Mit gondoltok a transzneműekről?

Mit kellene róla gondolni?

Transzneműek.

Nehéz a sorsuk.

Igazából nagyon kevés igazi transznemű ember van a világban, nagy valószínűséggel eggyel se találkoztál vagy ha igen akkor kicsi az esélye hogy felismerted a másságát.

A köztudat viszont a transzneműeket olyan homár férfiakkal azonosítja akik folyton nőnek öltöznek vagy épp egy lépéssel tovább menve műcsöcsöket operáltatnak magukra és hormontablettákat szednek, (+női névre változtatás). Nem mintha ettől transzneművé válnának, pláne nem nővé.

Azt, hogy csak egy apró kisebbség aki valóban az, és az is mentális problémára (nemi diszfória) vezethető vissza.

Sajnos van ilyen állapot, nagyon tudom őket sajnálni. Kvázi "rossz testbe születtek". Minden segítséget megérdemelnek, hisz borzasztó nehéz és szorongáskeltő ezzel együtt élni, főleg, ha a társadalom megalázza, megcímkézi, kirekeszti őket.

A másik felük meg identitászavarban szenved. Feltünési viszketegség, meg nem értettség-érzés, különcködni akarnak, vagy épp valamilyen divatnak tűnő hullámhoz kapcsolódni. Ezt aztán azzal érik el, hogy kitalálnak maguknak mindenféle gendert. Mellette úgy érzik, ők bármit megtehetnek, ők többek, ők felvilágosultak, és megvetnek és lenáciznak bárkit, aki merészel velük egyet-nem-érteni. Kikiáltják magukat liberálisnak meg befogadónak, miközben az ellenvéleményt még csak meghallgatni sem tudják, mert elönti őket a vad utálat.

Szintúgy mentális probléma, csak más a gyökere, közelebb van a személyiségzavarhoz.

Előbbit el tudom fogadni, és minden szimpátiám az övék.

Utóbbit nem tudom elfogadni, nem tudok azonosulni a szemlélettel.

Egészségére, miért érdekeljen hogy Józsika ezentúl Julikának akarja magát hívatni? Pont annyira érdekel minthogy krumplis tésztát, vagy káposztafőzeléket akar-e enni ebédre.

Ja hogy engem személy szerint szexuálisan érdekelnek-e? Heteró lévén nem :)

Sokáig furcsa szemmel tekintettem rájuk, akárcsak a melegekre. Közben titokban én is crossdressingeltem és nőies volt a viselkedésem, de ezeket nagyon szégyelltem, igyekeztem titokban tartani és elnyomni magamban. Persze a nőiességem nem tudtam titkolni és csak szorongtam magamban. Idővel aztán el kellett fogadnom, hogy én is egy vagyok közülük. Megismertem pár sorstársam és rá kellett jönnöm, hogy pontosan ugyanolyan emberek, mint mások és hogy ez nem ciki dolog. Közel két éve vagyok hormonterápián és nagyon jó érzés, hogy megélhetem az identitásom.

A következőkben a többi válaszra reagálnék.

Nem gondolom, hogy létezik olyan, hogy „igazi” vagy „nem igazi” transz és hogy a nem-bináris embereket identitászavarosoknak vagy feltűnősködőknek kellene bélyegezni. A nemi identitás egy spektrum és mindenki máshogy éli meg. Azzal, hogy valaki a hagyományos férfi-női felosztáson kívüli identitású és más nemmel azonosul, nem bánt senkit. A másik ember identitását letagadni viszont kifejezetten bántó dolog. Ez nem egy vélemény, hanem ellenségesség és teljesen érthető, ha valaki ennek nem akarja kitenni magát.