Miért nem merem meglépni szinte soha a személyes találkozást vagy csak a személyesebb kontaktust? 19L

2 éve volt egy internetes ismerkedésből kiinduló rövidke párkapcsolatom ami egyben távkapcsolat is volt. Találkoztunk többször én eléggé belezúgtam de aztán kiderült, hogy megcsalt. Vége lett.

Azóta nem ismerkedem interneten, legalábbis célzottan nem. Persze elkerülhetetlen hogy néha beszélgetésbe kerülök itt vagy más oldalon emberekkel és főként ha férfiak pláne ha szimpatikusak, pl szeretnének ismerősnek jelölni facebookot vagy beszélni skypon vagy telefonon (akár hosszabb beszélgetések vagy idő után is) egyszerűen nemet mondok. Rossz érzésem támad, "nem merem bevállalni". A személyes találkozásról nem is beszélve. Hetek, hónapok ismeretsége után akár telefonos beszélgetések után, nem "merek" egy kávéra beülni vele valahova. elzárkózom a személyességtől.

Sejtem, hogy ennek oka a csalódásom is lehet, és vacakul érzem magam hogy megbántom a másikat az elutasításommal. De bármenynire is próbálom kizárni az ismerkedést interneten, mégis mindig azt veszem észre, hogy megint érdeklődik valaki irántam. Nőből vagyok, jól esik a figyelem. Viszonzom. Aztán eljön a pont mikor elkezd kicsit komolyodni én meg menekülök, és átgázoltam ezzel megint egy jó emberen. Amiért megint utálom magam....

Mit tehetnék a viselkedésem ellen, hogy küszöbölhetném ki ezt a reakciót?