Milyen sportolást válasszak ilyen esetben?

Sakk. E-sportok...

Tehát, ha jól értem, olyan sportot akarsz űzni, ahol nem kell kapkodni a levegőt, tehát nem igényel nagy oxigénfogyást, evidens nem igényel nagy testmozgást, vagy nagyon lassú.

Tehát minimális testmozgással járó sport legyen.

Vizes sportok kilőve, legyen az víz alatti, vizes, vagy vízfelszíni.

Atlétikai sportok kilőve, mert az saját testtömeges és akármelyiket is csinálnád, lenne nem kevés olyan idő, amikor a seggeden veszed a levegőt.

Havas-jeges sportok kilőve szintén, mert még a curlingben is kell seperni. A versenyszánkó/bob pedig erősen igénybeveszi az egész testet, ráadásul erős kondizás kell hozzá.

Talán a céllövés szóba jöhet, bár ott is kell, hogy bizonyos izomcsoportokra edz, tehát ez kérdéses.

Labdajátékok teljesen kilőve. A pingpong is olyan, hogy még amatőr szinten is gyors kicsi mozdulatok sorozata, ami miatt bizton állítom, hogy leizzadsz és kapkodod a levegőt. A kerékpározás pláne, míg ha sima síkterepi is. Ha az erős séta gondot jelent sajna a sportok nagyrésze kiesik.

Maradnak a mentális sportok. A pokert sokan sportnak tartják, mint a sakkot, így azok ideálisak, de ezektől nem lesznek izmaid.

Szóóóval.. érdemes lenne egy fül-, orr-, gégészt felkeresni, kideríteni, hogy mi a probléma forrása és lehet hogy egy egyszerű műtéttel könnyen korrigálható és utána sportolni is fogsz tudni.

A szájlégzéssel sincs semmi baj. Vannak persze előnyei az orrlégzésnek, de kutatások is óvatosan fogalmaznak "előnyös lehet", "elősegítheti" kifejezések használva, amikor az előnyöket számszerűsíteni kell.

Egy orrlégzőnek tehát lehet előnye, de ez nem jelenti azt, hogy aki a száján veszi a levegőt már viszonylag kis terhelésnél is, az nem sportolhatna.

Én pl. 100 kilósan és szűk orr-ral elég hamar szájon kezdem venni a levegőt, de attól még lefutok 10 km-t, vagy bicajozok 50-70 km-t mindenféle rákészülés nélkül, vagy épp judozok (ami sokkal rövidebb, intenzívebb terhelés, mint a hosszútávfutás).

Hidegben viszek maszkot, az egy kicsit előmelegíti és párásítja a levegőt, mielőtt tüdőre rántom. Amikor meg már szájlégzésre váltok, akkor is figyelek a kilégzés-belégzés ritmusára (pl. 3 vagy 4 lépésenként szívok, majd újabb 3-4 lépésre fújok), tehát nem kapkodom a levegőt, mert ez szájlégzőknél gyakori hiba, hogy felületessé, kapkodóvá válik a légzés.

Szóval ne keress kifogást, hanem alkalmazkodj az adottságaidhoz, lihegni, izzadni nem szégyen, ez a sportolással jár.