Min múlik? Harcművészet, elméleti szinten és lelki síkon.

A harc általában két vagy több ember között folyik. Egyedül elég nehéz harcolni. Ha komolyan akarsz foglalkozni a kérdéssel akkor olyan stílust választasz ahol van full kontakt küzdelem az edzésen. A többi írányzat bull shit.

Olyan harc nincs ahol nem kapsz be néhány pofont. Hiába jársz wing tsun meg hasonló edzésre akár 10 évig az első utcai pofon fog észhez téríteni hogy mennyi időt pazaroltál el az életedből a semmire.

azon hogy megtanulj az edzésen a bunyók alatt nyerni és veszíteni.

és azon hogy a legkomolyabb stressz alatt is cselekvőképes és kezdeményező legyél.

ehhez pedig ki kell lépned a komfort zónádból tehát bunyóznod kell.

otthon nincsen motiváció a fejlődésre.

de ha az edzéseden az egyik srác már harmadszorra üti el az álladat mindenki előtt,vagy töri be az orrodat akkor keményen motivált leszel arra hogy fejlődj,jobb legyél nála és vissza tudjad adni neki.

tehát a tehetetlenséged az ellenféllel szemben a legyőzöttséged a megalázásod amik kényszerítenek arra hogy fejlődj és ezekkel csak az edzéstársaid tudnak szembesíteni.

általuk tudsz szembesülni azzal hogy mennyire is semmi vagy még,vagy épp milyen király vagy már.