Hogyan lehet elfogadni azt, hogy a profi sportra születni kell, a siker nagyrészt genetika és adottságok?

A profi sport 99% munka. Attól, hogy valakit ismersz, aki pont genetikai okokból alkalmatlan a karrer-sportra, még egyáltalán nem az az általános. Egyszerűen többségünkben nincs meg az elhivatottság, hogy olyanszinten űzzünk egy sportot (vagy bármi mást), hogy az élvonalban legyünk.

Ahol már tényleg komoly szava van a genetikának, az bajnoknak lenni.

Na aztán a lusta magyar focistákat nem nehéz lekörözni ilyen melóval.

A válogatottat egy TBC-s hörghurutos nagypapa is lefutja, olyan balf..szok 😃

Lehet nem lesz belőle Renáldó, de sportoló még lehet.

1:

Nagyon sok sportág van, ahol a legjobbak közül is csak a legjobbak élnek meg belőle, értsd ők a profik. A kérdésben a példa erős példa, ahol komolyabb problémája van az illetőnek, de kiélezett élsportban kisebb különbségek is számítanak. A munka az kell, de az egyéni potenciális maximumoknak is nagy a szórása, sok olyan eset van, ahol nem hozható be. Nem lehet és nem szabad arra alapozni, hogy csak munkával majd profi leszel, és abból élsz, nem érdemes emiatt az élet minden más területét hanyagolni, mert egy nagy adag szerencse van benne, hogy neked mit sorsoltak. Az olimpikonok mellett ott van mêg egy rakás ex-sportoló, akik ugyanúgy kezdték, ugyanúgy küzdöttek, de nem voltak ugyanarra alkalmasak.

Egy másik erős példa, hegymászásban a lakosság harmada genetikailag képtelen 4000 méter felett megmaradni, függetlenül az edzettségétől.