Kölcsönös a szimpátia a munka társammal de mégis félek. Mitől? Miért van ez? Mitcsináljak?

van egy fiu a gyárban ahol dolgozok.egyszer kétszer már szemeztünk egymással és mosolygunk egymásra.de annyira különleges,aranyos hogy ha meglátom vagy hozzám szól akkor elpirulok és fülig ér a szám akaratomon kívűl is és elmenekülök előle,viszont nagyon szeretném ha jobban megtudnánk ismerni egymást és örülnék ha egypár lennénk.gondoltam rá hogy ráírok a neten (kicsit gyerekesnek érzem magam)de félek hogy annyira izgulok hogy valami hülyeséget írok.már 1honapja ez megy :( valami ötlet valakinek vagy tanács? SOS