhogy jött az AB. Aztán kaptam ajánlatot bp-ről a semmiből. Érdekes módon 3x annyit fizettek, mint Székesfehérváron az IBM-nél, pedig ugyan az a munka BP-n, mint Szfv-on. Akkor irány BP. 2016 elejére sikerült 4 millió forintot összeszednünk kettőnknek. Ehhez kellett volna még 2 milla, ami 1 éven belül meglett volna és akkori árakon meglett volna egy külvárosi 60nm lakás. Erre bejött néhány érdekes rendelet, amivel egy időben olcsóbb lett a hitel és sok külföldi vett befektetési céllal ingatlant - összességében egy fél év alatt 40, év végére 60%al mentek fel az ingatlan árak. Újabb évekkel odébb lett tolva a gyerekvállalás. Tavaj sikerült meglovagolni mások szerencsétlenségét egy befektetéssel, mert láttam, hogy mekkora hulladék a helyzet és amit az állam támogat, annak az ára rövid időn belül fellendül - Ezzel 1 év alatt kerestem 2 millát és még néhány okos üzleten keresztül sikerült ismét arra a szintre eljutni (két idegösszeomlást követően a napi 18 óra munkával), ahol voltunk 2016-ban. Még 26 millió forint hitellel végre sikerült egy 75nm-es lakást szerezni külvárosban, ami most épül, de isten tudja mikor lesz kész - mert munkaerő hiány van. Már annak is örülök, ha valaki szarul csinálja meg, de legyen már áram a házban, meg fűtés, ami idén kitart, majd túlórázok még és ismét bele betegszem és kijavítom a hibákat - csak legyen már valahol lakni és ne kelljen napi 4-5 órát utazni munkába!!!

Szóval 36 vagyok. Tele lehetőségekkel: tanulhatok nyelveket, vállalhatok munkát külföldön, sokkal jobban élek, mint te 30 évvel ezelőtt. Csak valahogy nem jön ki a matek, mert itt vagyok 3 élet krízissel és 5 marék antidepresszánssal a fiókban, küzdök a két állásommal és mégsem tartok ott, ahol a kevésebb lehetőséggel élők 30 évvel ezelőtt. Aki noszogat, hogy miért nincs gyerekem, mindnek annyit mondok: adj egy lakást a munkahelyemhez 40 percnyi közlekedéssel (15km-en belül) és rögtön neki kezdek a gyerek csinálásnak. Sőt anyádba is berakom. Hirtelen nem noszogatnak tovább, mert tudják, hogy a második fele az ígéretemnek az, amit még ő is el tud képzelni, hogy meg lehet oldani, de az elsőt lehetetlennek tartja.

#85 - ha hitelt fizetsz, akkor az nem saját ingatlan, hanem bankké, te csak még haszonélvezetit sem kapsz rá - nem tudod pénzé tenni. Azoknak, akiknek tényleg sajátjuk az ingatlan és kapnak 2 minimálbért, azoknak azért tényleg van egy hatalmas biztonsági hátterük.

A helyesírás még nem megy :) azóta sem.

De ha lenne időgépem, 16 évesen felakasztanám magam és nem vállalnám, azt a szopást ,amit az élet jelentett számomra.

"ha hitelt fizetsz, akkor az nem saját ingatlan, hanem bankké, te csak még haszonélvezetit sem kapsz rá - nem tudod pénzé tenni."

Éppenséggel pénzzé tudom tenni, mert a szüleim házán van a jelzálog. Csak így kaptam meg a hitelt, mert a kégli nem lett volna elég fedezet. De nyilván a szüleimmel sem akarok kiszúrni, szóval fizetem becsületesen.

Legalább ügyesen tudod intézni, ez is életre valóság.

És gondolom, te is azon vagy, hogy biztosabb legyen picit a jövőkép. Ha már annak látod, bele vágok a gyerek projektbe?

Azért ne feledjük: onnan indultunk, "hogy miért baj, hogy a kormány támogatja a gyerekvállalást"?

Én azt gondolom, állítom, hogy nem baj, sőt.

Tehetne többet? Igen. Kellene is. Azzal legfőképpen, hogy a fiatalok biztonságérzete javuljon, javulhasson. Ez az ő reszortja.

A tiétek fiatalok meg az, hogy kicsit változtassatok a fontossági sorrenden. Magatok miatt. Azért hogy a ti csemetétek esélyei jobbak legyenek. És itt nem arra gondolok, hogy minél vagyonosabb lehessen, hanem arra, hogy annyi gyereket vállalhasson, amennyit akar. Ha egyet, akkor annyit, de ha kettőt-hármat, legyen módja rá.

Most nem ez a helyzet, tudom. De ez az út rossz irányba vezet, mert a tieiteknek még keservesebb lesz a gyerekvállalás, mert az ő terheik még magasabbak lesznek mint a tiétek, mert nekik még több ellátottat kell finanszírozniuk, holott kevesebben lesznek mint ti. A spirál csökkenti az ellátók számát és növeli az ellátottakét - ha nem fordítjuk (fordítjátok) meg a trendet. Remélem érthetően fogalmaztam.

Részemről lassan kiszállok, újat mondani nem nagyon lehet.

Befejezésül: Írtam, hogy unokázok a héten. Nem kettő lett belőle, hanem itt sertepertél mind a három, a kislánnyal jött az édesanyja is. Nincs a világnak olyan embere akivel most cserélnék. Ezt szeretném, ha Ti is megérnétek, érezhetnétek. És akkor maradhat a nyugibogyó a fiókban...