Ez mégis miért lehet? Ez már vicc komolyan mondom!

A lányok, akikhez minden bátorságomat összeszedve odamegyek lekoptatnak a nem ismerkedem vagy van barátom szöveggel, azon kevesektől, akik meg adnak elérhetőséget utána hiába próbálkozom még válaszra sem méltatnak vagy úgy tesznek, mintha már nem is érdekelném őket.

Ezek után egyből az jut eszembe, hogy még esélyt sem adnak nekem az ismerkedésre, akkor mégis minek próbálkozzak, ráadásul minden egyes elutasítással egyre kevesebbnek érzem magam és még annyira sincs kedvem próbálkozni, hogy újra fájjon, mert ez így nem éri meg.

Emiatt rákényszerültem a netes ismerkedésre, na és itt már vannak is lányok, akiknek bejövök vagy még belém is szeretnek fura mód, viszont kivétl nélkül túl messze laknak tőlem ezek lányok minimum Pest, de többnyire Dunántúl, ami az ország másik vége az én lakhelyemhez képest.

Már komolyan azon filózom, hogy lehet jobb lenne elköltözni Dunántúlra, valamiért ott sok lánynak tetszem külsőre, belsőre egyaránt.

Érdekes és kiábrándító is egyben ez a helyzet, ami a környékemen megy, egy ilyen nagyvárosban, mint Debrecen nem igaz, hogy nem találok egy lányt sem, akivel kölcsönösen bejönnénk egymásnak külsőre-belsőre, már ha adnának esélyt az ismerkedésra, mert többnyire ezt sem kapom meg tőlük.

Ennyire más lenne a környékembeli lányoknak az ízlése, gondolkodásmódja a fiúkról vagy csak én vagyok ekkore peches, hogy sorra tőlem messze élő lányoknak jövök be?