Futásnál használjak melltartót?

Köszi a válaszokat! (Csak azért most, mert a barátom tette fel a kérdést helyettem, mert nekem nem volt netem mostanáig, így csak most írok.)

Igazából nem olyan nagyok a melleim, ahogy ő írja, csak közepesek. Az egyik B-s, a másik C-s (különbözőek). (Mondjuk a 150 cm-s testmagasságom mellé őszerinte ez már nagynak számít, de szerintem ez még nem nagy.)

Leírok valamit, hogy mások tanuljanak belőle.

Már 13 évesen melltartót hordtam, pedig még csak az A-s méretet sem érték el a melleim. Azért hordtam, mert amikor nem hordtam, akkor kinevettek az osztálytársaim.

Régen nem is tudtam, hogy van olyan, hogy sportmelltartó, mert olyan szegények voltunk, hogy nem mentünk túl gyakran ruhát venni. Így csak sima melltartóban futottam. Akkor voltam 14-15 éves, pont akkor nőttek meg ekkorára a melleim. Futás közben éreztem, hogy nagyon fájnak a melleim, ahogy húzza őket a súly. (Gyorsan szoktam futni.) Így a kezemmel tartottam a nagyobb mellemet, miközben futottam. (A melltartó pántját fogtam, hogy azért mégse a mellemet fogjam mindenki előtt.) De még így is éreztem, hogy nyúlnak az izmok. Nem tudtam, hogy létezik erősebb melltartó, tényleg nem volt pénzünk ilyenre, nem is álmodhattam róla, hogy majd elmegyünk aztán nézünk egy jobb melltartót.

Aztán abbahagytam a futást, mert sok tanulnivalóm lett 11.-ben (nekem az nagyon nehéz év volt), és nem is volt már futótársam, egyedül meg nem akartam futni. Így a melleim néhány hónap alatt nagyon megereszkedtek. Szinte mint egy 30-40 körüli nőnek. (Azért nem annyira, mint az idős nénikéknek, hogy már a hasukon lötyög, de azért eléggé elkezdett lógni.) Nem tudtam, mitől van.

Éltem tovább az életemet, végülis nem kezdtem el újra futni, mert egy csomó tanulnivaló, később munka lett, és továbbra sem volt futótársam. Így naponta hordtam a melltartót, mert különben nagyon lógtak volna a melleim. De egy idő után egyre jobban kezdtek lógni. Még mindig nem annyira, mint egy idős néninek, de azért elég gáz volt.

Aztán elvesztettem a munkahelyem, beteg is lettem, majd meggyógyultam de más elfoglaltságom akadt, amivel kellett foglalkoznom (egy csomó kerti munka, idős nagymamám gondozása, mert én értem rá csak a családban), és nem maradt időm dolgozni. Így otthonra nem húztam melltartót. Így ment ez kb. fél évig, amíg észrevettem, hogy egy nagyon picit elkezdett feljebb állni a mellem (tehát kevésbé lógni). Aztán el kellett mennem valami olyan helyre, ahova csinosan akartam öltözni, és melltartót is vettem fel. Már aznap estére megint lejjebb lógott a mellem. Ezt megfigyelve elkezdtem fekvőtámaszozni, mert az ugye a mellizmokat erősíti.

Azóta minden nap melltartóban kell járnom, mert megint van munkám, és nem akarok úgy menni, hogy látszik, hogy egy kicsit lóg a mellem. Azért csak kicsit lóg, mert csinálom a fekvőtámaszokat, és már csak kicsit lóg miatta. Viszont a melltartó ront a helyzeten minden nap, mert olyankor elernyednek az izmok. Tehát amit aznap lustult a mellizmom, azt este kicsit visszaerősítem pár (10-20) fekvőtámasszal. Ha olyan melltartót húzok fel, ami nagyon erősen tart (mostmár lett pénzem rá), akkor nagyon megereszkednek estére a melleim, viszont pár nap alatt vissza tudom tornászni a csak kicsit lógós állapotba. Ennyire meg minden ismerősömnek lóg a melle, akinek "C-s" vagy nagyobb. (A "B-s" mellem nem lóg annyira.) Mondjuk nem minden este van kedvem fekvőtámaszozni, és nem is régóta kezdtem fekvőtámaszozni, csak pár hete. Kíváncsi vagyok, hogyha minden este fogom csinálni, visszaáll-e a helyére a mellem. Ne hurrogjatok le, hogy "úgyse fog", mert n hiszek benne, hiszen nagyon jelentős javulást tapasztaltam, így talán sikerülhet visszatornásznom a helyére.

Egyébként most 21 éves vagyok.

Tanulság:

Akinek fejlődik a melle (mert tinédzser), az futáshoz vagy intenzív ugrálós sporthoz mindenképp hordjon sportmelltartót.

A mindennapokra, amikor nem teszi ki semmilyen terhelésnek a melleit (ha nem olyan nagy mellei vannak) nem muszáj melltartót hordani szerintem, főleg nem a tiniknek, akiknek még csak növésben van a mellük, mert azzal azt érik el, hogy ne dolgozzon a mellizmuk, és 16 évesen úgy járjanak, mint én, hogy már rendesen lóg a mellük.

Tehát ezért javaslom, hogy akinek nem lóg, az a mindennapokra ne hordjon melltartót, hadd maradjon szép formájú a melle.

(Bár azt nem tudom, hogy a D-s, E-s és nagyobb kosarú hölgyeknek ez mennyire ajánlott.)

Akinek meg már lóg, az könnyen segíthet rajta egy kis fekvőtámaszozással.

A fekvőtámaszokat egyébként is ajánlom, mert olyan jó kondíciót ad, és olyan jó érzés érezni, hogy dolgoztak az ember izmai. Nekem a mellem érzi meg legjobban, ezután a vállam és a lapockám, és a derekam is, mert sajna van egy pici pocim, és kicsit nagy fenekem, amit tartania kell fekvőtámasz közben.

Viszont azt nem tudom, hogyha valakinek nem lóg a melle, annak nem fog-e lefogyni a melle a fekvőtámaszoktól. Ezt arra alapozom, hogy az összes mellizmot is használó sportolónak alig van melle. Pl. úszók, táncosok. Minden táncoslány ismerősöm (népitáncosnő, latinamerikai táncosnő, spanyoltáncosnő) kicsi mellekkel rendelkezik, holott az anyukájának meg a nagymamájának nagyobb van, tehát valószínű neki is nagyobb lenne, ha nem sportolná le.

Na, azért lett ilyen hosszú, mert remélem, még segíthettem másoknak, akik majd ezt olvassák, hogy nekik már ne legyenek ilyen gondjaik.