Mi motiváljon a sportra?

Alapvetően a magányos sportokat szeretem. Imádok elgondolkozni és azt szeretem, ha a magam ura lehetek.

Nem szeretem a túlzott előre tervezést és a rendszerességet. Ez utóbbit szinte semmilyen szinten, látnátok pl. most a 4 napos hétvége alatt. :D

Kocogok néha, máskor tornázom, ezek kb. 20 percet vesznek igénybe.

Igazán nem a hobbim a sport, más dolgok a hobbijaim, de túlzottan semmi se tud lekötni.

Túrázni is szoktam, egyik évben egész sokat, de mostanában nem köt le. Kezdve a túl korán keléssel (plusz egy nap, amikor ébresztőre kell kelni és jellemzően nem 8, még csak nem is 7 óra alvás után). Utána pedig menni, menni és menni, leszakad a combom az emelkedőn, a végefelé majd összeesek a fáradtságtól és közben unom a menést, a menést, a menést. A bringatúrákkal ugyanez.

A torna és a kocogás bejön, de közel se annyira van időm, kedvem meg pláne, mint kellene az egészségért.

Csak azért csinálom, mert nagyvárosban élek és ülő a munkám. Különben nem érdekel. Ha kicsit is kellene pl kapálnom, füvet nyírnom vagy gyalogolnom kellene minden nap valamiért, akkor az Isten se venne rá a sportra.

Sokszor heti 50 órát dolgozom, tanfolyamok, egyéb tanulás.

Nem célom semmiféle verseny, semmiféle eredmény elérése.

Vékony lány vagyok, nem mondom, hogy jó alakú, mert biztos nem az, de elégedett vagyok magammal és nem vagyok hízékony. Túl vékony pedig nem szeretnék lenni.

Mi motiváljon, hogy ne utáljam az egészet, ne úgy álljak hozzá, mint a spenóthoz a gyerekek, hogy "szükséges rossz"?